Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

Tótfalu és Taschental Szentpétermártír külváros Szentistván és Szentmihály Szentpéteri, a Horvát utcánál aTaschentali, és az Ostrom (esetleg Várfok) utca elődjének végén a Tótfalusi kapu. Mindhárom kapu más-más városrészbe vezetett, amelyről nevüket kapták. Tótfalu külváros a várbeli Szombat kapun kívül, valószínűleg a mai Csalogány utca és a Vár között terült el. Két utcájáról, a Kerékgyártó és Szekérgyártó utcákról tudunk. Taschental külváros viszont feltehetően a mai Varsányi Irén utca helyén most is megfigyelhető völgyről kapta nevét. Itt mintegy a mai Horvát és Varsányi Irén utcák sarkán alapította Lajos király és anyja 1372-ben a karmeliták Irgalmasság anyja-kolostorát. Később valószínűleg ezt hívták Három Mária-kolostornak is. Mellette építtette Olvasógyártó Mihály budai polgár a Szent Anna-kápolnát. Mindkét említett külváros a Magdolna-templomhoz tartozott, amelynek és a két külvárosnak keleti határa a Kammerhof alatt kezdődött, és a mai Hunfalvy, Jácint, Kapás, Horvát utcák vonalát követve vezetett az Irgalmasság anyja-kolostorhoz és a városfalhoz, ahol véget is ért. Buda legfontosabb külvárosa, a mai Csalogány és Medve utcák sarkán feltárt Szent Péter mártír-plébániatemplomról kapta a Szentpétermártír nevet. A röviden Szentpéternek nevezett külváros határait plébániája határaival azonosíthatjuk, amelyeket az 144l-es plébániahatár-perből ismerünk. Északi határa a várfal, nyugati pedig a Magdolna-templom külvárosi keleti határával azonos. Délen a Nagyboldogasszony-templommal érintkezett, amelynek joghatósága kiterjedt a külváros egy részére is. Kettőjük közös határa a Kammerhof alatt, ahol mindhárom plébánia érintkezett egymással, kezdődött, majd a Hunfalvy utca ősét érintve, a mai Toldy Ferenc, Donáti, Szalag utcákon haladt, az utóbbin kissé visszakanyarodva észak felé, majd lekanyarodott a Dunához. Az említett utcák lehettek a középkorban a Takácsok, Örmények utcája, Szent István és Duna menti utca. A külvárosnak három főútvonala volt. A Szentpéteri kapun keresztül vezető és a Dunával párhuzamos Duna (ma Fő) utca, a nyugatról a Tótfalusi kapun keresztül a Szent Péter-templom érintésével a Duna felé irányuló út (ma Csalogány utca), míg a harmadik főútvonal a középkori Hosszú utca (mai Gyorskocsi és Iskola utcák) a Szent Péter-templomot kötötte össze a külváros déli végével. A Szentpéter külváros központja a plébánia körüli tér volt. Itt is árultak kofák, sőt a XVI. század elején a piactér országos vásártartási jogot is kapott. Tudunk egy Szénaszer nevű piacról is. Valószínűleg a Lajos király által 1351 — 58 között alapított Krisztus teste-kápolna közelében terült el. A kápolna helyét a mai Mária tér táján keressük. Valószínű tehát, hogy a Szénaszert a Mária térrel azonosíthatjuk, sőt ismerve a várbeli piacterek betelepítését, feltételezhetjük, hogy eredetileg összefüggött a Szent Péter-templom körüli térrel. Valószínűleg azonos lehetett vele az ugyancsak ebben a külvárosban fekvő Búza utca is. Mindenesetre nyilvánvaló, hogy a szentpéteri külváros volt Buda takarmány- és gabonakereskedelmének központja. Ugyanilyen jelentősége volt azonban ipari viszonylatban is. V-, éltek a csapók, lakóhelyüket Csapó utcának hívták, amely feltehetően a mai Ganz utca lehete :. A molnárok utcájának többféle nevet adtak: Molnár, Őrlő utca, Malomszer, Malomrév. Az i ca a Dunához vezetett, a vízimalmok kikötőjéhez, metszette a Hosszú utcát, és egyik háza a Hi rom Mária-kolostor közelében állott, kőhíd is volt rajta. Mindezek alapján a mai Kacsa utcávai azonosíthatjuk. Ugyancsak a Duna felé irányult a német mészárosok utcája. A mészáros céh oltára az Irgalmasság anyja-kolostorban állott, tehát az utcának bizonyára meg kellett közelítenie a templomot. Az utca végén a Dunánál volt a vágóhíd, a kikötő közelében. Valószínűleg a mai Vitéz utcának felelt meg. A Csorgó kút a Fleek utcában állott, ezért talán ez utóbbinak lehetett magyar neve Csorgó utca. A közkút miatt a szentpéteri piactér egy részének elnevezése lehetett, annál is inkább, mert a középfelnémet ,,Fleek" szó piacot is jelent. Nem ismerjük a Kolbász utca mai megfelelőjét. Gyakran fordul elő helymegjelölésként a Vöröstorony, amely ebben a külvárosban, a Duna közelében állott. Volt még Szentpéteren fürdő is, amely talán a mai Király fürdő őse lehetett. Buda városfalon belüli déli külvárosait Szent Istvánról és Szent Mihályról nevezték el; Szentpéter, a Várhegy és a Duna között terültek el, egyházközségi vonatkozásban a Nagyboldogasszony-templomhoz tartoztak. Talán csak a XVI. században váltak el egymástól. Mint említettük, Szentpéter határa délen visszakanyarodott egy darabon észak felé, ezáltal beszögelléshez jutott a németek plébániája külvárosi területén. Ilyenformán a déli külváros egy hegyvidéki és egy Duna-parti részre osztódott. A hegyvidékit a Nagyboldogasszony-templom Szent Mihályról nevezett temetőkápolnájáról nevezték el, a várbeli temetőből ide vezetett a kisajtó; míg a part menti az ágostonrendi remeték Szent István-kolostoráról kapta nevét. Ezt 1276-ban — neve említése nélkül —, majd 1404-ben névvel említik először. A mai Kapucinus-templom helyén állott. A két déli külváros utcahálózatáról keveset tudunk. Határán húzódott az Örmény és Takács utca. A Halász utca is ebben a városrészben feküdt, talán a mai Ponty utcával lehetett azonos. A két déli külváros területéhez tartozott a Duna melletti királyi csűr, illetőleg istálló, amelyek mellett házak is voltak, a Lánchíd hídfője táján kereshetjük.