Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN A MOHÁCSI VÉSZIG

155. Vörösmárvány Madonna. A Mátyás templomban, másodlagos beépítésben találták, eredetileg egyik oltárához tartozhatott ugyancsak nem egy müvet rendelt a prior, esetleg maga a szobrász személyesen is járt Budán. Ez további hipotézis a Stoss család és a magyar művészet kapcsolatára nézve, és annyiban gyümölcsöző ez a feltevés, mert megmagyarázza a magyarországi faszobrászat két évtizedének majdnem egyedülálló művészi irányzatát,

315 amely aligha kerülhette el a fővárost, sőt, amelynek egyik kisugárzási központja éppen Buda és Pest lehetett. Nem egy oklevélből következtetünk arra, hogy a fafaragók, akár a felvidéki városokban, itt is tevékenykedtek, 1512-ben Pesten egy Bálint „Kép Faragó" tűnik fel. Pedig ekkor már egy emberöltő óta a polgárság körében is a vörösmárvány, renaissance szobrászat divatos. A budavári Mária-templom berendezését a királyi kegy már jóval korábban renaissance vörösmárvány vagy fehér mészkő oltárokkai pótolta. Ebből származhatott egy csonka vörös márvány Madonna (155. kép) és egy fehér mészkő angyal, mely utóbbi a királyi műhely egyik legelfoglaltabb mesterének, Tomasso Fiambertinek (a Márvány Madonnák Mestere) legharmonikusabb műve lehetett. A templomokat azonban még jórészt a XIV. századi tábla-oltárok és a XV. század második feléből, végéről származó szárnyasoltárok töltötték meg. A fafaragás mesterművének tarthatjuk a Mária-templom főoltárát, melyről egy 1528-ból származó oklevél emlékezik meg. „A mi kedves plébániatemplomunkban a magas oltárnál" „bey dem hohen Althar".

316 Ezzel az elnevezéssel illették német nyelvterületen a szárnyasoltárt. Készítésének klasszikus ideje: a XV. század első felétől a XVI. század elejéig.

317 Viszont a templom renaissance oltártöredékeit, Mátyás ízlését, művészeit tekintetbe véve még a nagy renaissance építkezések megindulása előtt készülhetett. E királyi ünnepségek színhelyén áliamjogi szerepet betöltő templom főoltára valószínűleg királyi alapítvány lehetett. Nem járhatunk messze az igazságtól, ha feltesszük, hogy a főoltárt Mátyás az 1470 körül végzett építkezéseivel kapcsolatban alapította. A munkálatokat nyilván e kor legkiválóbb fafaragójára bízta. Az összefüggések azt valószínűsítik, hogy ez a legkiválóbb mester az volt, aki a kassai Szent Erzsébet-templom főoltárát is készítette. Ezt a még mindig kevés valószínűséggel bíró feltevést váratlanul más oldalról tények erősítették meg.Az Erzsébettemplom főoltárának mestere nyilvánvalóan nem lehetett felvidéki, mert ott további munkáját hiába keresnénk. A szekrény monumentális alakjain kívül az oltár további része sem az ő műhelyéből került ki. Olyan területről származik, ahol a török hódoltság következtében művei elpusztultak, tehát az ország legműveltebb, valószínűleg központi területéről. Szerencsére egy szoborcsoportja megmaradt: a galgóci várkápolna Mátyás címerével díszített Betleheme (156. kép), melyet az Erdődy grófok, akik több Mátyás-relikviát őriztek (mint a trónkárpitot) — a XVIII. században rokokó oltárba foglaltatták.

318 Az Erdődyek Mátyás-emlékekhez Bakócz Tamás hagyatékából jutottak.

319 E tények világában most már megengedhető az a föltevés, hogy nemcsak Kassa járult hozzá István mesterrel a budai építkezések nagyszerűségéhez, hanem a kassai főoltárt a király egyik gótikus stílusban dolgozó művésze alkotta igen gyorsan (1474—1477 között), mint arról a kassai számadáskönyv tanúskodik. További bizonyíték, hogy ugyancsak ez idő tájt a kassai templom kiépítéséhez Mátyás nagymértékben hozzájárult, művészeivel tehát közvetlen kapcsolatban volt. Az ország szívében tevékenykedő szekrényszobrok mestere vagy rövid időt töltött Kassán, vagy éppen küldette a szobrokat. Ez a feltevés megoldja azt a kérdést, miért nem illenek a szobrok a talapzathoz.

320 Továbbá mesterét a budai szobrászok, fafaragók nevei között kell keresnünk. Az iskola, ahonnét kikerülhetett, annak stílusa és fölfogása a század derekán készült budai kályhák apró figuráiban tükröződik. Azoknál természetesen egy nemzedékkel fejlettebb, felbontottabb, negédesebb és természetesen monumentálisabb. Közvetlen kapcsolatban áll a flamand művészettel, de nem teljesen független az itáliai realizmustól sem.