Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

társa, Prágai Jeromos is prédikált Budán. Végül 1439-ben tört ki az a népmozgalom, amelynek eredményeképpen megváltoztatják az addigi tanácsválasztási rendszert és amely lezárja korszakunkat.

1 Viszályok az egyházi birtokosokkal Vencel királysága. Werner fia, László és Peturmann A pápa kiátkozása 2. GAZDASÁGI FEJLŐDÉS A) A XIV. század elején történt események A főváros polgárságának gazdasági fejlődését nehezítették a különböző egyházi testületek birtokában levő vámok, illetőleg tizedek, és ezért már a XIII. században gyakoriak a nézeteltérések köztük és az egyházak között. Az esztergomi érsek és a pápai legátus az egyházi testületek pártját fogta, és így nem véletlen, hogy — mivel a pápa és az érsek a trónkövetelő Anjou Károly pártján voltak — a budaiak tevékeny szerepet vállaltak Vencel cseh herceg királlyá választásában. Emiatt az Anjouk hívei ostrom alá vették Budát, és kipusztították a szőlőket, a pápai legátus pedig egyházi tilalom alá vetette a várost. Vencel királyt édesapja, a cseh király 1304 augusztusában hazavitte, és hogy Budát biztosítsa, a hűségében megrendült Werner fia László, budavári rektort (az előző rektor fiát) több más polgárral együtt letartóztatta, és Csehországba vitte. Üj rektornak a tizedbérlő Kuné fia Peturmannt nevezte ki, aki a király távozása után Buda várát és városát önhatalmúan kormányozta addig, amíg a következő évben új király, a bajor Ottó megérkezett, akinek Vencel eladta trónigényét és a koronát. Peturmann igazgatása idején — antifeudális eretnek ideológia hatására is a budai polgárság válaszul a kiátkozásokra viszont kiközösíttette a helyi papsággal a pápát és Magyarország valamennyi püspökét. Peturmann és társai, a szláv Márton és a szintén tizedbérlő Morhan Hermann (a krónikákban Martunherman) találtak egy budai papot, Lajost, aki hajlandó volt a kiátkozást végrehajtani. Peturmann és társai három évig kormányozták Budát. Áz udvardi zsinat 1307 májusában még elítélte Peturmann, a szláv Márton és Lajos pap „eretnek és szakadár" rendszerét, és felszólított mindenkit annak megdöntésére. Ez nem is váratott hosszú ideig magára. Werner fia Lászlónak sikerült megszöknie Csehországból, és 1307. június 1-én városbeli hívei segítségével bejutott Budára. Vele együtt az Anjou-párt is megszállta a fővárost. Peturmann elmenekült, de ,,Martunhermant

:! és Márton mestert más társaikkal lófarkra kötve végezték ki, a szakadár papokat pedig átadták az érseknek, hogy az büntesse meg őket. Buda Károly király kezén maradt, a vár és város igazgatását pedig Werner fia László vette át (6. kép). B) A kereskedelem A pápát a budai polgárok, többek közt a legátusnak a vámviszályokban elfoglalt álláspontja miatt átkozták ki, és ez már is mutatja, hogy milyen jelentősége volt a város életében a kereskedelemnek. Buda és Pest egészen a török korig elsősorban kereskedőváros. Kormányzata - főleg a XIV. század második felétől kezdve — kereskedők kezében van. Távolsági kereskedelemben, a külföldi áruk országos elosztásában játszik nagy szerepet a fővárosi polgárság. A külföldi áruk országos elosztásában azonban nem merülhetett ki a főváros kereskedelmi tevékenysége. A városi lakosság ellátását ugyancsak főképp a kereskedelem fedezte. Az ellátási ügyek intézése a mindenkori városi vezetőség fontos feladatát jelentette. Biztosítani kellett ezen felül a polgárság áruinak értékesítését is. Ilyen célt szolgált az előző fejezetben említett kétmérföldes körzet is. A budai Azonban nem szűkíthetjük le teljesen erre a két mérföldre a városi piackörzetet. A vidéki es pesti p%ac parasztság már a XIV. században távolabbról is hozott be terményeket eladni a városba, így a falusi a XIV. században a szentendreiek, bogdániak, mácsaiak és zsidaiak, később a XV. század elején parasztságra a varsányiak mentek Budára ( !). Említik még Pestről a Gubacson át hazamenő ócsaiakat. Végpontjait tekintve, ez mintegy harminc harmincöt km-es sugarú körnek felel meg, azaz annak a körzetnek, amelyet a falvak lakói származási körének ismertünk meg. Ennek a körzetnek határain feküdtek Visegrád és Vác városok és nem messze Maros, Verőce, Tura, Szecső, Bicske és Pótharaszt mezővárosok.

2 Az akkori útviszonyok mellett nehéz volt elvárni, hogy a környékbeli parasztság naponta felhozza áruit a városi piacra. Különben sem valószínű, hogy 35 km-nél távolabbról a parasztok hozták fel tengelyen termékeiket a három testvérvárosba. Itt már más városok piacai Esztergom, Székesfehérvár versenytársai lettek a fővárosnak. Az állandó élelmiszerellátás a városi kereskedők gondja volt. Mivel a testvérvárosok egyikének környékén sem volt elegendő szántóföld, a gabonakereskedők távolról hoztak gabonát a városba. A kereskedők az olcsó víziúton tudtak csak gazdaságosan gabonát szállítani, így vált a Kisalföld a főváros éléskamrájává. Már a XIV. században főleg pozsonyi polgárok vettek részt Buda ellátásában. Királyi kiváltul város élelmiszerellátása