Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN A MOHÁCSI VÉSZIG

Windecke leírása szerint látni a kápolnát, és ahol Durazzói Kis Károlyt összekaszabolták.

196 Úgy véljük, először ezt a tróntermet építették teljesen át, és ennek ajtókeretén volt látható a 1479 felirat. A homlokzat díszkapuja ,,Invictissimus rex" felirattal a kis udvarra vezető kapufolyosót keretezte. Az alaprajz ugyanis más megoldást nem enged meg. Máshelyt nagyobb kapu nyoma nincs. ,,Ha tovább haladsz, magas boltozatú téli-nyári lakosztályokat találsz, erkélyeket, aranyozott szobákat, mély rejtekhelyeket, ezüst ágyakat és székeket." Ez a rész a szöveg magyarázói szerint a déli, az Anjou-kori palotatömbre vonatkozik, amire különben a magas boltozatokon kívül a falakat borító jellegzetes XIV. századi aranyozott hátterű freskók is utalnak.

197 ,..Nyugatra meg nem újított, régi épület áll, közepén udvar öreg oszlopfolyosóval (porticus) körülvéve, melyet kettős tornác koronáz, a magasabbik az új palota előtt húzódik, ahol a legfőbb ebédlőteremhez mégy, a felső ebédlőterem feljáratánál nem pillantható meg csodálat nélkül a tizenkét bolygó jegye." E rendkívül fontos és félreértett szövegrész teljesen érthetővé válik az ásatások megvilágításában a mondat kezdőszavait kivéve, melynek azonban a pont után az új szövegkiadás értelmében a mondat folytatására kell vonatkoznia, tehát a palota közepén elterülő udvarra.

198 A porticus és az emeleti tornácok régiek, kivéve a legfelsőt, amelyik az új palota előtt húzódik. A nyugati, Zsigmond által emelt szárny átépítését legalábbis 1492-ig megkezdték.

199 A felemelt épület legfelső emelete előtt új tornác is húzódott, de ezt az építkezést még nem fejezhették be, mint azt az Ulászló-címerek, felirat és az 1502 évszám is igazolja. E nagy udvar átépítését Mátyás kezdte el. A tornác oszlopfejezetein Tafferner Mátyás- és Aragóniái jelvényeket, címert látott különböző állatszobrok mellett.

200 Még az ásatás alaprajza is bizonyítja, hogy a szárnyat alapvetően újjáépítették, pincéit felemelték, nyilván, hogy szárazabbá, raktár, kincstár céljára alkalmassá tegyék. Itt került elő a legtöbb báboskorlát (115. kép) és egyszerű, vörösmárvány ablaktöredék. A tornác oszlopainak távolsága a homlokzat ritmusára ad kiindulást.

201 A két különböző korú tornácra a különböző fajta mészkő és a későbbi vörösmárvány korlátok is utalnak. Ha Gerlach leírását olvassuk az udvarról, „belülről pedig folyosó van szép veres márványból magas oszlopokkal", nem vonhatjuk ki magunkat a krakkói Wawel renaissance udvara emlékének hatása alól. Hozzá hasonló magas tornácoszlopok ismeretlenek az itáliai művészet közvetlen hatáskörében. Ulászló öccse, Zsigmond herceg, aki két évet töltött Budán, visszatérése után 1504-ben kezdte építtetni a leégett Wawel helyén az új felemás-renaissance Wawelt. Az építészeti elemeket áttekintve megállapíthatjuk, hogy nincsenek ellentétben a forrásból következtethető építészeti kiképzéssel. Messzebb jutunk azonban, ha az elemeket számba véve elképzeljük az egykori külső és belső architektúrát, illetőleg építészeti díszítést. A számos különböző típusú és nagyságú konzolkő felhívja figyelmünket, hogy a teknő- és a fiókos dongaboltozat igen gyakori volt. Viszont kivitelük azt mutatja, hogy ezeket egyszerű kisebb szobáknál alkalmazták. Széles frízű párkányok (117. kép) változatos csoportja alapján kazettás mennyezetekre, esetleg dongaboltozatokra, illetőleg az abból kombinált archivoltos szerkezetekre követ 115. A budai királyi palota loggiás díszudvarát övező báboskorlát (ballustrada) helyreállított részlete a feltárás során előkerült töredékek kiegészítésével