Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Fekete Lajos — Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE A TÖRÖK KORBAN

193. Részlet Fontana-Nessanthaler látképéről a Császár fürdővel Nem sokkal a megszállás után két török fürdőről történik itt említés, s a korszak folyamán több fürdőnevet ismerünk, mint ahány fürdőt meg tudunk különböztetni, nyilván azért, mert egy-egy fürdőnek több neve is volt. Az egyik fürdő a mai Lukács fürdő helyén állt; első alakjában csak deszkából épült, azért Fürdők Tahiali ilidzsának: „deszkás fürdőnek" nevezték, s akkor is így hívták, amikor többkupolás szilárd fürdőházat építettek ide. A török uralom utolsó éveiben a fürdő (vagy egy másik fürdő) Bekir efendi ilidzsiszi: ,,Bekir efendi fürdője" néven is szerepel; lehet, hogy Bekir efendi a fürdő akkori bérlője vagy egyik „alapítója " volt. Az innen néhány lépésnyire odább álló fürdőt Veli bej ilidzsaszinak: „Veli bej fürdőjének" nevezték, ennek az előbb idézett Veli bej, Szokollu Musztafa kortársa volt az alapítója. Végül a mai Császár fürdő helyén állt egy fürdő, amelyet Szokollu Musztafa alapított (191. kép). E fürdők táján, kissé messze a vártól, mohamedánok nem telepedtek le és itt mohamedán Gülbaba templom nem épült. A mohamedán vallási életnek nevezetes gyülekező helyei mégis ezen a tájon türbéje voltak: a Barutháne feletti dombon, a Rózsadomb alsó lankáján egy dervisotthon, „Gülbaba tekkéje" (Gülbaba tekkeszi) állt, és a tekke kertjében síremléke, „Gülbaba türbéje" (Gülbaba türbeszi) áll ma is; odább, valószínűleg a mai Kavics utca aljánál egy másik tekke, „Miftáhbaba tekkéje" (Miftáhbaba tekkeszi) húzódott meg. (193. kép) G) A budai hegyvidék, szigetek Az Óbuda és a János-hegy felé ismételten ellankásodó tájék vonalai, a szőlővel és gyümölcsökkel beültetett völgyek és lejtők, dombhátak külön-külön nevet viseltek, amelyek közül egynéhány ránk maradt. A Rózsahegyen túl húzódó vidéknek Ejri dere: „Görbe völgy", Ejri dere bairi: „Görbe völgy lejtője", Kozlu dere: „Diós völgy", az egyik ottani forrásnak Kozlu binár, vagy Koz binari: „Diós forrás", lejtőjének Kozlu dere bairi: „Diós völgy dombja" volt a neve. (Abairi szó jelentése hegyoldal, lejtő, az akkori magyar nyelven: „mái".) A Szépvölgyi úton egy „őrház" : csárdák állt, az ottani útra vigyázva. Török nevét egy későbbi német dűlőnév tartotta fenn: Schartakhen, (szerte az országban úton-útfélen annyi csardakot építettek a törökök, hogy az útszéli magában álló házat, ezekről „csárdának" nevezte el a magyar nép). A Gülbaba-dombtól (Gülbaba bairt) balra, valahol a mai Nyúl utca tájékán az In-i kinnáre bairi: „Vágóhíd gödrének dombja" lejtősödött. A mai Nagykovácsi és Hidegkúti utat „Kovácsi út"-nak (Kovacsina jolu) nevezték, a mai Budakeszi utat pedig Kesislik jolu: „Barátok útjá"-nak (Kesislik jolu), és a Kesislik bairin, a „Barátok hegyén" át Szent Pál-klastroma felé kapaszkodott. A klastrom köveit 1620 körül Murtezá pasa hordatta le, hogy azokkal „Buda kerítését megújíttassa". < Szabadad A mai Szabadság-hegynek a törökök korából csak Dág nevét ismerjük, egyszerűen a „Hegy k

e(J

y 1 volt a neve; egy lejtőjét, a mai Kútvölgyet külön néven Kral binari báirinak: „Királykút lejtő- és környéke