Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN A MOHÁCSI VÉSZIG

72. Hedvig lengyel királyné kristály kupája A miniatűr­festészet és a királyi udvar a XIV. századi házak elég nagy csoportját, melyek között nem egy ugyanannak a kő­faragónak vagy műhelynek a munkája. így a három helyiség-soros, mintegy tizennyolc méteres homlokzatú Országház utca 9. kapu­aljának jobb oldalát egyszerű lóhereíves iker­ülőfülkék tagolják. Az ívek orrtagját liliomok díszítik. A budai királyi palota egyik folyosó­jának profilját és liliomdíszét ismétlik meg ezek az egyszerű műformák. Figyelmet érde­mel egyedülálló konzoltípusa, amely a fülke profilját közvetlenül a falba futtatja. Homlok­zatán háromosztású, horonyból és lemeztagból álló ablakkeretek sorakoznak; az Úri utca 31. felső emeletének ablakkereteivel rokonok. Az Országház utca 26. kapualjának lóhereíves iker-ülőfülkéit nagyon kiegészítették és átfa­ragták, ívesen horonyolt konzoljai még felis­merhetők. Csak a század fordulój követ­kező évszázad elejére alakulnak ki e gyámkő­típusnak jellegzetesen sokszögű formái (Úri utca 32., Országház utca 2.). Nagyon közel állnak az Űri utca 34. ülőfülkekonzoljaihoz (68. kép). A lóhereíves ülőfülkék legkorábbi típusát és példáját az Országház utca 20. kapualjában láthatjuk. Különben a lóhereíves típus késői emlékeit freskókkal kifestve lát­hatjuk a belvárosi templom szentélyfalában. Ugyanitt tűnik fel a legegyszerűbb csúcsíves ajtóforma is. Hasonló lehetett, de talán még korábbi az Úri utca 13. udvarára vezető ajtókeret. A Dísz tér, az egykori Szent György tér kör­nyékéről kevesebb XIV. századi emléket ismerünk, pedig a Várnak ez a része is már a XIII. század második felében kifejlődött. Annál több emléket találunk a XIII. században is sűrűn lakott területeken, a domonkosok kolostorától délre és a Mária-templom, valamint a város­háza előtt elterülő városrészben. Az egyik legstilizáltabb, jellegzetes XIV. századi elnyújtott oromzatos megoldást az Úri utca 36. alatti ház kapualjának jobb oldali ikerfülkéi mutatják be. Az Úri utca 8. alatti ház félköríves ülőfülkéitől délre ismerünk korábbi építkezés nyomait. A XIV. század második felében Dísz tér 10. alatti ház pincekútját ugyancsak még a XIII. századra keltezhetjük, hiszen a XIV. század végén már hulladékkal és szeméttel temetik be. 74 A legszebb épületrészek talán a korszak végéről ismeretesek. Az Úri utca 32. csúcsíves ajtó­kereteinek hengertagozatait fordított sokszögű piramiskonzolok állítják meg. Alaposabb vizsgá­lat arra a meggyőződésre vezet, hogy az ülőfülkék kettős lóhereíves vakárkádjainak tagozatai nem folytatódnak az egyszerű, szélesen elszedett fülke oldallapjaiban (71. kép). Úgy látszik, hogy a korábbi kapualjat átalakították a XIV. század végén. A Tárnok utca 13.-ban kibontott sokkaréjos vakárkádok és a kapuk egyöntetűek, és nagyon közel állnak az Űri utca 40. számú háznak sajnos, teljesen átalakított és az eredeti műformáiból kiforgatott kapualjának ülőfül­kéihez. Miután valószínűnek látszik, hogy az Űri utca 32. kapualját átalakították, mind a kettős belső osztású lóhereívet, mind a sokkaréjos ívet egykorúnak tarthatjuk. Ezzel szemben valamivel későbbinek látszanak az Országház utca 2. ülőfülkéi és udvari árkádivei. Anélkül, hogy minden kis részlettel foglalkoznánk, a XIV. század maradványaiból (Fortuna utcai ablakok, ajtókeretek ós kapukeretek) néhány alapvető megállapítást tehetünk. A XIII. század mellett a legnagyobb építkezéseket a XIV. században hajtották végre. Ezeknek kisebb része volt az új épület vagy palota, nagyobb része — mint a templomok esetében is — átépítés, bővítés. Az építkezések a XIII. századból ismert alaprajzi megoldásokat követték, azokat gaz­dagították, növelték az épületek területét és magasságát is^ A XIII. században kialakított települési gócok között húzódó területek, így a Tárnok utca, Űri utca két vége, jórészt a XIV. században épültek fel teljesen. A templom elhelyezkedése a Szt. György tér közepén azt bizo­nyítja, hogy a számára megfelelő több üres telek az elkeskenyedő hegyhát két szélén húzódó házsorok közt már nem volt található. A középső sor csonka telkeit későbbi építkezések idején alakíthatták ki. A királyi udvar jelenléte nemcsak az építészet, szobrászat, festészet számára nyújt gazdag megrendeléseket és különleges feladatokat, hanem az iparművészetek szinte valamennyi ága

Next

/
Thumbnails
Contents