Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)
Fekete Lajos — Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE A TÖRÖK KORBAN
C) Középületek, kereskedelmi központok, templomok Pasa-palota A katonai és politikai hatóságok közül a legfontosabb: a pasa, a török uralom első napjaiban fenn a Várhegyen, Martinuzzi házában ütötte fel szállását, de innen hamar elköltözött a Duna mellé. A korszak első felében az alsó városban, a Dunahíd budai lábánál lakott, és csak az 1598. évi ostrom elől húzódott ismét a Várhegyre. Azóta végleg itt, a mai Színház utca 5. alatti ház épületének helyén tartotta otthonát és hivatalát. Közel a pasa székhelyéhez, ugyanebben az utcában állt helyettesének: ,,kethüdájának", udvarmesterének a ,,szerája" (egy egyszerű épület). A Várhegy déli részében, a belső vár valamelyik épületében tanyázott egy harmadik jeles katonai személy, a dizdár: ,,várfelügyelő" ; a janicsáraga viszont a Várhegy másik részében, a Bécsi kapu felé, talán a mai Hess András téren álló, úgynevezett Sün-házban lakott. Katonai A helyőrség lakóházai a Várhegy szélein, a kapuk táján voltak elhelyezve. A janicsárkaszár épüietek nv 4k talán a mai Fortuna és Országház utcákban a Bécsi kapu közelében, és a Várhegy déli részében, a Bűjük frengi kuleszin belül kaptak helyet, a tüzérek a Bali pasa téren és a Várhegy déli részén kiugró bástyák mögött laktak, a lovasság természetszerűen a Várhegyen kívül, a tágasabb külvárosban és külső erődökben volt elszállásolva. Fegyvertárnak a mai Hess András téren álló középkori Szent Miklós-kolostort, tüzérségi raktárnak a Topháne mejdáni házait, lőporraktárnak a középkori királyi palota táján talált mély pincéket rendezték be, melyek negyvenöt (vagy csak huszonöt) lépcsővel a föld alatt feküdtek, és az ellenséges bombák ellen biztonságot ígértek. A vízellátás biztosítására a Várhegy természetes üregeit használták fel, azokban keleti módra esővizet gyűjtve, télen jeget raktározva; a ,,Zsidó mahalléban" az Erdélyi bástyán belül a janicsárok jege volt elvermeive, a Bécsi kapu mellett az azábok, a Várhegy déli végén, a Duna felé eső lejtőn a pasa jégvermei álltak. Hivatali A „polgári" élet hivatalos személyei közül a kádi és a defterdár volt a legfontosabb. A kádi helyiségek n j va talos helyisége, a mahkeme kapuszu: „bírósági udvar", feltehetőleg a róla elnevezett Kádi szokagiban: „Kádi utcában", a mai Űri utcában állt. A másik sokak által látogatott polgári hivatal, a defterdár kapuszu: a török pénzügyigazgatóság, szintén ebben az utcában, a középkori Fugger-há,zban székelt. Piachelyek Az üzleti élet a Várhegy terein négy középpontban bonyolódott le. A Szent György piac, amely a középkorban is „fő piac vala", a mai Dísz téren, a Vérmező és a Duna felé vezető két várkapu között, a török korban ,,csarsu": „élelmiszerpiac" lett, és sok új bódéval szaporodott. Az árusbódék, sokszor egyben műhelyek, olyan sűrűn voltak egymáshoz építve, hogy „mozogni alig lehetett tőlük". A másik piac a mai Tárnok utca felső részén, a Balta köz előtti szűk téren szorult össze; forgalmát az emelte, hogy közelében, a Nagy dzsámi mellett, fedett áru csarnok (bedesztán) állt ruhaneműkkel és másféle iparcikkekkel. A harmadik piac, Hüszrev pasa csarsuszu: „Hüszrev pasa piaca" a Hüszrev pasa dzsámi, valószínűleg a középkori Szent Miklóstemplom előtt, a mai Hess András téren kapott helyet. Ugyanúgy, mint az előbbiek, szűk helyre szorult a Várhegy negyedik piaca, a Várhegy északi részén levő Szombathely piac is, melynek magyarkori eredetű mészárosbódéit a törökök 1555-ben lebontották. Dzsámik Vallási tekintetben a Várhegy központja a Bűjük dzsámi: „Nagy dzsámi", más néven „Szultán Szülejmán dzsámi" volt, a vár meghódításának időpontjában uralkodó szultán neve után, akinek nevét viselte minden, az ő korában meghódított magyarországi vár és város nagy dzsámija; ez a dzsámi később a többi, újabb dzsámival szemben Eszki dzsáminak: „Régi dzsáminak" is neveztetett. Dzsámit, mohamedán templomot ott építettek vagy létesítettek, ahol legalább negyven mohamedán férfi lakott. A dzsámit az egyszerű, mecsetnek nevezett imaházaktól, kápolnáktól az különböztette meg, hogy minaréja - tornya — volt, s gazdagabban díszítették. Budán második helyen a szultáni „Szerájbeli dzsámi" (Szeraj dzsámii) vagy más néven „Belső dzsámi" (Enderun dzsámii) állt, ezt a Mátyás király által Alamizsnás Szent János tiszteletére épült kápolnából alakították át, amelynek orgonáját a mohácsi csata után, a palotát első ízben bejárva, Szülejmán szultán is megszólaltatta. Erről a dzsámiról is többször történik említés a török idők végéig. A harmadik régi dzsámi a középkori Szent György templomból átalakított dzsámi volt, amelyet az első kettőhöz viszonyított fekvése miatt, vagy Evlia Cselebi szerint azért, mert a Várhegy központjában, szabad téren állt, Orta dzsáminak: „Középső dzsáminak" neveztek. E három jelentős dzsámihoz, amelyek a török uralom első éveiben valószínűleg állami rendelkezésre készültek, kisebb-nagyobb időközökben továbbiak, magánosok alapításai csatlakoztak. A mohamedán vallás utolsó nagyobb szabású alapítása a Várhegy északnyugati sarkán álló dzsámi volt. Ennek épületét, a Mária Magdolnáról nevezett középkori „magyar" plébániatemplomot a törökök előbb a Várhegy keresztény lakosai birtokában hagyták, de utóbb, valószínűleg 1596-ban, elvették tőlük, s Fetih dzsámii („Győzelem dzsámija"), bosnyákosan: Fethijje dzsámii néven mohamedán templommá alakították át; ütőórájáról más néven Szaát dzsáminak: „Órás dzsáminak" is nevezték.
