Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN A MOHÁCSI VÉSZIG

Gazdag és tekintélyes polgárnak kellett lennie Elbulinus ötvösnek, aki 1347-ben Péter budai polgár végrendeletének egyik végrehajtója.

84 Az ékszernél, mint viseleti divatcikknél nem közömbös, hogy milyen nemzetiségű a készítő. A következő oklevél egy adata Mihály ötvösnél kiemeli, hogy magyar (Hungarus). A ,,Szűz" templomával szemben álló sarokházat a margitszigeti apácák háza és Wulwing háza közelében négyszáz aranyforintért a firenzei Onofrio Zenobinak adja el.

85 Neve már korábban, így 1375-ben is feltűnik,

86 a késő Anjou-kor egyik vezető mesterét sejtjük benne. A század végén feltűnő szász Filczhoffer Miklós ,,aurifaber" vele szemben nyilván az északi — nyugati hagyományokat képviselte. A királyi ötvösöket nem ismerjük, csak munkáikat, a polgári ötvösművészetből viszont alig ismerünk emléket, csak neveket. Ekkor bontakoznak ki a városi mesterségek tucatjai, hiszen a százat jóval meghaladják — és egy vagy néhány sajátos, árufajta létrehozása a feladatuk. A legalaposabban azokat a mesterségeket ismerjük, amelyeknek emlékei anyaguknál fogva megmaradtak, így a fazekas- és a kályhásmesterséget. A királyi palotát díszítő valódi kisplasztikának tekinthető mázas, alakos kályhacsempék nem magyarázhatók a helyi hagyományból, sőt a közép-európai anyagban is egyedülállóak; a polgári lakosság körében pedig még ismeretlenek. Az egyszerűbb típusú úgynevezett szemes kályhák díszítették jobbára az előkelők palotáit vagy a kolostorok, zárdák melegedőit a XIV. század második felében. Kétféle típusát ismerjük. Belül üres és félgömbben végződő szemek emelkednek ki a kályha tapasztásából az egyik típusban. A másiknál éppen megfordítva, a szem pohárszerűen kerek vagy szív alakúra kiképzett vége áll ki a kályha tapasztásából. A domború forma esetében a szem lehet sárga- vagy zöldmázas is.

87 Később nem a kemence testét élénkítik ezek az edények, hanem négyzetes lapra vagy tálszerű formára alakították ki őket, melyek a kályha felületét összefüggően boríthatták. Ebből alakították ki a díszkályhacsempét úgy, hogy száját lezárták és különböző motívummal vagy jelenettel díszítették. A kályha hasáb alakú alsó részét építették fel ezekből a csempékből. A kályha felső sokszögletű, kerek részét dongás hátú, téglány alakú, üres vagy zárt csempék alkották. Az üres csempékbe szoboralakokat lehetett elhelyezni, vagy elébe áttört díszítést alkalmaztak. A kályhák tetejét háromszögű oromcsempék és kúp alakú süveg zárták le. Az első ilyen mázas kályFazekasmesterség 76. Verejtékcseppes üvegpohár az óbudai Lajos utcából Őnkancsó a Dísz tér 10. pince-kiitjából