Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)
Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN A MOHÁCSI VÉSZIG
103. A „Mátyás Kálvária". Színarany, aranyzománccal, drágakövekkel és igazgyöngyökkel ékesítve. Felső része a XV. század elején — alsó része az 1480-as években készült (A feszület alatti domb és az angyalfigurák barokk kiegészítések) rus" Márton 354 ötvös, 1410-ből Péter ötvös nevét ismerjük meg, 155 1411-ben ismét Magyar Miklós ötvössel találkozunk. 156 Borbála királynő 1417-ben, mint már anynyiszor a magyar királynők, Velencébe küldte Bernhardi Gáspár és Gallicus Marioth familiáriusokat ékszer és egyéb drágaságok vásárlása végett. János ötvös, budai lakos kirabolta őket. 157 1420-ban és 1429-ben Mátyás, 158 Tamás, majd ismét János aranyművest említik. 159 Gazdag lehetett a húszas években többször szereplő Mátyás aranyműves. 160 A legérdekesebb adatot azonban Perényi Miklós végrendeletében találhatjuk, rendelkezik a bíbortakácsnál és Cappro olasznál zálogba tett nyakékekről. Két ezüstserleg Stibor úr házában nyilván hosszabb ideig tartózkodó aranyművesnél volt zálogban. Az oklevél megvilágítja a művészeknek azt a rétegét, amelynek körülményei a céhrendszerbe tömörült mesterekétől eltérnek. Jelentős lehetett tehát a céhen kívüli vándormesterek szerepe nemcsak a tiszta feudális körülmények között, hanem még a városon belül is. Az idézett oklevél emlékezik meg a királynő ötvöséről, Henrikről, aki neve után német (esetleg francia) lehetett. Az is kitűnik, hogy 1428-ban az udvari művészeknek legalábbis egy része még Budán tartózkodott. A közvetlen nyugati szomszédhoz fűződő egyre erősödő kötelékek — mint már erre hivatkoztunk — Buda művészeti igazodásában is lemérhetők. 161 Oesterreicher János ötvös 1427-ben Budán polgár és háziúr 182 , 1434-ben a regensburgi Wolff Márton kétszáz aranyforintot kap a király szolgálatában. Az 1436-ban szereplő János ötvös talán azonos az 1438-ban nagy szerepet játszó bíróval, akit a német párt megölet. Stephant 1439-ben, 1440-ben Rinaldus Italicus budai polgárt, udvari ötvöst említhetjük, de már ez az egyszerű felsorolás — amely csak a mesterek elenyésző részét foglalja magába mutatja e mesterség különös jelentőségét. 163 A pénzkölcsönökön kívül részt vesznek a kereskedelemben: 1447-ben Gáspár bártfai ötvös, Budára és Hatvanba árut szállít; komolyabb vagyonnal nem rendelkezett, de Budán dolgozott és tíz forintért adtak bérbe házat,,Nicolao Aurifabro Hungaro, cohospiti nostro" 1427-ben „ratione redditus vulgo purgrecht dicti". Az oklevelek sejtetik, néhol bemutatják az ötvösök kiemelkedő szerepét, vagyoni helyzetét, társadalmi rangját. A minket érdeklő művészeti ágakat is magukba foglaló céhekre legtöbb következtetést a budai Jogkönyv szövegéből vonhatunk. Szinte biztosnak látszik a szövegezésből, hogy minden fontosabb mesterség már a XIV. század második felében, egy jó emberöltővel a Jogkönyv szerkesztése előtt céhszer-
