Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN A MOHÁCSI VÉSZIG

A Mária Magdolnatemplom GO. Erzsébet anyakirálynő arcmása a Mária-(Mátyás-) templom egyik pillérfejezetén. (Gipszöntvény) 61. A Mária-kapu részlete. (Gipszöntvény) Visszatérve a templom ilyen alapos átépítésére, fel keli tennünk, hogy az sokáig elhúzódott. „Pocakos" János mester, budai polgár 1374 után, a hetvenes évek végén halhatott meg, ezentúl ugyanis neve nem fordul elő, és ami más oldalról ugyanezt valószínűsíti, a műhely stílusa megváltozik, új elemek tűnnek fel, nyilván új, Prágából jött mesterek frissítették fel. Bizonyítják ezt néhány profilon kívül azok a párkányt díszítő vagy konzolképpen alkalmazott torzfejek (65. kép), melyeknek mását a prágai Vitus-templom oldalkápolnájában és a déli lépcsőjében láthatjuk. A stílusváltozás a palota szobrain, egyik csorgó kútján és torzfejei között is megmutatkozik, és ez azt bizonyítja, hogy újabb építkezés csak 1385 után képzelhető el, és Zsigmond személyével is kapcsolatban állott. A Mária-templom építkezései is túlvezetnek János mester körén és korán. A rohamosan fejlődő városrész megkívánta, hogy a Mária Magdolna-plébániatemplomot is megnagyobbítsák, és szépítsék. így a XIV. században kétszer is átépítették a feltárás tanúsága szerint.

62 Az általános sémának megfelelően a nyugati homlokzatot toronynyal tették monumentálissá. Ezen a tornyon keresztül lehetett megközelíteni a két pilléren nyugvó nyugati karzatot, melynek építésével kezdték meg a templom átalakítását a lesarkított pillérek lábazatának tanúsága szerint a XIV. században. Két boltszakasszal toldották meg a szentélyt, és ezzel folytatták a XIV. század dereka előtt a templom átépítését, melynek következő szakasza a hosszház három hajós bővítése volt bazilikális felépítésben. A pilléreket az egyhajós templom oldalfalainak alapozásán emelték. Azonos műhelynek kell ítélnünk a Mária Magdolnatemplom tornyán keresztül vezető előcsarnokot és nyugati kapuját, északkeleti kápolnájának falíveit és boltozatát. Stílusuk szorosan összefügg a valamivel korábban átépített szentéllyel és hosszházzal. A romokból származó kövek vándorútja miatt lehet, hogy több épület faragványai összekeveredtek. Közvetlenül a XVIII. sz-i építkezés előtt a törmelék egy részét átvitték a budai palotába.

63 Az előcsarnok és az északkeleti kápolna töredékeit az új barokk templomba építették. A kápolnát és az előcsarnokot profilegyezés és kőfaragójelek alapján János mester, illetőleg a királyi műhely munkájának tarthatjuk. A régi templomból a nyugati homlokzat egy részét tartották fenn a középtengelyt plasztikusan jelző toronnyal. A fő- és oldalhajókat- két pár, illetőleg négy, fiatornyokkal koronázott támpillér jelezte a homlokzaton. A vertikális tagolás túlzott, sokszor kiegyensúlyozatlan érvényesülése a XrV. század egyik jellegzetes