Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN A MOHÁCSI VÉSZIG

bizonyult, tőle származik a visegrádi Madonna, a budai Mária-templom mellett lelt angyal félalakja, számos puttó és egyéb töredék a budai királyi várból és Visegrádról.

226 Művei, főleg Madonnái szinte mindenütt, az egész világ nagy múzeumaiban megtalálhatók, azonkívül emlékművek Ravennában, Cesenában, Forliban. Éppen ez utóbbiakon keresztül lehetett Tommaso Fiambertivel azonosítani.

227 Úgy látszik, a századforduló előtt tér vissza Itáliába, de az ott 1525-ig készült művei, így az urbinói palotában kiállított márványok formáinak modoros eltorzulásáról, határozott hanyatlásáról tanúskodnak. A Márvány Madonnák Mesterének tulajdonított egyenetlen színvonalú emlékek óriási köre azt a benyomást érleli meg bennünk, hogy munkássága nem mentes az üzleti vállalkozástól, és talán egy nagyobb műhely élén állott, amely elárasztotta művekkel a kereskedelmet. Magyarországon a kilencvenes évek végéig működhetett.

228 Az előzőkben igyekeztünk az emlékeket stilisztikai összefüggésük vagy analógiák alapján, vagy a források szerint Magyarországon megfordult mestereknek tulajdonítani. Ez csak részben sikerült. Még kevesebb reményünk van a sikerre az oklevelekben szereplő mesterek és a palotából vagy a városból ismert művek összekapcsolására. Végigtekintve a Mátyás udvarában dolgozó művészeket, igen hiányosnak találhatjuk ezt a névjegyzéket, és szinte alig van köztük olyan, akinek műveit is azonosítani tudjuk. Jórészt egy, legfeljebb két egykorú említésből ismerünk néhányat, bár az adatok súlyát jelentékenyebbnek kell tartanunk, mint a forrásokban gazdag országokban. Még e kevés adatból is nyilvánvaló, hogy meglepően nagy volt a dalmátok arányszáma. Különösen kiemelkedő szerepet játszottak a magyarországi renaissance megteremtésében. Elég, ha csak a trauiakra, Jánosra, Jakabra, Petrusra (Magister Petrus filius Radi Busanini de Tragurio), Johannes Grubanichra

229 gondolunk. Ez utóbbinak Budán készült végrendelete a kőfaragóknak egész csoportjára irányítja a figyelmet, akik együtt dolgoztak 1488-ban a budai váron.

230 Az okok nyilvánvalóak. Dalmácia szinte állandó kapcsolatban volt Magyarországgal. Veszélyeztetve volt a törökök által. Az Itáliában kitanult mesterek a legmagasabb jövedelmet csak Mátyásnál remélhették. Mátyás közvetlen kapcsolatba került e vidékkel a törökök elleni hadjáratában, Jadra elfoglalása idején. A csoportban dolgozott Magister Franciscus lapicida Radi de Jadra. A traui kőfaragók egymást ajánlották, és fogadták föl. A magyarországi renaissance művészet, akárcsak a magyarországi humanista szellemi irányzat a dalmátok, horvátok nélkül — a dalmát emlékek figyelmen kívül hagyásával — nem magyarázható meg. (Ezzel a fölfogással Kukuljevié eredetileg helyes elképzelését erősítjük meg.) A király és a főurak számára dolgozó olasz és dalmát művészek aligha tartoztak bármiféle szervezethez, pedig ekkor már a polgárság céhei régen a városi szervezet alapjait alkották. Mindjárt az ácsok és kőfaragók céhét megemlítő egyik első oklevél azt bizonyítja, hogy a céhek a városi ügyintézésben bizonyos hatósági jogkörrel vettek részt. A házrész, ingatlan hagyatéki eljárásnál ,,a város szokása szerint" két esküdtet az ácsok és kőfaragók céhének magisterével együtt küldtek ki.

231 127—128. Udvari hegedűs és meztelen női alak fátyollal (talán Salome?). Színes, vegyes mázas kályhacsempe töredékek a budai királyi palotából