Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN A MOHÁCSI VÉSZIG

Gazdag és tekintélyes polgárnak kellett lennie Elbulinus ötvösnek, aki 1347-ben Pé­ter budai polgár végrendeletének egyik vég­rehajtója. 84 Az ékszernél, mint viseleti di­vatcikknél nem közömbös, hogy milyen nem­zetiségű a készítő. A következő oklevél egy adata Mihály ötvösnél kiemeli, hogy magyar (Hungarus). A ,,Szűz" templomá­val szemben álló sarokházat a margitszi­geti apácák háza és Wulwing háza köze­lében négyszáz aranyforintért a firenzei Onofrio Zenobinak adja el. 85 Neve már ko­rábban, így 1375-ben is feltűnik, 86 a késő Anjou-kor egyik vezető mesterét sejtjük benne. A század végén feltűnő szász Filcz­hoffer Miklós ,,aurifaber" vele szemben nyil­ván az északi — nyugati hagyományokat kép­viselte. A királyi ötvösöket nem ismerjük, csak munkáikat, a polgári ötvösművészet­ből viszont alig ismerünk emléket, csak ne­veket. Ekkor bontakoznak ki a városi mester­ségek tucatjai, hiszen a százat jóval meg­haladják — és egy vagy néhány sajátos, árufajta létrehozása a feladatuk. A leg­alaposabban azokat a mesterségeket ismer­jük, amelyeknek emlékei anyaguknál fogva megmaradtak, így a fazekas- és a kályhás­mesterséget. A királyi palotát díszítő valódi kisplasz­tikának tekinthető mázas, alakos kályha­csempék nem magyarázhatók a helyi ha­gyományból, sőt a közép-európai anyag­ban is egyedülállóak; a polgári lakosság kö­rében pedig még ismeretlenek. Az egysze­rűbb típusú úgynevezett szemes kályhák díszítették jobbára az előkelők palotáit vagy a kolostorok, zárdák melegedőit a XIV. szá­zad második felében. Kétféle típusát ismer­jük. Belül üres és félgömbben végződő sze­mek emelkednek ki a kályha tapasztásából az egyik típusban. A másiknál éppen meg­fordítva, a szem pohárszerűen kerek vagy szív alakúra kiképzett vége áll ki a kályha tapasztásából. A domború forma esetében a szem lehet sárga- vagy zöldmázas is. 87 Később nem a kemence testét élénkítik ezek az edények, hanem négyzetes lapra vagy tálszerű formára alakították ki őket, melyek a kályha felületét összefüggően bo­ríthatták. Ebből alakították ki a díszkály­hacsempét úgy, hogy száját lezárták és különböző motívummal vagy jelenettel dí­szítették. A kályha hasáb alakú alsó részét építették fel ezekből a csempékből. A kályha felső sokszögletű, kerek részét dongás hátú, téglány alakú, üres vagy zárt csempék al­kották. Az üres csempékbe szoboralakokat lehetett elhelyezni, vagy elébe áttört díszí­tést alkalmaztak. A kályhák tetejét há­romszögű oromcsempék és kúp alakú sü­veg zárták le. Az első ilyen mázas kály­Fazekas­mesterség 76. Verejtékcseppes üvegpohár az óbudai Lajos utcából Őnkancsó a Dísz tér 10. pince-kiitjából

Next

/
Thumbnails
Contents