Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN A MOHÁCSI VÉSZIG

89 — 90. A Kálváriát ábrázoló freskó restaurálás után és részlete a restaurálás előtt templom hajóját és szentélyét úgy, hogy a templomhajó külső falait a régi román bazilika oldalhajóinak külső falaira építették . . ."

m Mi inkább azt hisszük, hogy kezdetben csak a szentélyt építették át, és a három román hajó falmeghosszabbítását az új szentélyfal alkotta. Míg erre a megoldásra számos példa akad (így Szászsebes, Kolin), az ellenkezőjére alig. Az ugyanis semmiféle térnyereséggel nem járt, sőt a szertartást is hosszú időre megakadályozta volna. Ezt a feltevést bizonyítja különben a déli torony belső felületét alkotó román párkányos kváderfal irányának pontos egybeesése a szentély déli falával. Kétségtelen, hogy a kettő azonos épületben egy ideig együtt élt. A templom nagyarányú átépítése tehát a csarnokszentéllyel kezdődött, megszüntetve a korábbi félkörívű szentélyzáródást, melynek lábazati párkányait a diadalív északi és déli pillérének újonnan készített alapozásába építették be az egykori szentély más köveivel együtt. Ez utóbbiakat egy további déli pillér alapozásában is föllelhetjük. Ez azt bizonyítja, hogy a félkörívű román szentély az új körüljárós csarnokszentély építéséig létezett. A hosszház alcsonyabb mellékhajói a felmagasított szentélyhajókban folytatódtak. A magasságkülönbséget az ív fölé húzott falmezővel zárták el, melynek íves, majd kerek ablaka bizonyítja az építkezésnek ezt a sorrendjét. Budapest művészetének egyik legvirágzóbb ágát, a freskófestészetet szinte egyetlen emlék A pesti sem példázza a XIV. századból. Mégis, a budai Vár néhány freskótöredékének döntő tanúval- A

f"

r

^

a

". lomását szólaltatjuk meg. Egy kitűnően megfestett, antik motívumú keretdíszítés, melynek templom rokonait a XIV. század elejei Firenzében és Sienában találjuk, azt bizonyítja megdönthetetlenül, festészete hogy a királyi palota termeit a XIV. század negyvenes éveiben jellegzetes itáliai trecento freskók borították. A XIV. századi, Magyarországon meghonosodott trecento festészet egyik forrását világítja meg ez a lelet. Ennek az itáliai művészetnek meggyökeresedését mutatja a pesti Mária-templomban sajnos, jórészt megsemmisült freskó-sorozat. A XIV. század végén a pesti Mária-plébániatemplomon elkezdődtek az építkezések, a szentély kifestésé már Zsigmond későbbi korára húzódott át. A templom egykori környezete igen különbözött a maitól, délkeleti oldalán cinterem húzódott,

122 nyugatra be volt építve, mellette délre utca nyílott. A Mátyás korában jelzett parochia valószínűleg marékkor is állott.

123 A templom helyreállításakor előkerült legérdekesebb leletek talán a szentélyt koszorúzó ülőfülkék belső mezőjét borító freskók voltak (88. kép).

124 A fülkék lóhereíves lezárásának középső mezőjét is ábrázolás töltötte be, amely eszmeileg kapcsolódott a hátlap ábrázolásához. A legépebb állapotban a déli oldalmásodik fülkéjében a „Kálvária" jelenete volt látható (89 — 90. kép).

125 Az egyik északkeleti fülkében „Veronika kendője" alatt a képmező közepe elpusztult, két fa és növény látszik, a fasövénytől határolt természeti háttér mögött. A kép jobb felső sarkában színes körsávban, amely valószínűleg dicsfényt jelképez, az Atyaisten alig felismerhető ábrázolása látható. Valószínűleg a getszemáni kertben imádkozó Krisztust ábrázolta a falkép. A többi freskó-