Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

Hess András és nyomtatványai 36. Feger Theobald kiadói jelvénye a Thuróczy Krónikában (Augsburg, 1488) C) Könyvnyomtatás és kereskedelem Közismert, hogy a magyarországi ősnyomdász a német származású Hess András volt. Nyomdájának egyik kiadványa az úgynevezett Budai Krónika. Hesst minden jel szerint Karai László királyi alkancellár és óbudai prépost hozta magával Rómából, és bízta meg a Krónika kinyomtatásával. Munkája 1473 pünkösd szombatján készült el. (35. kép.) Az elkészülés! dátum: pünkösd előtti szombat, azaz a főváros híres budafelhévízi vására kezdetének előestéje, tehát valószínűleg a vásáron akarták terjeszteni. A nyomda helyét nehéz meghatározni. Hess mindkét fennmaradt kiadványában a nyomtatványt Budán keltezte. Nem tartjuk tehát a nyomda óbudai elhelyezését valószínűnek, hiszen a budai káptalan maga is, ha kitette okleveleiben a keltezési helyet, ezeket ebben a korban már Óbudán keltezte. Egyelőre semmi sem cáfolja véleményünk szerint azt a feltevést sem, hogy Karainak a mai Hess András téren állott egykori háza szolgált volna a nyomda elhelyezésére. Nem véletlen, hogy Karai épp magyar történeti munka kinyomtatását bízta Hessre. A prépost ugyanis ugyanazt a királyi személyes jelenlét-bíróságot vezette, amelyben körülbelül másfél évtized múlva az a Thuróczy lett ítélőmester, akinek egyik munkára ösztönzője Karai későbbi utóda, Drági Tamás volt. A bíróságok munkatársai igényelték a hazai múlt ismeretét. Hess másik fennmaradt nyomtatványa viszont már a humanista érdeklődés kielégítésére való törekvést mutatja. Basilius egyházatyának a költészet olvasásáról szóló munkáját és az ógörög Xenophon Szókratész védőbeszédét adta ki egy kötetben. Az ókori egyházatya Basilius — szemben a középkori teológusok nagy részével — pártolta az antik irodalmat. Hessnek ezenkívül nem maradt más kiadványa. Nyomdája megszűnt, és ettől kezdve — ha leszámítunk egy valószínűleg Pozsonyban majdnem Hesszel egyidőben rövid ideig működő nyomdát — nem nyomtattak könyvet Magyarországon, legalábbis Mohácsig. Nem tudjuk, hogy miért szűnt meg Hess nyomdája. Meghalt-e, elköltözött-e, tönkrement-e. A nyomtatott könyv iránti érdeklődés azonban nem szűnt meg, sőt fokozódott, a könyvkiadás tovább folyt, csak külföldi nyomdákat használtak fel. Magyarországon tehát megvolt az igény a nyomtatott könyvre, és a budai könyvkiadók megfelelő munkaerőt is találhattak volna, hiszen a XV —XVI. századfordulóján, Európa minden részén előfordultak magyarországi származású nyomdászok. A könyv- Nem sokkal a könyvnyomtatás feltalálása után már a nyomtatott könyvek özöne érkezett nyomtatás az országba, sőt a magyarországi szerzők is igénybe vették ha külföldön is — a nyomdákat. sege A könnyen elérhető könyv növelte az olvasók számát, ez pedig a beérkező könyvek mennyiségét. Nagy számukra csak Fitz egyik adatát idézzük bizonyítékként. A mai magyarországi könyvtárakban őrzött ősnyomtatványok (azaz 1500 előtt kiadottak) közül szerinte mintegy kétezer még az ősnyomtatványok korában, tehát alig ötven év alatt jutott Magyarországra. Ezek azonban csak a mai magyar területen most is meglevő kötetek, és elképzelhetjük, hogy milyen sok pusztulhatott el. Elpusztulásuk mértékére egy másik adatból következtethetünk. Hess Budán nyomott, tehát nyilván legnagyobb részben Magyarországon forgalomba került Budai Krónikájának példányszámát körülbelül négyszázötvenre lehet becsülni. Ma kilenc példányt ismerünk belőle, de közülük csak egy az olyan, amely sohasem hagyta el az országot. A példányoknak tehát csak két százaléka maradt fenn. Ha ezt az arányt vesszük alapul az előbb említett kétezer ősnyomtatványnál, akkor legalább százezer kötet könyvnek kellett bejönnie az országba a XV. század második felében. Igaz, ezek tekintélyes része biblia, misekönyv, más egyházi vonatkozású mű volt, de még így is a könyvbeszerzés növekedését mutatja. Okleveles adatainkból is hasonló következtetésekre juthatunk. Csak egy, és nem is a legforgalmasabb harmincadhelyen, Sopronban, 1484-ben egy bizonyos Ambrus négy ízben nyolcvanöt forint értékben hozott be könyveket. Ugyanekkor már végrendeletekben is olvasunk nyomtatott könyvekről. Egy jellemző budai adat: Septei Péter tárnokszéki, királyi kúriai, majd nagyobb kancelláriai jegyző, aki egyben budai polgár is volt, 1488-bo,n öt nyomtatott könyvet adományozott az Ágoston-rendiek budai Szent István-kolostorának. Ezek között kettőt Aquinói Tamás, egyet Bonaventura írt (mindketten XIII. századi keresztény filozófusok), egy biblia és az utolsó a „MagyarokKrónikája"