Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Fekete Lajos — Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE A TÖRÖK KORBAN

B) A török iparosok száma és szerepe A nem mohamedán iparosok csak egy részét tették ki Buda és Pest ipari népességének. A megszálló csapatok nyomában ugyanis új mesteremberek is költöztek a városba, és az egyes iparágakban többféle, egymástól eltérő módon készült munkák kerültek a piacra. Az új iparosok, a jelentkező török-balkáni igények kielégítésére törekedve, először olyan iparágakban tűntek fel, amelyek élelmiszerek előállításával foglalkoztak, azután olyanokban, amelyek ruházkodási és háztartási cikkeket állítottak elő. Ezekben az iparágakban tehát egyidejűleg két-három, egymással párhuzamos változatban dolgoztak az emberek; a magyar mészáros mellett, aki sertéshúst is árusított, a török kaszab jobbára csak juhhúst mért, a magyar korcsmáros mellett, aki főleg bormérésből kereste a kenyerét, a török italos erjesztett bozával, és lefojtott musttal szolgált vendégeinek, ételek készítésével és árusításával egy másik „boltban" egy másik török iparos, az ételes (ascsi) foglalkozott. A városban két-háromféle sütő, cukrász, borbély,szabó, lábbelikészítő dolgozott, külön magyar, török, rác, bosnyák ízlés szerint, egyes iparágak ban a régitől csak alig különböző árut, másokban viszont lényegesen újszerű cikkeket kínálva eladásra, olyant, amilyen itt régebben nem készült, és nem is volt vásárolható. A török sütő a dunai malmok lisztjéből nemigen süthetett másmilyen kenyeret, mint a magyar, de a török perec már más volt, mint a magyar perec, és a török „ételes" is egészen más ízű ételt adott vendégeinek, mint a magyar fogadós. E gyorsan fogyasztásra kerülő, rövidéletű cikkek készítői a török sütő, a török cukrász, „ételes" és szörpös voltak a legelső újonnan települt iparosok. Első képviselői a megszálló sereggel mint ennek árusai érkeztek a városba, és készítményeikkel elsőnek hozva a budai utcákba új színt, elsőnek adtak a városnak új üzleti vonásokat. Nyomukban aztán mindig többen szivárogtak fel az új török városba, a magyarországi hódoltsági terület gazdasági életének a központjába. Azok az iparágak, amelyeket a török birodalomban is viszonylag magasabb fokú művelésben részesültek, nagyjában Budán is meghonosodtak. Elsősorban a bőripar, a kovácsipar, az edényipar, a szövés és fonás, illetőleg ezeknek vidéki ágai, másod- és harmadrangú fokozatai voltak azok az iparágak, amelyek közül a török birodalomban más eljárási módszerek, esetleg finomabb kidolgozási módok alakultak ki, és amelyek a budai ipari életnek is új ösztönzéseket tudtak adni. Buda ipari élete azonban az átlagos török tartományi székhelyek sorából semmilyen vonatkozásban nem emelkedett ki, a város a „nagy" török iparágakat is csak abban a mértékben tudta magáévá tenni, amennyire azt a helyi érdekek, a tartományi gazdasági keretek megkívánták. Az ipari élet alacsony színvonalon maradt, és szerény keretek között mozgott, ahogy a korszak végén Evlia Cselebi is mondja, Budán „csak kevés iparos dolgozott". A török iparosok számáról nem maradtak fenn adatok. Az elszórt adatokból nem tudjuk megálhipítani, hogy milyen mértékben telepedtek itt le a különféle iparágak művelői, milyen mér202. Helyi török kerámia