Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN A MOHÁCSI VÉSZIG

135 Gerevich T. 1923, 29—31. 138 Radocsay 1955, 59. 137 Stange, II. 86—90; T. Dobrzeniecki—J. Ruszczycowna

—

Z

. Niesiolowska: Sztuka Sakralna w Polsce Malarstvo. Warszawa, 1958, 336. 138 Genthon 1932, 38—39, fedezte fel a hasonlóságot. 139 p

r

ága, Nemzeti Galéria; Stange, XI. 159 —161. 140 Horváth H., MMűv 1932, 26; Forster, Mo. Műeml. I. 148—156; Szendrey J., ArchÉrt 1902, 395—400. 141 Csergheö — Csorna; Horváth H. 1932, 27. 142 Horváth H. : Ofner Künstlergrabsteine aus dem 14. Jahrhundert. „Das Werk des Künstlers". Budapest 1939; Radocsay D.: Dalles funéraires armoriées à Bude et à Cassovie au Moyen Age. Archivum Heraldicum. No 4, 1966. 143 Lócsy Erzsébet észrevétele. 144 Dercsényi 1943, 102—103. Rozgonyi István temesi főispán sírkövével azonosítja. 145 Holl, BudRég 1958, 268—277; Z. Smetánka, PA 1961, 592—597. A magyar — cseh és lengyel csoport létezését E. Samánková teóriája egyik bizonyítékának tartja, amely szerint a cseh protorenaissance építészet magyarországi származású. E. Samánková, ZpPP 1953, 126—128. — A csehországi leletek koráról Holl, BudRég 1971,184—186 146 Mihalik, Corvina 1933, 114—138. 117 Drezda, Grünes Gewölbe. 148 Genthon, ActaffistArtHung 1970, 5—10 Bibliográfia. 149 Bibliográfiát lásd: Genthon, 1948, I. 226 — 229. Utóbb Balogh, 1966. 336-342. íso Mihalik S. Emailkunst im alten Ungarn. Budapest 1961, 21-22. 151 Genthon, AMK 1962, 56—57, 47—49; Verlet, 328 ^

2 Eszt. kp. lt. Zalka, MSi 1865, 63—65; Dankó, 67. —• Különben lehet, hogy Bonfini ezt a feszületet említi többször Corvin János menekített kincsei között. A XVI. és XVII. században még öt leltáron kísérhetjük nyomon. 153 Fraknói, ArchÉrt 1889, 113. 154 1404. április 4. Dl. 8948. 155 Gárdonyi TBM 1936. 77. 156 Dl. 9766. 157 1417. május 17. Házi, 1/2. 124—5. 158 1420. szeptember 8. Veszp. kp. lt. Instr. Reg. K. 153; 1429. szeptember 23. Dl. 12126. 159 Dl. 12990 160 Veszp. lt. Instr. Reg. K. 153. Dl. 12116. 161 Dl. 39287 162 Január 13. Dl. 11924. 163 Ernyei, ArchÉrt. 1918, 140. 164 Mollay, 72, 76, 98—99, 104. 165 Uo. 105. 168 Némethy 1890, 60-61 167 Kovachieh 1799, 206—9. 168 Gerevich L., BudRég 1945, 336. 169 Simon, Zsigmond király fegyverkovácsa 1429ben. OL Dl. 11625. 170 Altmann, I. 258; Horváth H. 1937, 181. 171 1496. június 17. Dl. 9213; Horváth H. 1937, 182. 172 1438. áprüis 24. Dl. 13179. 173 1438. május. 5. Dl 13188 174 1439. január 31. Dl. 13299. 173 Egy házvételi ügyben, ahol ,,relator"-előadókónt szerepelt, Arezzói (Arecío) Antalt, mint szomszédot említik. Kérdés, nem az óbudai üveghutás mester arezzói származását lehet-e ennek alapján feltételezni ? 176 Teleki, II. 500. o., 3. jegyzet; Holl, BudRég 1958, 264—67. 177 Bonfini, IV. 2 178 Kardos 1955, 84—99. Rendkívül érzékletesen világítja meg Zsigmond budai udvarának humanizmusát. Mátyás király politikai koncepcióját, az állami struktúrát mutatja be Elekes 1956. 179 Gerevich L., ActaffistArtHung 1959, 337; Gerevich L. : Bemerkungen über die pannonische Renaissance. Renaissance und Humanismus in Mittel- und Osteuropa, B. II. Berlin 1962, 16. Az életformában és művészetben megnyilatkozó közvetlen antik hatás és műgyűjtés. 180 Bánfi, HK 1936, 65. o. 3. jegyzet. 181 Gerevich L. 1966. 292-308 182 Balogh J., MűvtÉrt. 1952, 29—40. 183 Verroechio, Giovanni Dalmata. 184 E kiemelkedő hatású művészre vonatkozó legfontosabb szakirodalom: Kukuljevic Sakcinski Leben Südslavischer Künstler, Agram 1868,HeftI—

