Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)
Fekete Lajos — Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE A TÖRÖK KORBAN
(Táblázat folytatása ) Fazekas Korsógyárt ó ' I 'ót fésű készí t ő Téglás Üveges Szitás Nyírő Borégető Szénégető Akolgyártó Borbély Fürdős Kővágó ( )rás 1547 1558 1562 1580 159Ü I 1 3 2 1 1 1 1 2 1 2 1 1 7 1 ti 1 2 f> 2 1 2 1 1 7 1 ti 1 ó 7 - 1 7 1 ti 1 s (•> 12 1 1 í szcsrn XO 124 so 59 42 Ha tudjuk is azt, hogy ezek az összeírások a foglalkozási megoszlás pontos megállapítására nem alkalmasak, s főleg nem teljesek, más adatok hiányában felhasználásuk révén képet kaphatunk Buda török uralom alatti első évtizedeinek ipari életéről. Az 1547. évi összeírásban meglehetősen kevés az iparral foglalkozók száma. Ez magyarázható az első évek bizonytalanságával, valamint az összeírási rendszer kezdetlegességével. Valószínű, hogy az iparosok száma ekkor jóval nagyobb volt, mint amennyit az összeírásból a nevek alapján megállapíthattunk. S ugyanez vonatkozik az 1562. évi összeírása is. A reálisabb képet az 1558. évi összeírásból kapjuk, s az ebben szereplő szám lehetett jellemző a török uralom első évtizedeire, az 1570-es évekig. Ettől kezdve fokozatos a csökkenés, s a század végére a nem mohamedán iparosok száma Budán egy későbbi közepes mezőváros színvonalára csökken. Természetesen ez nem jelenti a város iparának ezzel arányos visszaesését, hanem inkább a lakosság kicserélődését és egy új, nem keresztény iparosréteg kialakulását. Foglalkozási Ugyanakkor azonban az egyes fontosabb foglalkozási csoportokon belül lényegesebb aránycsoportok szám-változások nincsenek. Az egyes foglalkozási csoportok százalékos aránya az egyes összemn ]' ras okban a következő: Élelmezési ipar Ruházati ipar Faipar Fémipar Bőripar Egyéb 1547 1558 1562 1580 1590 27,5 31,(5 32,3 30,5 33,3 27,5 25,(5 22,5 27,1 23,8 11,1 9,9 1 1,2 8,4 11,9 (),2 7,2 15,0 10,2 21,4 3,7 5,6 1,2 — 4,7 2(i,0 20,1 17,8 23,7 4,9 A legjelentősebb volt tehát ebben az időszakban az élelmezési és a ruházati ipar, s ha csak az arányszámot nézzük, nem is olyan nagy az eltérés a XVI. század ele j i állapotoktól. 1490 és 1529 között az élelmezési ipar arányszáma 23,8, a ruházati iparé 22,9 százalék volt, ugyanakkor azonban az iparosok száma százon felül. Arányszám szempontjából nem történt nagyobb változás a bőr- és faiparban sem, de itt már nemcsak az iparosok számának csökkenése a feltűnő, hanem az egyes iparágakon belül a szakmák számának a csökkenése is. A legfeltűnőbb azonban a fémipar igen nagy mértékű háttérbe szorulása, mind az arányszám, mind az iparosok száma, mind az iparágon belüli szakmák tekintetében. Míg például 1490 és 1529 között huszonhét fémipari szakma volt Budán, a török uralom első évtizedeiben már csak kilenc, de ez is csak több évtizedes összesítésben (egy-egy évben három-hat), s tulajdonképpen a fémiparral foglalkozók száma a kovácsok és az ötvösök számából adódik. Jó néhány ipar, illetőleg iparág szinte teljes mértékben eltűnt a város életéből. A korábban viszonylagosan virágzó budai szövőipart 1558 - 1580 között csupán egyetlenegy takács képviselte, az építőipart pedig két-három ács, de kőműves egy sem volt. Az iparosok Pesten ugyanekkor ezeknek az összeírásoknak alapján az iparosok száma a következőképpen záma Pesten allíthato ossze foglalkozások szerint:
