Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN A MOHÁCSI VÉSZIG

magyar dénárt, vagy a hercegi szoba széltől elpusztított üveglapja javításáért „membráné vitrée"

386 huszonhárom magyar dénárt adott. Az üvegvásárlás azonban meglepően drágának bizonyul. Négy kiválasztott üvegért három forint és harminc magyar dénárt fizettek.

387 Ez idő tájt merül fel Zöld János neve, aki talán azonos a jó évtizeddel korábban már említett János üvegessel.

388 Az írásbeli adatok tehát azt mutatják, hogy az ötvösök, aranyművesek, kőfaragók, festők mellett az üvegesek is vezető szerepet játszanak a kézművesek között. Ezt a képet természetesen teljes mértékben nem fogadhatjuk el arányosnak, hiszen például az egyik legnagyobb iparra, a fazekasokra nézve nem nyújtanak elég felvilágosítást. A forrásokból kialakuló történeti kép önmagában nézve tehát nemcsak a minőség meghatározására képtelen, hanem torzít is, így a fa- és bútoripar igen fontos szerepet töltött be különösen a XIV- XV. században, és viszonylag igen kevés névre akadunk. Alig valószínű, hogy nagyobb arányú behozatal lett volna a polgárság számára. István asztalosmester 1483-ban a Szent Pál utcában lakik, ugyanott lakott az „áldott emlékű" Bartolomeus, ugyancsak asztalosmester. Valószínűleg rokonok voltak, Bartolomeust neve alapján olasznak gondoljuk/

589 Még egyszer előfordul az örményesi pálosok házával szomszédos István asztalos háza.

390 Ez a néhány adat igen becses, mert emlékek híján azt engedi feltételezni, hogy az ismeretlen polgári bútorkészítésben az itáliai hatás is közvetlenül érvényesül. A selyembrokátokat itthoni hímzéssel díszítették, mint erről számos miseruha tanúskodik az Textilesztergomi, veszprémi, győri, egri kincstárakban. Ki kell azonban talán emelnünk a legszebb muve8Z textíliát, a hollós címerrel és őrző sasokkal díszített Mátyás-trónkárpitot és a hasonló anyagból készült fojnicai kazulát.

391 E párját ritkító szépségű textíliát a legjobb firenzei műhelyben készítették. Az arany bársonybrokát és a zöld selyembársony eredeti és pompás díszítése mögött nagy művész tervét keresik: először Benedetto da Maiano került szóba. Divald budai munkának sejtette, amire természetesen semmiféle bizonyítéka nem volt,

392 végül Falke látszott helyesen ítélni Pollaiuolo műveivel való összehasonlítás alapján.

393 176. Velencei üvegserleg kiegészítés után, a budai királyi palotából 177. Töredékes velencei üvegserleg fehér és piros zománc festésű Aragóniái címerrel a budai királyi palotából