II. 57—62. Említi, illetőleg közli a szobrász magyarországi életére vonatkozó két legfontosabb forrását; Mátyás Bécsben, 1488-ban kiadott adománylevelét a majkoveci várral és Tubero leírását. Fölismeri itáliai munkáit. Első monográfusa Fabriczy, JbPKS 1901, 224—252; Prijatelj; Karaman, BullJa 1959, 17—19; Fiskovic, uo. 37.; Balogh J., ActaffistArtHung 1960, 60—78; Balogh 1966, teljes irodalommal. Két azonos nevű és születési helyű Joannes Duknovich-ot (Giovanni Dalmata) különböztet meg adatok nélkül, 489—493; Gerevich L. 1966, 302—303; Fiskovic, ActaffistArtHung 1967, 265. 185 Qerevich L. 1966, 304; Gerevich L., ActaffistArtHung 1967, 130—131. 186 Mátyás könyvtáráról óriási irodalom emlékezik meg a XVII. századtól, a források elsősorban Bonfini alapján; Timon, Schier, Hunfalvy stb. A források között Naldo a legrészletesebb. Naldo Naldi 283; Bő irodalommal: Balogh J. 1966, 65, 110; Maradványai és topográfiája Gerevich L. 1966, 112—118, 126, 216. 187 OláhM.: Hungária-Athila. Bp. 1938, 8-9. 188 Gerevich L. 1966, 182—183; Kardos T. Opponensi véleményében. 189 Zlinszky—

Sternegg. 190 VasariMilanesi, III. 3M;GerevichL. 1966,300. 191 Gerevich L. 1966, 97—111; Omichius; Wratislaw; Gerlach; Fontos forrás még Schweiggertől, Lubenautól, Tafferner tői. Schweigger, 21—22; Sahm. 192 Sahm, 84. 193 Az utazás 1573 és 1578 között történt. Gerlach, magyar fordítása: Szalay L., 209—226. A Budáról szóló rész a szöveg elején van, tehát az 1573-as viszonyokat találjuk Jbenne. 194 Omichius, 13. (Általunk számozott lap.) 195 Kézirata 1777-ben csehül, 1787-ben Lipcsében németül látott napvilágot: Wratislaw, a cseh szöveg magyar fordítását számomra Fügedi Erik végezte. A két kiadás nem két személyt jelent. Balogh, 1966, 32 196 Gerevich L., 1966, 112; Windecke—Altmann, 13; Monacis, 336. 197 Gazdag aranyozásra példát az ásatási leletek között padlócsempék és tetőfedő cserepek nyújtottak. 198 Gerevich L. 1966, 114, 294. 199 Bonfini valószínűleg eddig az ideig befejezte ezt a részt. Bonfini: Mátyás király. Bp. 1959. Kardos T. előszava. 52. — Miksa császár 1497. szeptember 26-án kelt rendeletében vámmentességet biztosít száz tutaj fa szállítására a budai Vár építéséhez. Hofkammer, Österreichische Gedenkbücher. 3/a köt. 607. 200 Tafferner, 337—338. 201 Gerevich L. 1966, 97. 202 Gerevich L., ActaffistArtHung 1967, 126. 203 Gerevich L., ArchÉrt 1952; Bertalan V.-né, ArchÉrt 1952, 186—189; Voit P., BudRég 1956, gg 204 Gerevich L., ArchÉrt 1952, 154. XL—XLII.