Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Fekete Lajos — Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE A TÖRÖK KORBAN

az ostromárkok népét gyötörve, emez török és tatár lovasságával az ostromlók ellátását akadályozva. November 1-én megkezdődött a felszerelés és a csapatok elszállítása. A császáriak Pest kiürí- Visszatését is elhatározták, s a város erődítéseit szétrombolták. Ez a szerencsétlen város most a császári vonulas hadviselés áldozata lett, s nemcsak házai, hanem az itt felejtett sebesült katonák is a tűz martalékává váltak. November 3-án, ugyanazon a napon, mint 1598-ban, az utolsó császári katona is elvonult Buda alól, rendetlenül, lehangoltan, a remélt siker helyett a kudarc nyomasztó érzésével. Annál nagyobb újjongást keltett az ostromlók elvonulása benn a várban, és az esemény híre az egész török birodalomban. Buda megmenekülésének örömére mindenütt vidám ünnepeket rendeztek fényes kivilágításokkal, hangos sortüzekkel, hosszú lakomákkal: a budai mecsetek megtépett tornyain még egyszer kigyúltak a győzelem mécsesei, és a vár bástyáiról ágyúszó is hirdette a Félhold győzelmét. A császári hadsereg, amely kezdetben harmincnégyezer főből állott, s amelynek elbizakodott vezérei nyolc nap alatt remélték elfoglalni a jól megerősített és tízezer ember által védett várat, száztíz napi (július 15—október 31-ig tartó) ostrom után kénytelenek voltak visszavonulni. Buda elfoglalásától azt várták, hogy ezáltal Magyarországnak a török uralom alatt levő részeit könynyebben és gyorsabban birtokukba vehetik. Mindehhez azonban a sikertelen budai ostrom bizonyította még hosszú időre, nagyobb erőre és alaposabb előkészítésre volt szükség. 2. AZ 1686. ÉVI OSTROM Csak két év múlva kerülhetett sor Buda újabb ostromára. Ezt már jelentős katonai és politikai sikerek előzték meg az ország területén: 1685 nyarán Érsekújvár, Visegrád, Esztergom elfoglalása, az eszéki híd felégetése, az év őszén és telén a tiszai és a tiszántúli vidék felszabadítása, valamint Thököly felvidéki fejedelemségének az összeomlása. Az 1686. évi hadjárat sikeres lebonyolításához a pénzt, csaknem öt és fél millió forintot, hosszas tárgyalások, huzavonák után az év elejére biztosították, s ugyancsak hosszú tárgyalások után sikerült elérni, hogy egyes német fejedelmek, kerületek (például Frigyes Vilmos brandenburgi, III. János György szász, Miksa Emmanuel bajor választófejedelem, XI. Károly svéd király mint Elő-Pomeránia és Bréma hercege) jelentős létszámú csapatokkal vegyenek részt a hadjáratban. 217. Buda ostroma, 1686. Romeyn de Hooghe rézmetszte