Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

világi nagybirtok világi középbirtok világi kisbirtok ismeretlen birtokos királyi, — királynéi birtok városi, — városi polgári birtok egyházi birtok 3. Birtokosok Budapest területén 1330 körül Az árutermelés fejlődése leghamarabb a szőlőművelésben mutatható ki. A parasztok a szántóföldek helyére szőlőket telepítettek — ezáltal földesúri kötelezettségeiken is lazítottak —, és ígv arra kényszerültek, hogy a gabonát megvásárolják. A XV. században hasonló jelenségek figyelhetők meg az állattenyésztő falvakban is. Természetesen ez a folyamat nem szűkíthető le a főváros környékére, itt mégis jellemzővé vált, hiszen a városok közelsége környékük számára hamar biztosított kedvező piacot. A városok és a A város tehát hatott környezetére, azonban mindjárt meg kell jegyeznünk valamit. Szabad jobbágy-^ királyi városaink fő törekvése közé tartozott a város határában jobbágyfalut szerezni. Ezekben szerzése a falvakban a városi tanács élvezte a földesúri jogot, zsákmányolta ki a jobbágyságot. A jobbágyfalvak szerzésének több oka lehetett. Mivel a város határában termett gabona a polgárság szükségleteit nem tudta kielégíteni, biztosítani kellett a lakosság — lehetőleg olcsó — ellátását. Ugyanakkor rászoríthatta a tanács jobbágyait a városi ipar termékeinek megvásárlására, tehát kézműveseinek biztosított piacot. Végül a falvakból származó feudális jövedelem a város pénztárába folyt be. A városi tanácsok ezért vagy összevásárolták a környéken a nemesek és a városi patríciusok birtokait, vagy pedig királyi adományokat szereztek szomszédos birtokokra.

72 Azonban 1526-ig sem Buda, sem Pest nem szerzett magának jobbágyfalut. Buda ugyan a XIV. század elején Nándor, a XV. század második felében pedig a Neveggyel megnőtt Sasad birtokosa lett, ezek azonban puszták voltak, nem pedig jobbágyfaluk. Az adomány tehát a város szűk határát bővítette. Újbécs és Bécs sem jobbágyfaluként, hanem külvárosként olvadt be Pest belterületébe. Ugyanígy olvadt be Szentjakabfalva Óbudába. Lehet azonban, hogy nem is szerezhettek jobbágyfalukat, mert Buda alapítása után már nem volt a két város környékén olyan falu, amelyet megszerezhettek volna. Ezt támasztaná alá az, hogy amikor János király mégis adományozott falvakat Budának, már csak távolabb eső települések juthattak a főváros birtokába. Mégis el kell vetnünk egy ilyen megjegyzést. Igaz, hogy a XIV. század elején már az egyház a környék legnagyobb birtokosa, az egyházi birtok pedig elidegeníthetetlen, tehát rovására nem terjeszkedhetett a város. Viszont ahogy Óbuda egy részét ellenszolgáltatás fejében megszerezte a király a káptalantól, bizonyára rávehettek volna a polgárok is birtokcserére az uralkodót. Meg kell még jegyznünk, hogy más városok igen gyakran királyi, királynéi falvakat kaptak adományul: Buda és Pest környékén sem lett volna ennek akadálya, hiszen az uralkodónak jelentős birtokai feküdtek itt. Nagy- és középbirtok világi kézen akkor, a XIV. században még ritkaság erre, annál több a kisnemesi falu, birtokosaiktól szintén könnyen vásárolhatott volna a város. Végül — akár más városok körül — itt is több jobbágyfalut szereztek meg a városi patrícius-