Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

A visegrádi szerződés Kiváltságok külföldi kereskedőknek Idegen kereskedők Budán Olaszok Magyarországi városok Budaiak üzleti tevékenysége Változások a XIV. század utolsó harmadában kereskedelem azonban nem hat előnyösen a városi fejlődésre. Ez Budán is károsan hatott, és ehhez hozzájárult még a királyi székhelyek és a központi hatóságoknak Visegrádra helyezése is. A külföldi elsősorban a délnémet, főképp nürnbergi - kereskedelmi tőke erős érdeklődése a magyar arany iránt, rövidesen ellentétekhez vezetett Béccsel, ahol épp a század elején kezdték komolyan venni az árumegállító jogot. A közvetlen magyar nyugati kereskedelem közé beiktatódtak a bécsiek. Persze nemcsak a Magyarországra igyekvő külföldi kereskedők, hanem a hazai fogyasztók érdekeit is sértette a bécsi árumegállító jog, amely növelte az árakat. Károly király ezért 1335-ben a visegrádi fejedelmi találkozón megállapodott a cseh királlyal közös cseh magyar kereskedelmi út létrehozásában, hogy megkerülhessék a bécsi árumegállítást. Az új útvonalnak, amely Dél-Németországból indult, Buda lett a végpontja, közben áthaladt Csehországon, a Dunánál pedig életbe lépett az itteni árumegállító jog. Egyre több külföldi kereskedőváros szerzett kereskedelmi kiváltságot a magyar királytól. Rendesen megszabták az idegen kereskedők útvonalát is, akik csak Budáig jöhettek be az országba. Zsigmond 1402-ben a bécsieknek már az egész ország területére, és így nem csupán Budáig biztosított szabad közlekedést.

15 Kereskedelmi szerződésekben, idegenek kiváltságolásában egyedül Budát emelték ki királyaink, és ez természetesen azt is magával hozta, hogy sok német kereskedő állandóan megtelepedett a magyar fővárosban. Élvezte az áru megállító jog előnyeit, de üzleti kapcsolatait megtartotta anyavárosával is. Elsősorban Bécs polgárairól beszélhetünk. A Duna-völgyi kereskedelemben régebben olyan jelentős Regensburg a bécsi árumegállítási jog szigorú érvényesítése idején már közvetlenül nem tudott kapcsolatot tartani Budával, csak Bécsen keresztül. így nem véletlen, hogy a regensburgi Kratzerek Bécs érintésével kerültek Budára. Növekedett főleg Lajos nápolyi hadjárata óta — az olasz kereskedelem jelentősége is, ami Budán nagyobb arányú olasz, főleg firenzei letelepedésén mérhető le. Nemcsak a külföldi kereskedők versenyétől kellett tartaniok a budaiaknak, hanem a fejlettebb magyarországi városokétól is. Ezek kereskedelmét ugyan akadályozta a budai árumegállító jog: Kassa saját árumegállító jogot kapott, Nagyszeben polgárai számára viszont Lajos felfüggesztette a budaiak kiváltságait, bár egyelőre az útkényszert fenntartotta. A szebeniek tehát — Budát érintve — szabadon kereskedhettek akár Ausztriában, akár Olaszországban. A budai polgárok a távolsági árucserében ugyancsak közvetítettek, de az állami jövedelemforrások bérletében vezető szerepet játszottak. Különösen a XIV. század második harmadában beszélhetünk erről. A pénzverő és bányakamarák, a sókamarák és a harmincadok bérlői között a legnagyobb számban budai polgárokat találunk. Volt tehát annyi forgótőkéjük, hogy elvállalják a bérletet, és megfelelő összeköttetésekkel is rendelkeztek az udvarban, hogy ezeket megkapják. A leggyakrabban és a legtöbb helyen szerepeltek: Fricskó, Szatmári Miklós, Loránd, Szerecsen Jakab. A század első felében a pápai tizedek intézésével kapcsolatban néhány budai polgár bankári tevékenységet folytat: elsősorban a már említett Szatmári Miklós és Egri János. A XIV. század utolsó harmadában eleinte gazdasági visszaesésről beszélhetünk. Ekkor engedélyezik, hogy a szebeniek Budától nyugatra is kereskedjenek, megnő a nyugati, főképp az olasz kereskedők száma, a kamarabérlők között pedig kevesebb a törzsökös budai polgár. Helyüket a Budán élő olaszok foglalják el. Először a Szerecsenek (Saraceno), majd Bernardi Ferenc, a Talentisek és mások. Ugyanebben az időben már nemcsak a szebeniek és a kassaiak, hanem a nyugati határszél városai is, talán jelentősebb távolsági kereskedelmet folytattak a budaiaknál. Közelebb feküdtek az országot külföldi iparcikkekkel, főleg posztóval ellátó Nyugat-Európához, polgáraik gyakran megfordultak a közeli Bécsben, ahol a délnémet kereskedőkkel üzleti kapcsolatba kerültek. Áruhitelt vettek tőlük, majd az árut Budára szállították. 7. JSIurnbergi Kralt lierchtold sírköve, . . , . , * _ ,, r n , , „ „ 1392 (másodlagos befalazásból, a buda- Azonban a nürnbergiek Budán is megfordultak: Kraft vári Nagyboldogasszony-templomból) Berchtold tanácstag lett Budán. (7. kép).