Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Fekete Lajos — Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE A TÖRÖK KORBAN

V. KÖZIGAZGATÁS, VÁROSIGAZGATÁS 1. A TOROK JOGRENDSZER Szülejmán szultán másfél hónappal Buda bevétele után, 1541 októbere közepén, magyarországi vonatkozású isztanbuli rendelkezései között azt a rendeletet adta ki, hogy „mindenki, kicsi és nagy, gazdag és szegény a helyén maradjon, a városban lakó a városban, a íalun lakó a falujában, a házas a házában lakjon feleségével, gyermekeivel és rokonaival, hogy mindenki korábbi foglalkozását tízzé", a tartomány kormányzója pedig a „mohamedi törvényt" meghonosítva, azt minden vonatkozásában érvényre emelje. Ez a kíméletesnek látszó hang azonban csak a kezdet, csak a török szervezkedés elindítására szánt első szó volt. Ezt további rendelkezések, újabb és újabb feltételek és kivételek követték, amelyek a meghódított földön a „mohamedi törvény szerinti" új életet alapozva, igen sok embert megakadályoztak abban, hogy „helyén maradjon és korábbi foglalkozását folytassa". A törökök ugyanis nemcsak vallási téren jöttek új kategóriákkal, amelyek az állam alattvalóit hívőkre és nem hívőkre, tehát két különböző, sőt egymással szemben álló csoportra osztották, hanem politikai, társadalmi és szociális téren is különbséget tettek az emberek, őslakosok és hódítók között. Mint hódítók, az urak osztályába magukat helyezték, azokat pedig, akik nemrég még tekintélyt adó és jövedelmező privilégiumok birtokosa: voltak, a kisebb jogú és alárendelt rangú emberek osztályába sorozták. A török jogrendszer alapja a mohamedán vallási jog (sériai vagy ser), amelyet a török kádi- Mohamedán jelöltek az aleppói Ibrahim sejchnek a „Tengerek összefolyása" című munkájából tanultak, egy vallási J°9 idegen szellem előírásait lendítette át hozzájuk, hogy mostantól kezdve annak előírásai szerint boldoguljanak. A jogtudomány tengereinek ebben az „összefolyásában" a keresztényeknek, testületnek és egyes személyeknek érdekeit egyaránt csak vékony erecskék képviselték, és sok olyan ügyben, amelyekre közvetlen rendelkezés a törvénykönyvben nem volt található, vagy amikor az általános rendelkezés több magyarázatot tett lehetségessé, egyéni indulattól függött a döntés. Hangulat vagy jellem kérdése volt, hogy ilyenkor a kádi a Szentkönyv és a Szenthagyományok sokat idézett passzusaira emlékezett-e jobban, arra-e, hogy „egyórai igazságszolgáltatás többet ér, mint hetven esztendei imádkozás", mint ezt a törökök a budai királyi palota egyik kapuja fölött márványba vésték; avagy pedig, mint korának gyermeke ,,tekvá helyett fetvával dolgozott": istenfélelem és igazság helyett formulára törekedett, mert formulával is beérte. Azt a jogi egyenlőtlenséget, amelyet a nyolc-kilencszáz évvel régebben kodifikált mohamedán A török vallási jog mohamedánok és más hitű népek között megállapított, és sok évszázados gyakor- v

'

lla

9

l 3°9 latot rögzített, a török birodalom népei számára a török világi jog, a kánun volt hivatva enyhíteni. Kisázsiában és a Balkánon ugyanis, ahol mohamedán hitű törökök más fajú és más hitű népekre is kiterjesztették fennhatóságukat, a mohamedán jog türelmesebb magyarázatára volt szükség. Ezt a magyarázatot a világi hatalom képviselőjének, az uralkodónak akarata, a kánun nyújtotta. A kánun, a világi jog, enyhíteni igyekezett a vallási jog, a seriat szigorán. Sokat azonban nem tudott rajta változtatni, egyrészt, mert az alaptételekhez nem nyúlhatott, másrészt, mert paragrafusait olyan emberek magyarázták, akik iskolai tanulmányaik alatt mohamedán szellemmel telítődve, először és minden más előtt buzgó mohamedánok voltak, és csak sokkal később voltak bírák: kádik, vagy távolabb eső pályán működő tisztségviselők. A török kormányzat a nagyobb közigazgatási egységek számára az egyetemes birodalmi kánunon kívül helyi kánunokban is összefoglalta azokat az alaptételeket, amelyeknek az egyes tartományok kormányzásában közigazgatási, bíráskodási és pénzügyi kérdésekben irányjelzéssel kellett szolgálniuk. A budai vilajetnek is volt ilyen külön helyi törvénykönyve, kánunja, de mint a többi kerületi kánun, ez is csak nagyon kevés pontban tért el az egyetemes törvénytől. A hatvankét pontra tagolható rendelkezések különféle adónemek, termény tized, piaci helypénz, bel- és külföldi áru elvámolásának részleteire tartalmaznak tételes intézkedéseket, továbbá egyetlen büntetőjogi rendelkezést; egyebekről nem szólva, minden más kérdésben a vallási jogra bízzák a döntést. Magyarországon a szultán egy további, még jelentősebbnek ígérkező lépéssel igyekezett a török jogrendet a régi viszonyokhoz hozzásimítani, úgy határozva, hogy Buda és a magyar