Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)
Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)
II. A FŐVÁROS SZŰKEBB IT AC KÖRZETE 1. A HÁROM VAROS HATOSUGARA A XV. századig liest városát Buda külvárosának tekintették, és csak Zsigmond alatt nyerte el üuda és függetlenségét testvérvárosától. A két város között azonban utána is olyan szoros gazdasági ^^f rvar0m% kapcsolatok voltak, hogy a Jagelló-kori kortársak is — legalábbis ilyen vonatkozásban — egyse- gaz da S ági ges városnak tekintették. Mindkét városhoz külvárosok tartoztak, amelyek részben jogilag is egység az anyavárosnak voltak alávetve, részben azonban független földesúri hatalom alatt álló mezővárosok vagy falvak voltak, (mint Felhévíz Buda, Szentfalva Pest mellett). Lakóik többnyire hasonló gazdasági kiváltságokat élveztek, mint a velük teljesen összeépült szabad királyi város polgárai, és ez nyilván hozzájárult ahhoz, hogy a kortársak is általában a városok külvárosainak, suburbiumainak tekintették őket. A harmadik város — a vele összeépült Szent jakabfalva révén szintén érintkezett Buda Felhévíz nevű külvárosával, bár polgársága valamivel kevesebb kiváltsággal rendelkezett, mint a budai vagy akár a felhévízi. 34 Mindezt előre kell bocsátanunk, hogy érzékeltetni tudjuk a középkori magyar főváros történetének egyik jelentős tényét. Helyrajzi tekintetben ugyanis az egymással összeépült három város hatalmas, egységes agglomerációt alkotott, olyan nagyot, amilyent Magyarországon semmiképpen, de Közéj)-Európában is keveset találunk. Mint ismeretes, Buda is, Pest is külön-külön az ország két legnépesebb városa volt a XV. század végén, és ha népességükhöz hozzászámítjuk a külvárosok és Óbuda lakosságát, valamint gondolunk a fővárosi jelleg miatt állandóan, vagy az év jó részén itt megforduló vidékiekre, elképzelhetjük, hogy ez az agglomeráció a magyarországi városok között, de az egész ország gazdasági életében is, milyen nagy szerepet játszhatott. .Már ez az összeépülés is kizárja annak lehetőségét, hogy csupán valamelyik várossal a három A város és közül — a többit nem véve figyelembe — foglalkozzunk. De épp ilyen nagy agglomeráció teszi P mckorzete szükségessé, hogy a környék történetét is bevonjuk a várostörténetbe. Ezzel kapcsolatban idéznünk kell Szűcs véleményét, amely szerint tágabb értelemben véve a várostörténet mindig egy nagyobb terület, vagyis körzet történetét jelenti. 35 Teljes mértékben egyet kell értenünk Szűccsel, a kérdés csupán az, hogy milyen nagy a körzet, amellyel foglalkoznunk kell. Hozzá kell tennünk, hogy a főváros uralma közvetlen piackörzete felett csak lassan szilárdult meg, úgyhogy erről valószínűleg csak korszakunk elejétől, az Anjoukortól beszélhetünk. A középkori város mint földesúr gazdaságon kívüli kényszerrel is hathatott a környék parasztságára. A Budai Jogkönyv alapján nyilvánvaló, hogy a magyar fővárosnak is megvolt a lehetősége — bizonyos vonatkozásban gazdaságon kívüli kényszert alkalmazni a környéken. A XV. század első felében lejegyzett Jogkönyv 208. fejezete ugyanis az idegen borokat nem engedi behozni a várostól számított egy ,,raest" (napi pihenő), azaz kétmérföldes körbe. 30 A rendelkezés ugyan a városi szőlőtermelés, a polgárok boreladási lehetőségeinek biztosítását, megkönnyítését szolgálta, de ebből mégis következtethetünk arra, hogy a főváros más vonatkozásban is ellenőrizhette közvetlen környékét. Ez a terület nem volt polgári tulajdon. Földesurai mint látni fogjuk a királyon és a királynén kívül feudális testületek és személyek voltak, a város mégis megakadályozhatta a behozatalt. A Jogkönyv ugyan iparcikkek esetében nem beszél a kétmérföldes körről, mégsem tartjuk lehetetlennek, hogy a főváros saját iparosainak termékei számára is biztosítani tudta a kizárólagosságot ebben a gyűrűben, és ez így a német Bannmeile-nek (tilalmi övezetnek) felelt meg. 37 Akárhogy is van, Buda a kétmérföldes körben bizonyos mértékben biztosította befolyását, és így ezt kell — tekintettel a jogi szabályozásra a főváros szűkebb piackörzetének tekintenünk. Hogy ebben a körzetben a város hatása milyen mértékben érvényesült, azt a továbbiakban mutatjuk meg. Mint ismeretes, a magyar mérföld 8,3536 km, tehát a kétmérföldes körzet átmérője 16,7 km, kereken tizenhét km. Ez a körzet Buda esetében (a Duna jobb partját véve csak) a Pomáz, Pilisvörösvár, Páty, Bia, Érd; Pest esetében (balpart és Csepel-sziget) Dunakeszi, Fót, Tárcsa, Csaba, Lőrinc, Haraszti és Szigetszentmiklós által határolt kört jelenti. Ha Óbuda körzetét is hozzászámítjuk, akkor Szentendre és Mogyoród is idetartozna. Alig néhány kivétellel Buda és Pest közös középkori piackörzete egybeesik tehát a mai Budapesttel. (2. kép)
