Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Fekete Lajos — Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE A TÖRÖK KORBAN

államkincstárt, ,,a királyok rejtekházát, amely a föld alatt vala", „ágyúkat röpített a várból a Dunába"; a vár kapui, mintha egy láthatatlan hatalom mozgatta volna őket, maguktól kinyíltak, a Duna vize a szétszakított hajóhíd roncsaival napokon át hullákat úsztatott lefelé; a felső várban egy mecset volt, oda este hetven (török) pap ment, ,,a megholt pasa lelkéért miséztek", ezek is mind odavesztek, s a szerencsétlenség kétezer főnyi ember áldozatot követelt. Robbanás pusztított azután a városban 1603-ban és 1606-ban, tűzvész 1625-ben, 1627-ben, 1635-ben, esetenként a nyilván túlzó hírek szerint mintegy ezer „házat" emésztve el, azután 1658-ban, 1660-ban, 1669. április 30-án, az utóbbi alkalommal Mátyás palotájában is. 1641-ben földrengés látogatta meg a várost, 1686. július 22-én az utolsó ostrom alatt pedig egy szörnyű erejű robbanás tette tönkre mindazt, amit maga az ostrom még megkímélt volna. Pesten az elemi erők nem találtak annyi emészteni valót, mint Budán, mert a pusztítás munkáját a harcban álló seregek szinte maradéktalanul elvégezték. A nehezen védhető Pestet ellenséges támadások előtt először mindig az a fél égette fel, amelyik azt elhagyni kényszerült, s amit a véletlen megkímélt, azt elvonulásakor a másik fél serege pusztította el. Ez történt már a török uralom kezdetén 1541-ben és 1542-ben, ugyanez ismétlődött az 1600 körül lefolyt ostromoknál több ízben, s végül a két utolsó ostromnál, 1684-ben és 1686-ban is. A török kori alkotó munkának itt, ha volt ilyen, szinte semmi nyoma nem maradt. Ahogy Gerlach István már 1573-ban megjegyezte, „Pest hitvány város, semmi nevezetessége nincs". A hódítók saját szokásaik szerint itt is sikátorszerű utcákban, „kellemetlenül összezsúfolva" éltek. A város külsejére, új épületek emelésére vagy a régiek karbantartására annyi gondot sem fordítottak, mint Budán. Az utazó, Gerlach, 1573-ban már csak nyomait vehette észre a város nagyobb szabású régi kőházainak, a vasrácsos nagy ablakokat itt is agyaggal tapasztották be. S egy másik utazó, a kassai Bocatius János, újabb harminc év múlva, a város nevével szomorú szójátékba kezdve, Pestet inkább pestisnek kívánná nevezni. Pest jmsztulása 197. Turbános török férfisír kő 198. Buda és l'est látképe a XVII. század első felében, rézmetszet, 1UÍÍ8