Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Fekete Lajos — Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE A TÖRÖK KORBAN

amikor e kincsek a pasák kivégzése, sőt akár természetes halála után is lefoglaltattak és az isztanbuli kincstárba vitettek. A XVI. században Tojgun, Arszlán, Szokollu Musztafa hagyatékának elkobzásáról tudunk, a XVII. században az utolsó pasák között Arnot Ibrahim hagyatéka „vonatott be" ezen a szokásos úton. A hagyaték csupa könnyű ingóságból állt, amit az otthonukat gyakran cserélő emberek állandóan magukkal hordtak és használtak. Kastély helyett sátor, birtok helyett táborhely, bútor helyett közönséges használati tárgyak, a nagyobb értékek között szőnyeg, posztó maradt utánuk, de csak amennyit egy rőfös boltjában találni lehet; ezt ők kíséretük felruházására tartogatták, s a szultán is azért szállíttatta Isztanbulba, hogy legyen mit másoknak ajándékoznia, s végül a könnyen rejthető és könnyen szállítható pénz. És innen elköltözvén, nem maradt utánuk más, mint gazdagságuk hamis emléke, „mesés" kincseikből csak a mese, mely szájról szájra szállva a török világ után előbb a gyerekeket és a mesélő népet, azután a magyar kamarát is annyira elbűvölte, hogy az összerombolt Budán a pasa kincseinek keresésére adta magát. Természetesen hiába. A török kori gazdasági élet elrejtett kincsei sehonnan sem kerültek elő.