Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)
Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN A MOHÁCSI VÉSZIG
A nyéki vadászkastélyok 146. Dénes mester, Remete Szent Pál vörös márvány síremlékének részlete a budaszentlőrinci kolostorból vezetett, de legalábbis irányított építőműhely végezte ezeket a munkákat. Erre a feltevésre jogosít a pálosok között található szobrászok, építőmesterek viszonylag nagy száma. A budai hegyeket délnyugati irányba szelő völgy felső végén emelkedett a pálosok fő kolostora, Szent Lőrinc, az alján Nyék. A település X. századi létezésére sírok és néhány fésűs és egyszerű hullámvonalas cserép mutatnak. Félkörívvel záródó, valószínűleg a XII. század végéről származó templomát a XV. században bővítették alapfalainak tanúsága szerint. 291 Akárcsak a pálos kolostor, ez is királyi birtokon feküdt. Lehet, hogy ennek a magja is egy curia volt, amennyiben királyi kápolna megléte is valószínűsíthető. Akárcsak a Szent Lőrinc-kolostor, Nyék virágzása is a XV. században következett be. Lakosságának növekedését templombővítése mutatja. Okát a király itt-tartózkodásaiban és a hegy oldalát borító vadaskert megteremtésében kell keresnünk. Az ásatások két kastélyszerű épület alapfalait hozták felszínre (147. kép). 292 Az egyik hosszúkás, téglalap alakú épületet (II. számú épület) minden oldalról tornác vette körül. Belső terét keresztfalak osztották szobákra. A vékony falak, de különösen a gyönge alapozások földszintes épületre engednek következtetni. Az osztófalban Garády fagerenda nyomát ismerte fel. Részben az épület alatt, részben mellette hasonló alaprajzra utaló, mélyebb szintű alapfalak maszázad végén épülhettek. Hasonló alaprajza A királyi könyvtárak és a Corvina radtak fennn, rétegleleteik szerint még a XIV. miatt hasonló rendeltetését tételezhetjük fel. 293 Míg az úgynevezett II. számú épület szerepe kétes, a sarkához csatlakozó I. számú épületről tudjuk, hogy királyi vadászkastély volt. A kastélyt Mátyás utolsó éveiben kezdte építtetni, de Ulászló fejezte be, mint azt számos párkány és bábos korlát címere bizonyítja (148 kép). Valószínű, hogy a finom mészkőfaragványok ehhez a komolyabb alapozással rendelkező emeletes épülethez tartoztak. Téglány alakú alaprajza azt mutatja, hogy homlokzatát tornácfolyosók alkották. A lépcső középtájon keresztezte a kastélyt, két, illetőleg három helyiségre osztva emeletenként. A gyámkövek erkélyt tarthattak. A sok balluszter, pilaszter, konzol a homlokzat tornácáról származhat. A díszítő plasztika legszebb emlékei közé tartozik egy lazán tekeredő akantuszgally, a késő quattrocento jellegzetes motívuma (149. kép). Még ezt megelőzően Mátyás építkezésében az olaszokkal együtt dolgozó magyar kőfaragó készítette azt a fríztöredéket, melyen puttók és feltehetőleg vadászjelenet volt látható. Keretét hordó, aratókoszorú és gyémánthegy, a corvinák lapjairól annyira megszokott emblémák alkotják. A vadászkastély hosszú fejlődés kiinduló emlékcsoportjának egyik tagja, a pilismaróti, tettyei kastélyoknál is fényesebb, amit csak a budai kertek kéjlakának fényűzése homályosít el. Bár úgy látszik, a II. számú épület is aranyozott cseréppel volt befedve, mint a budai palota parkjának épületei. A kapcsolat azonban még [közvetlenebb. A budai palota Zsigmond-kori kályhái közül háromfajta és egy V. László-kori ismeretes erről a helyről is. Sőt, miután egy szőlőleveles cserépminta is előkerült, feltehető, hogy legalább egy időben a csempéket is itt készítették. 294 Mindkét villa egy-egy példáját képviseli a jellegzetes itáliai alaprajzon épült, körül portikusos, vagy az egyik oldalon loggiás, tornácos típusnak, mint arra annyi olasz példát lehet idézni. Vidéki villák, melyek élesen elütnek a francia ,, chateau" vagy német „Schloss" típusaitól, de kapcsolatuk lehet a magyar ,,udvarház"-zal. Évszázadokig a középkori magyar művelődésnek szinte egyetlen jelképét, egyúttal csúcspontját a Corvina könyvtár jelentette, ugyanakkor számunkra is ez maradt meg mint kézzelfogható valóság, habár szörnyűségesen megtizedelve és szinte az egész világon szétszórva. A merészebb megítélések szerint mintegy kétezer kötetet foglalt magába, melyekből világszerte százhetven-