Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN A MOHÁCSI VÉSZIG

Egy 1491-ben kelt oklevél ingatlanosztás ügyében megemlíti a kőfaragók és ácsok céhének tanácsát és esküdtjeit.

232 A XVI. század elején Szakácsi Balázs pesti polgár a Nagy utcában fekvő házát adósságai fejében átadja Bakócz Tamásnak. A ház értékét a budai és pesti kőfaragók és ácsok magisterei becsülik fel.

233 Mindkét oklevél gazdag és szervezettségük mértékét tekintve régen kialakult céhnek mutatja be a kőfaragókat és ácsokat. E jelentékeny és népes céh tagjai közül kevésnek ismerjük a nevét. De már ez a néhány adat is arra mutat, hogy a főváros magához vonzza a vidék legjobb mesterembereit. András budavári kőfaragó valószínűleg Patakról származott.

234 A Budán élő János kőfaragó esztergomi munkákat fejez be.

235 Mátyás kőfaragó 1471-ben,

230 Mihály 1481-ben fordul elő. István pesti kőfaragó mellett feltűnik a már sokkal ritkább, de fontos mesterséget képviselő épületlakatos, Tamás.

237 Előfordul a század végén János kőfaragó pesti polgár a Ceglédi utcában,

238 egy másik János kőfaragó, aki 1483-ban már meghalt, a budavári Szent Pál utcában lakott.

239 Tekintélyes ember lehetett István kőfaragó, aki 1483ban tűnik fel Pesten a tisztségviselők között,

240 1489 és 1490-ben bíró,

241 1492 tavaszán már nem tölt be hivatalt,

242 Kőműves István (Kewmyes) 1494-ben fordul elő. Ezek közül úgy látszik, egyiket sem lehet azonosítani Kassai István mesterrel, aki Mátyás király szolgálatában állt, és Budán halt meg a század utolsó éveiben. Özvegye, Dorottya érdekében írt a budai tanács a kassai tanácshoz.

243 István és János pesti ácsok neve fordul elő a század utolsó tizedében, akik a királyi udvarral is kapcsolatban álltak.

244 Michael Hago kőfaragó valószínűleg a Mátyás budai kertjeit ellátó vízműveken dolgozott

245 Míg korábban az olasz mesterek a városi életen kívül álltak, és elsősorban az udvar és a főurak számára dolgoztak, a XVI. századra az jellemző, hogy egyre inkább beleilleszkednek a polgári keretekbe. Ha nem is tudjuk bizonyítani, néhány jel mégis arra mutat, hogy Petrus és Mátyás kőfaragók is olaszok voltak.

246 Ez utóbbi a budai Olasz utcában bérelt házat.

247 Czobor Imre végrendeletében százötven forintot hagy Péter kőfaragóra, ,,. . . hogy maga vagy valaki más készítse el szépen és jól, címerével díszített, vörösmárvány síremlékét . . .". A síremléket a Mária Magdolna-templom szentségháza előtt állították fel a testamentum szerint. A szöveg kitétele — maga vagy más által készített — arra enged következtetni, hogy úgy, mint Johannes Fiorentinus, Péter is nagyobb kőfaragóműhelyt tartott fenn és bizonyos fokig vállalkozónak tűnik.

248 Alberto kőfaragó 1518-ban merült fel, ugyancsak ekkor a Kővágó ,,promontor"-t említik Óbudán. Nyilván az egyik legjelentékenyebb kőbánya.

249 Tóth Lőrinc felhévízi kőműves, aki különösen erődítési munkálatokban tűnhetett ki, részt vehetett a végvárak megerősítésében is.

250 A budai építőijoar kiterjedéséről és hatóköréről ad fogalmat Gergely budai alsó vári cserepes, aki a garamszentbenedeki monostor befedésére kapott megbízást saját készítésű cseréppel. A munka elhanyagolásából származott az adatot megőrző per.

251 A századforduló budai társadalmáról különösen értékes keresztmetszetet nyújt az 1505-ből származó bordézsma-adók (a szőlők után fizetett adók) összeírása. Legjellemzőbb tanulsága a város elmagyarosodása, és az, hogy a kereskedők után a mesteremberek igen jelentékeny vagyonnal bírnak. Ez az elmagyarosodás magával hozza a mesterségek elmagyarosodását, idegeneknél feltüntették nemzetiségüket ,,alemanus", ,,italus". Értékesek a magyar megnevezések is, így megismerünk egy Kőszegő Dénest (Dionisius Kwzegew). Valószínűleg ez a lapicida pontos szó szerinti fordítása. Szálai Györgyöt az előző foglalkozástól megkülön böztetően kőművesnek (Kwmiwes) nevezték. Valószínűleg a magasabb rendű munkát fejezte ki, mert ez gyökeresedett meg. Szobrásznak tekinthetjük talán ,,Faragó" Jánost. Külföldinek, feltehetően olasznak tartható „Anthonius lapicida", aki a Szent Mihály-templom mellett lakott. E néhány, a valóság teljességét tekintve kiragadott elnevezés a magyarosodó kőműves129. Gian Cristofbro Romano: J alius Caesar dombor- mesterse

g sokrétűségét is érzékelteti, muvu arcképének töredéke a budavari ásatásból. .-, , -, , , , -.«-,, / Észak-itáliai rózsaszín mészkőből készült 1489-90 Akármilyen megdöbbenést okozott Matyas körül halála, akármennyire megszakadtak az udvar