Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Fekete Lajos — Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE A TÖRÖK KORBAN

B) Népi vagy nyelvi megoszlás Népi vagy nyelvi megoszlás szerint megállapítani a lakosság összetételét még sokkal nehezebb, mert a nyelvi megoszlást kutatva olyan dolgokat kellene megvilágítani, melyeket az egykorúak szándéktalanul, de következetesen homályban hagytak. Ebben a korban azonban a vallási hovatartozás bizonyos népi hovatartozással azonos volt; a vallási csoportok más és más népi csoportokból tevődtek össze. Például a mohamedánok bizonyos nyelvterületeken kivétel nélkül törökök, a görögkeletiek egyes vidékeken mind szerbek, bolgárok voltak. Vallásnak és népnek ez az egymáshoz való viszonyulása a török uralom kezdetén Magyarországon is megfigyelhető. A nyelvi vagy népi megoszlást eszerint úgy kell elképzelnünk, hogy a török uralom kezdetén a nem újonnan települtek közel kétharmad részben magyarok voltak, a harmadik harmadrészt pedig körülbelül egyforma számmal a zsidók és a cigányok tették ki. A helyzet a török uralom alatt vallási vonatkozásban a nyugati egyházak hátrányára, népi és nyelvi vonatkozásban a magyarság rovására, s ezzel kapcsolatosan a többi népi vagy nyelvi elem előnyére változott. Különösen nagy mértékben szaporodtak a törökök és még ezeknél is jelentősebben a balkáni szlávok, mert a közel kétezer főnyi várőrség jelentős része görögkeleti hitű katonából állt, akik valamelyik balkáni szláv nyelvet beszélték. A mohamedán katonák nagy része is szláv származású: bosnyák, horvát, szerb volt, s a várőrség törzsét és a hadsereg legértékesebb fegyvernemét képező janicsárok is, a közismert újoncozási mód következtében, többnyire keresztény szülők gyermeke lévén, tudhatták egykori anyanyelvüket, vagy, ha azt közben elfelejtették, szláv környezetbe jutva ismét hamar megtanulhatták. Amint azután a balkáni szláv származású katonák előbb vagy utóbb családot alapítottak, s a katonai szolgálatból kiöregedve kalmárkodással kezdtek foglalkozni, vagy valamilyen ipari munkát kerestek maguknak, és a városi életben a „polgári" családok között elkeveredtek, évről évre szaporodott az olyan családok száma, amelyek otthonukban valamilyen szláv nyelvet beszéltek. Buda már ötven-hatvan esztendő alatt keverék nyelvű, balkánihoz hasonló várossá változott. Pigafetta 1567-ben úgy tapasztalta, hogy Budán a horvát nyelvet „majdnem valamennyi török" ismeri, és száz évvel később Evlia Cselebi is azt írja, hogy Buda lakosai „mindnyájan bosnyákok". A török kori Buda elszlávosodása (207. kép) azt mutatja, hogy a török népi erők nem voltak elégségesek arra, hogy a magyarországi hódításaikat, vagy legalább ezek központját, Budát, önkéntes kirajzás vagy mesterséges telepítés útján megszállják. A várőrséggel és a hatóságokkal Buda elszlávosodása 206. A zsidó Hendli r. Jadidje lánvának sírköve, 1678 Törökök 207. A szerb Jovan Kadisie sírköve, 1670-es évek 387