Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)
Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN A MOHÁCSI VÉSZIG
között hat templom építését fejezteti be a királynő. 52 A már említett új irányzat úgy látszik, a budai vár építkezéseiben is gyökeres változást hozott. Az itáliai hatást tükröző idomtégla építkezést felváltotta a Buda környéki édesvízi mészkő. A királyi udvartartás elköltözése tíz évi budai tartózkodás után valószínűleg az újonnan meginduló építkezésekkel állt kapcsolatban. Lehetséges, sőt talán valószínű, hogy az István herceg környezetébői származó János mester fejezte be már az első szakasz építkezéseit, megépítette vagy átalakította a tornyot. Ez magyarázná ugyanis az István torony, István vár elnevezést is. Biztos azonban az, hogy az új építkezések vezetője volt, 1365-ben ugyanis I. Lajos a királyi palota közelében palotát és telket ajándékoz kedvelt hívének „kőházainak építésében mutatott mechanikai művészetéért és egyéb gyors és hűséges szolgálataiért . . .". Az a körülmény, hogy „pocakos" János mestert a budai tanács egy oklevele budai polgárnak nevezi, kétségtelenné teszi, hogy munkáinak központja ez a város, és az 1365-ben befejezett nagy munka nem lehet más, mint a budai várpalota, a „házaink" kifejezésnél elsősorban Budára gondolhatunk. E megalapozott feltevés további bizonyítéka az, hogy a palotakápolna létezéséről egy 1366-ban kelt oklevélből értesülünk, 1366-ban pedig a nyilván újonnan elkészült budai várpalota Paleolog János bizánci császár és fia látogatása alkalmából fényes ünnepségek és rendkívül fontos tanácskozások színhelye. Nem volt könnyű az elpusztult paloták helyén megállapítanunk azt, hogy hol lehettek a János mester által emelt épületek és a különböző stílusú faragott kőtöredékek között az egyes műhelyek munkáit elválasztani. Az ásatás egyik fontos tanulsága az volt, hogy a déli, az Anjoukori épülettől a keleti szárny különvált, későbben épült. 53 Ha a téglalap alakú belső várban az északi és nyugati szárny a század dereka előtt már állott, miért nem volt a legszebb elhelyezésű keleti szárny ekkor beépíthető? — Mert itt még a korábbi, az első palota épülete foglalta el a helyet. Ennek sziklavéseteit és alapfalait találtuk meg hat m-rel a mai felszín alatt. Legfontosabb feladat volt a szikla előtt húzódó keleti kváderfalat, a feltételezett újabb épület lábazati falát keltezni abból a célból, hogy az épületek időrendjében rendet teremtsünk (55 — 56. kép). A fal jellege, a támpillérek nyílása, profilja és a rétegek a XIV. századra engedtek következtetni. Biztosabb eredményeket a falon található jó néhány tucat kőfaragójel családjának valamilyen épületen történő felleléséből remélhettünk. Az új összefüggésre a kápolna körül lelt kaputöredékek és a Mátyás-templom déli Mária-kapujának részletes profilegyezése hívta fel figyelmünket. Föltehető, hogy a kaputöredékek a királyi kápolna kapujához tartoztak, és valóban a kápolnában létező egyetlen kőfaragójel megtalálható a budavári plébániatemplom (Mátyás-templom) Mária-kapuján látható tizenkét jel között, amiből viszont — és ez a kérdés teljes megoldását nyújtja — hét jel azonos a keleti kváderfal jelével. 54 A kaputöredékeken található jel ismétlődik ugyancsak a Mária-kapun. 56. A támpilléres fal és az erkély, helyreállította Gerő László.
