Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN A MOHÁCSI VÉSZIG

megvolt az udvarban ismert, újabb mintaképe. Ugyancsak e világi szellem bontakozik ki a durva jelenetek ábrázolásában; ingét felemelő személy, hátsó felét mutató asszony. Az alakok realizmusa, a témák kötetlen szabadsága egy teljesen új világ eljövetelét jelzi. Sajnos, hogy e Rabelais-i művészet első jelentkezései elkallódtak. Tovább folytatjuk utunkat a budai várban Bonfini kalauzolásával, aki nemcsak a paloták között igazít el, de néhány szóban kitűnően jellemzi a szobrászatot is. ,,Három páncélos szobra ötlik a magasból a belépő szemébe. A középen sisakos Mátyás lándzsával, amint gondolkodva támaszkodik pajzsára. Jobbra az apa és balra László áll szomorúan. Az udvar közepén márványmedencében érckút emelkedik, tetején a sisakos Pallas Athéné teljes fegyverzetben." A művészetnek ezek a kiemelkedő alkotásai már nem léteznek, korukról és formáikról sajnos, nem a leletek, hanem néhány további leírás árul el még többet. így Wratislaw Vencel: „Ezen harmadik téren bronzból készült kút állott, nyolc csőből ömlött a víz a medencébe ... A kút belsejében . . . osztrák címer".

206 Különböző bronzból öntött állatokról, kígyókról és rákokról emlékezik meg. Az egymásnak ellentmondó leírásokból

207 egy biztos, hogy a bronz díszítésű márványkút tetején Pallas Athéné szobra állott, mint erről Bonfini beszámolt, A kút Mátyás uralkodásának utolsó szakaszában készült. Vízvezető csövek számára 1484ben igényelnek ólmot,

208 az osztrák címerek pedig az ausztriai győzelmekre utalnak (1485). A történeti adatoknak megfelel az a stilisztikai megállapításunk, hogy Mátyás udvarában az utolsó szakaszt a tudatos antik irányzat jellemzi, aminek Pallas Athéné ikonográfiája igen megfelelt. Ezt bizonyítja a Zsigmond-palota keleti szárnyának — az utolsó, de be nem fejezett Mátyásépítkezésre utaló triglifes és metopés koronapárkánya, Herkules tetteit ábrázoló bronzkapui, pilaszteres, szemöldökpárkányos ikerablakai, és már az előző stílusszakaszban a pilaszteres, timpanonos ajtók. Az 1470-es évektől 90-ig tartó művészeti tevékenység kezdetére Aristotele Fioravante,

209 Benedetto da Maiano.

210 Chimenti Camicia

211 és az ezeknél nem kevésbé ködös szerepű Traui Jakab

212 nyomta bélyegét. Míg a két elsőről nem tudunk egyebet, mint hogy 1468 - 78 között Budán jártak; az utóbbi, egymástól független híradások szerint, Báthori Miklós váci püspök szolgálatában is állt a nyolcvanas években. A püspök birtokain és váraiban talált finomabb faragványok, főleg címerek a faragás azonosságát árulják el. A feltevés tehát nem megalapozatlan, ha a mestert nem névtelenül említjük, hanem Traui Jakabbal azonosítjuk, aki munkatársaival a források által is megjelölt helyeken dolgozott. A szobrász meghatározásához két forrás és a mesterkéz egyezése szolgáltat alapot.

213 Különösen indokolt ez az eljárás, miután a budai palota renaissance kőemlékeinek nem kis részét ugyanez a mesterkéz faragta. 118. Vörösmárvány reneszánsz pillérfő a budai királyi palotából 119. Vörösmárvány pilaszterborítás a budai királyi palotából