Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Fekete Lajos — Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE A TÖRÖK KORBAN

(hét-hét), Barbil és Színégető (hat-hat), Sörös (öt), Korcsolás (Koroklás), Asztaljártó, Molnár, Szekeres, Taligás (négy-négy), Kalmár, Kovács, Kapás, Szűcs (három-három), Ács, Sós, Szijjártó (kettő-kettő), Ablakjártó, Erszinjártó, Akoljártó, Borigető, Esztergás, Fazakjártó, Fürdős, Harangozó, Kádos, Barkács, Kecseres, Kerekárus, Kerekjártó, Szakács, Költő, Naszádos, Orgonás, Paizsjártó, Tűjártó, Tótfésűjártó, Posztós (egy-egy esetben). Budán 1563-ban a foglalkozást jelentő családnevek szerepelnek: Mészáros (tizenhárom), Molnár és Szabó (nyolc-nyolc), Berber (hat), Varga, Szűcs, Asztaljártó, Kalmár (négy-négy), Sörös, Kovács (három-három), Halász, Csaplár, Pintér, Fazekas, Korcsolás (kettő-kettő), Tűjártó, Favágó, Takács, Üvegös, Esztragáros, Orgonás, Hegedűs, Székjártó, Paizsjártó, Patkós, Gyűrűs, Szakács, Ács, Nyereg jártó, Vadvágó, Kerekjártó, Korsójártó (egy-egy esetben); családnév nélkül hat keresztnév után áll a szó: ,,diák". Zsidók A törökök által Budán talált második vallási csoportot, a zsidókat (jahudiler) a török hatóságok 1547-ben hetvenöt családban harminchárom adóalannyal vették nyilvántartásba, s külön számították a különböző balkáni városokból, főleg Isztanbulból, Kavalából, Szalonikiből és Monasztirból felköltözött, illetőleg innen Budára visszatelepült huszonöt zsidó családot mint „vendéget". 1563-ban a zsidókat negyvenkilenc házzal, 1580-ban a két kategóriát együtt nyolcvanhat családdal, illetőleg hatvannégy adóalannyal vették fel az adójegyzékbe, 1582-ben Ali pasa levele szerint a budai zsidók hatvankét „házat" tettek ki. A hosszú háború a század végén a zsidók életét is megzavarta. Az 1598-i budai ostrom visszaverésében a budai zsidók a törökök oldalán „nagy hatalommal és erős kézzel harcoltak", de újabb ostromtól és Buda megvételétől is tartva, 1598 után sokan a biztosabbnak vélt Fehérvárra telepedtek át, de hiába, mert 1601-ben Fehérvár elesett, és a várral együtt ők is a keresztény uralom alá kerültek. A zsitvatoroki békével újból bekövetkezett nyugalmi korszak aránylag megint kedvezőbb körülményeket teremtett számukra; a tizenegy zsidó család, amennyit a török adórovó 1627-ben Budán talált, 1633-ban húszra, s a kor vége felé már lényegesen többre szaporodott. A zsidó hitközség 1686-ban ismét olyan népes volt, hogy az ostrom alatt halottakban állítólag hetvenkét embert vesztett. (206. kép) Koptok Harmadik itt élt vallási csoportnak a törökök a „koptokat" (kiptile) szokták összefoglalni, de néha a zsidók elé a második helyre helyezték őket. A kopt elnevezésen a török összeíró, mint azt a felsorolt nevekből látni lehet, görögkeleti hitűt értett, e néven 1547-ben hatvan családot, 1580-ban nyolcvankét házat vett nyilvántartásba. Lehetséges, hogy a „koptok" között vannak megbújva a latinok vagy olaszok is; ezek ugyanis külön testületként nem szerepelnek, nevük pedig a koptokéhoz hasonló pravoszláv, ortodox hangzású volt. Eszerint azok a vallási elemek, amelyeket a legrégibbnek ismert 1547-i török összeírás Budán talált, és amelyeket itt a török kor előtt is honosnak kell tartanunk, 1547-ben, a török uralom hatodik évében már úgy viszonylottak egymáshoz, hogy a gyaurok alig háromszor annyian voltak, mint a zsidók, és másfélszer annyian, mint a többi itteni középkori felekezetek vagy vallások hívei, zsidók és koptok együttvéve; a gyaurok Buda nem török lakosságának mintegy hatvan százalékát, a zsidók és koptok összesen negyven százalékát tehették. Ebben a csoportosításban a gyaurok még abszolút többséggel rendelkeztek, de számuk inkább fogyott, mint szaporodott. Az idő hamar kitermelte a közrangú budai gyaurok első renegátjait. Az első évtizedekből való egyik névsorban az akkori bíró Nagy Péter neve mellett és négy másik név mellett ott találjuk az utólag tett megjegyzést, hogy „szpáhi", tehát török szolgálatban álló katona, négy-öt további név mellett, hogy „mohamedán lett"; s amint a törökök a környékbeli magyar lakosság Budára települését tiltották, a többi nem mohamedán vallás híveinek, a zsidóknak és görögkeletieknek beköltözését ellenben nem akadályozták, sőt előmozdították, az arányszám állandóan az őslakos gyaurok rovására változott; ezek kisebbségbe kerültek, sőt a kisebbségben is a második, harmadik, majd az utolsó helyre, különösen, ha a negyedik vallási elemet, a mohamedán vallást is bevesszük a számításba. Moha- A mohamedán hitközség az első időkben csak az állami hivatalok embereiből, a helyőrség ïedanok tagjaiból, tehát szinte kizárólag hivatalos, ide rendelt és család nélküli, egyedül álló férfiakból alakult, akik ide, az új gyarmatra, csak később hozták el övéiket, vagy mint katonák családot itt csak később alapítottak. Az állandó helyőrség és az állami hivatalok és intézmények személyzete, két-háromezer ember, akiknek talán a fele mohamedán, másik fele görögkeleti hitű volt, a mohamedánokat és görögkeletieket a gyaurok és a zsidók fölé, közelebbről meg nem állapítható arányban, relatív többségre emelte. A két vezető vallás, a mohamedán és a görögkeleti között a mohamedán volt az uralkodó.