Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

évek közepén tört ki, és érthető, hogy a parasztok követelései között olyanok is szerepeltek, amelyek a polgárság javát szolgálták.

35 Más kérdés viszont, hogy a főváros vezetősége ha talán bizonyos mértékben rokonszenvezett is a mozgalommal nem csatlakozott hozzá. A patríciátus — ha a feudális nyomás neki éppúgy ártott is — mégis keresztül-kasul össze volt fonódva az uralkodóosztállyal, amely biztosította számára a plebejus tömeg elnyomását. A parasztfelkelés leverése azután a teljes városi lakosság fejlődésére kedvezőtlenül hatott. Mindezek után úgy hisszük, hogy indokolt, ha azokat a jelenségeket, amelyek alapján a főváros fejlődésének 1510 utáni visszaesésére következtettünk, nem elszigetelt adatoknak, hanem a tényleges történet mutatóinak tekintjük. Az lenne érthetetlen, ha az országos történet ilyen irányú fejlődése mellett nem esett volna vissza a főváros gazdasági élete. Sőt, meg kell még jegyeznünk, hogy Buda (és Pest) bizonyos mérvű hanyatlását nem csupán az említett okok magyarázzák. Függetlenül ezektől, más, kedvezőtlen hatású jelenségeket is tapasztalunk. Ilyen volt — igaz, hogy csak évtizedek múlva — az 152 l-es pénzromlás. Nem is annyira maga ez az uralkodói intézkedés, hanem a vele majdnem egy időben jelentkező, és hatását súlyosbító változás az arany és ezüst egymáshoz viszonyított értéke között. Akkor, amikor a kortársak szerint mint láttuk — a kereskedelmi ügyletek zömét a százdénáros számítási forintban (amely szinte megegyezett az aranyforinttal), kötötték, és ez a számítási pénz szinte fél évszázadon át nem vesztette el értékét, a pénzromlás katasztrofálisan hathatott. Talán már az ismert XVI. századi ,,árforradalom" csíra jelenségeként értékelhetjük, még ha egyelőre az árak változásában még nem mutatkozott meg észrevehetően.

30 A másik ilyen kedvezőtlenül ható jelenség szintén csak az 1520-as évek elejétől okozott nagyobb bajokat. A török veszélyre gondolunk. A megnövekedett adóteher, hadiszerellátás és katonaállítás erőket vont el a város gazdasági életétől. A háborús események nehezítették a délvidéki kereskedelmet. Ugyanakkor a török háborúnak, illetőleg még korábban a hadiállapotnak is megfelelő békének nem csupán károsan ható következményei voltak. A déli végvárak ellátásában jó üzleti lehetőséghez jutott a fővárosi polgárság, éspedig nemcsak a kereskedelem, hanem az iparosság is. Fejlesztette a török helyzet a fegyvergyártó- és hadfelszerelő ipart, sőt az építőmesterséget is. Talán nem véletlen, hogy épp főváros környéki kőműveseket tudunk a végvári tisztikarban kimutatni. Feltehetően várépítési munkák végzésére utaztak le délre, ahol aztán iparukat a zsoldos katonasággal cserélték fel.

37 A török veszély kezdeti kétarcú hatása már átvezet bennünket egy másik kérdéshez. Mindazok az okok, amelyek a főváros fejlődésének 1510 utáni megtorpanásához, sőt visszaeséséhez vezettek, a Jagelló-kor kezdetétől, ha nem korábban, hatottak. Igaz, egyre erősebben. Ennek ellenére II. Ulászló uralkodásának első két évtizede nagyjában és egészében a város gazdasági fejlődésének csúcspontját jelenti. A fentiekben foglalkoztunk már — különösen a kereskedelemmel kapcsolatban ezzel a problémával. Itt csak egy okot szeretnénk kiemelni, ami szintén növelte Buda és testvérvárosai fejlődési esélyeit. Mátyás uralkodása idején kíméletlen adóprés nehezedett mind a városi polgárságra, mind a jobbágyságra. Az egyre jobban kibontakozó árutermelés hasznának tekintélyes hányadát az államkincstár fölözte le, de az így megnövekedett jövedelem jó részét a király nem az országban, hanem külföldön költötte el. Mátyás művészet- és irodalompártolásra kiadott pénzét szintén főképp külföldiek élvezték. Röviden: az ország jövedelmének nagy része úgy hagyta el hazánkat, hogy ezért semmiféle hasznos áru nem jött be. Es ha hozzátesszük, hogy a nagybirtokosok követték az uralkodó példáját, világosan láthatjuk az ország szükségszerű szegényedését. II. Ulászló trónraléptével változás következett be. Az adóprés könnyebbé vált, és ha a földesurak egyre jobban törekedtek is a jobbágy így felszabaduló jövedelmének lefölözésére, ez csak lépésről lépésre következett be. Az el nem zálogosított szabad királyi városok polgársága viszont kétségkívül kedvezőbb helyzetbe került. Az uralkodó befutott jövedelmét pedig — Mátyástól eltérően — zömében itthon költötte el. Udvari szállítói a fővárosi polgárságból kerültek ki, zsoldosai az országhatáron belül, a végvárakban állomásoztak. Az állami jövedelmek nagy része ilyenformán visszakerült az ország gazdasági vérkeringésébe.

38 A következő felmerülő kérdésre nehéz válaszolnunk. A főváros gazdasági életének a XVI. század második évtizedétől kimutatható hanyatlása múló jelenségnek számítható-e, vagy pedig a magyarországi fejlődésnek a Nyugat-Európától való elkanyarodásnak a kezdetét mutatja? Röviden: a török hódoltság nélkül milyen lett volna a továbbiakban az ország gazdasági fejlődése. Mint említettük, ez hozzátartozik Makkai Lászlóval folytatott vitánkhoz is. A felelet azért nehéz, mert a török hódítása 1541 után más helyzetet hozott, így: a ,,mi lett volna, ha" kérdésre kifogástalan választ adni lehetetlen. Fentiek alapján bizonyos mértékben feltétlenül módosítanunk kell Makkaival szemben képviselt álláspontunkat. Amikor vitacikkünket megírtuk, a Jagelló-kori fővárosi fejlődést egységesnek tekintettük, nem ismertük fel a korszak utolsó másfél évtizedének nehézségeit. Változatlanul azt tartjuk azonban, és ettől a fentiek alapján nem látjuk indokoltnak az eltérést, hogy a