Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

A Kamuraerdő más részén a kánai apátság javadalma a XV. század végén a budavári Nagyboldogasszony-templom plébánosa kezére jutott. Maga Kána falu ebben az időben már kipusztult, még 1412-ből egy kánai születésű óbudai apácára maradt adatunk. A pusztásodáshoz itt is hozzájárulhattak a szőlők, amelyek mind a XIV., mind a XV. században városi polgárok kezén voltak.

49 Kelenföldtől délre kereshetjük Kocsolát, erre azonban a XIV. század közepétől nem maradt Kocsola adatunk. Tovább délre, a mai Háros-szigeten épült a premontreiek csőti Szent Eusztach-monos- Csot tora. Mivel szerzeteseinek száma fokozatosan csökkent, Mátyás király pápai engedéllyel pálos perjelséggé alakíttatta át. A kolostorral szemben, a Duna innenső partján Gerevich tárta fel a hozzá tartozó Csőt falut. Elég fejlett épületeket talált, volt nyolc-tíz sejtes is, az udvarokat macskakövezték. A falu lakosságának viszonylag magas életszínvonala talán a közeli szőlők terméséből, a főváros közelségéből, áruik kedvező eladási lehetőségéből származhatott.

50 A Duna-jobbpart legjelentősebb települése a két város körzetében kétségtelenül a rév mel- Tetény lett fekvő Tétény, a XV. századtól mezőváros. Már a XIV. században budai polgárokat is találunk birtokosai között. Zsigmond király visszacserélte 1410-ben a Kapiak őseitől és a Tétényi családtól azok tétényi részét a várral, szőlőkkel és összesen négy malommal, 1424-ben a királynéé, azonban 1443-ban a Héderváriak a birtokosai, és azok is maradnak a következő század elejéig. Voltak ugyan más igénylők is: 1454-ben Zane budai olasz özvegye tizenkét jobbágytelekre és a templom kegyuraságára, valamint 1461-ben a Rozgonyiak. Egy ideig 1492 után Drágfi Bertalannak volt itt birtokrésze. A XVI. század elején a Héderváriak több ízben zálogba bocsátják, majd 1513-ban eladják Enyingi Tonik Imrének, aki viszont 1516-ban Sárkány Ambrusnak adja cserébe, 1525-ben pedig Sárkány már Érd, Berki, Diód, Ében, Jenő, Tárnok, Tétény és Keszi, valamint egy puszta és két Fejér megyei falu birtokosa; 1540-ben Szakács Mihály részbirtokos itt. A mai tétényi kastély a régi vár helyén épült, temploma részben középkori. A lakosság egy része eredetileg szláv volt: 1405-ben a dunai révnél, a Tót utcában. ,,Cetherth"-nek nevezett negyedtelkeket emlegetnek, ez a szláv szó a negyed fordítása. Az adat egyébként a telkek osztódására is figyelmeztet. Ugyanebben az évben felosztották a falut Tétényi Péter és András deák között. Előbbinek volt egy nyilván örökölt - utcája is. A telkek között fél, sőt félnegyed, azaz nyolcadtelkek is előfordultak. Összesen harminckét és egynegyed telket osztottak fel, pedig négy utca (Tétényié, egy közút a révhez, a Tót utca felé vezető utca, és a Tót utca) nem került felosztásra. Nagy helység lehetett tehát Tétény, bár negyedtelkei ellenére pusztatelkek is voltak itt. A társadalmi munkamegosztást mutatja, hogy mészárszékeken osztoztak, kőműves is élt itt. Határában rétek, szőlők, halászóhelyek, malmok voltak. Még a XV. század első felében lakosai egy része, köztük a bírák, németek voltak. Mivel erdő nem tartozott a faluhoz, a tétényiek királyi engedéllyel a turbaydeni (Torbágy, ma Törökbálint) erdőt használhatták. Téténytől északra Gyód (Diód, Diósd) feküdt, 1479-ből ismerjük a kettőt elválasztó határjárást. A budai polgárok elismertették 1496-ban tétényi szőlőik kilencedmentességét. Ebben az időben a mezővárosi lakosság többsége már magyar, iparosok is vannak köztük, többen pedig értelmiségi pályára lépnek. Tétény mezővárosi fejődését szőlőtermelése és rév je mellett annak köszönhette, hogy főútvonalon feküdt, és Tétény vagy a szomszéd Érd volt az első napi pihenőhely Buda előtt. Nem véletlenül mindkét helység mezőváros lett.?

1 Elég jelentős település volt a szintén szőlőtermelő Diód, a mai Diósd őse, Tétény szomszédja is. 1)íód Két plébániája a Szabina- és a Bertalan-templom helyét még nem ismerjük. Volt a faluban kastély, és két puszta, Fetel és Kewyl tartozott hozzá. Eredetileg kisnemesi birtok, az idevaló Diódi család Felkeszibe is beházasodott. A XVI. században a Sárkány-uradalom része. A budai polgároknak régóta volt itt érdekeltsége, és 1496-ban itteni szőlőik kilencedmentességét is elismertették.

5B) A Duna szigeteinek és bal partjának települései A főváros életében különösen a Margitszigetnek volt jelentősége. Északi végén az esztergomi Margits érsekeknek, déli sarkán a keresztes lovagoknak várait a XIV. századtól nem említik már. A domonkos apácáknak és barátoknak, a ferenceseknek és a premontreieknek volt itt kolostoruk, utóbbinak a temploma gyakorolta a plébániai jogokat. A XVI. századra úgy látszik, hogy csak egy káplán élt a premontrei kolostorban, amelyet ekkor többnyire a sági prépost képviselt. Az apácáknak mint a sziget földesurainak faluja is volt itt, amelynek pontos helyét nem ismerjük. Jobbágyaikat más földesurakkal szemben támogatták az apácák, sőt adó- és tizedmentességet jártak ki számukra, hogy ezt — talán valamivel mérsékelve —- maguknak szedhessék be. A szigeti jobbágyok a jenői rév bérletében is részt vettek, és néha közülük választották gazdatisztjüket az apácák.

53 A szigeti apácáknak különben a két város környékén jelentős birtokaik voltak. Ezek