Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

Pemfflinger család tagjai, így Márk szebeni királybíró és a szászok grófja, valamint Katalin, Török Bálint felesége az új hit oldalára állottak. A fővárosban 1521 után kezdett terjedni a reformáció. Ennek egyik jele az volt, hogy a budaiak meghívták papnak azt a SperatusPált, aki nyíltan hirdette Bécsben Luther tanait, és meg is nősült. A domonkosok, mint inkvizítorok, feljelentették Grynaeust és Oertelt, akiket le is tartóztattak, majd kiengedték ugyan, de el kellett hagyniok az országot. Cordatus és Kresling is elmentek Budáról, és a bányavárosokban, ahol ekkor már Frankfurter is tartózkodott, hirdették az új hitet. (Okét is elfogták, de később kiengedték.) Egyre erélyesebben követelték a rendek — tekintettel az udvari párt tagjainak az új hittel való kapcsolatára — a lutheránusok megbüntetését. Az 1523 : 53. törvénycikk már fej- és jószágvesztést helyezett kilátásba, míg az 1525. évi rákosi országgyűlés 4. törvénycikke kimondta, hogy a lutheránusokat égessék el ! Bár az új vallás főbb hirdetőivel eléggé enyhén bántak, úgy látszik, égettek lutheránust a fővárosban: egy könyvkereskedőt. A fővárosi lakosság körében, elsősorban a németeknél, terjedt el az új hit. Nem lehet véletlen, hogy az 1525. évi úgynevezett szent év alkalmával (amikor a j)ápaság külön búcsúkat engedélyezett, és ezzel kapcsolatban pénzadományt fogadtak el) csak háromszáz forintot találtak a budai perselyekben, noha a pápa megengedte a perselypénzeknek a török elleni háború céljaira fordítását. A pápai követ leírja: „találtunk pénz helyett őfelségét és bennünket gúnyoló cédulákat, például az egyiken ez állott: vidd a te szent évedet Rómába, és hagyd itt nekünk a mi pénzünket". A pápai nuncius az egész magyarországi perselypénz jövedelmét három-négyezer forintra becsülte, és megállapította, hogy ez igen nagyarányú csökkenés, mert az előző szentév (1500) alkalmával százhúszezer dukátot tett ki a gyűjtés. (Igaz ugyan, hogy azóta az ország gazdasági helyzete rosszabbra változott.) Elfogtak Budán 1525 nyarán egy lutheránust, megkínozták, és halálra ítélték. Vallomásából kiderült, hogy számos gazdag német és kereskedő tartozott az új hit híveihez, úgyhogy ezek ellen nem is mertek eljárni. Ebben az időben már Wittenbergben, Luther egyetemén is tanultak budaiak, Gieba Boldizsár és Uthman János. A reformáció tehát Mohács előtt a fővárosban még csak a német gazdag és középpolgárság között terjedt, és inkább csupán az olcsó egyház követelésének az igényét fejezte ki.

89 4. IGAZGATÁS ÉS VÁROSPOLITIKA A városi Budát korszakunkban ugyanazok a szervek ugyanúgy igazgatták, mint a korábbi korszakban, «r'

!7 ^^

e

^

e

S ano

gy azt az 1439-es egyezség előírta. Azaz: a város feje a bíró, helyettese a pénzbíró, akik a tanáccsal együtt igazgatják a várost. A jogszabályok ellenére nem lehet kimutatni a pénzbírón kívül tizenkét esküdtet a tanácsban; a pénzbíró, akit a XV. század vége óta egyre gyakrabban hívnak már kisebb bírónak vagy kisbírónak, egyike a tizenkét esküdtnek. Az írásbeli ügyvitelt a főjegyző vezetésével a jegyzők és írnokok végezték, de a jelek szerint a városi tanács alá tartozó iroda több osztályra szakadt, és ezáltal az írásbeli ügyintézés is megnövekedett. A tanács tagjai változatlanul a gazdag polgárságból kerültek ki, és 1439 óta a lelépő tanács által kijelölt száztagú választópolgári testület választotta az újat. A tanácsot és a választópolgári testületet a magyar és német „község" fele-fele arányban töltötte be, míg a bíró felváltva került ki a két nemzetiségi csoportból. Óbudán Hasonlóképpen nem történt változás O budán sem. A bíró mellett továbbra is csupán négytagú tanács működött. és Pesten Már utaltunk arra, hogy Pesten megváltozott a városi hatóság, mind szám szerinti összetételében, mind jellegében. Már 1443—57 között hivatalosan is elérték a hattagú, 1469 — 78 között pedig a tizenkét tagú tanács választási jogát. A város tehát Budával egyenrangú, szabad királyi város lett. Ugyanakkor lett a város a tárnokszék nyolcadik tagja. Ezentúl a pesti esküdtek is bírótársak lehettek a városok legfőbb bírói hatóságánál. Noha az 1478 —79-es bírói évben már tizenkét tagú tanácsa volt a városnak, Pestet az 1479-ben kiadott tárnokszéki statútumok (bár felsorolják a tárnokszéki városokat) még nem említik. Van is olyan felfogás, hogy Mátyás uralkodása idején Pest a többi hét tárnokszéki város ellenkezése miatt nem foglalhatta el helyét a tárnokszéken, hiszen az adatok csak „hét városról" szólnak. A „hét város" elnevezés régi emlékként előfordul azonban azután is, amikor Pest már vitán felül tárnoki város. Egy 1482. március 25-i oklevél alapján igazolni lehet, hogy Pest már a tárnokszéki statútumot kiadó Thuz János tárnokmestersége idején (1478—81) tárnokszéki város lett. Pest tehát legkésőbb 1481-ig teljesen elnyerte a szabad királyi város összes ismérveit.

90 A „támoM Pest város hatósága egyenlővé vált Budával, és most feladatköre is megegyezett a főváros jog létrejötte vezetőségével. A tanács nem csupán a közigazgatást intézte, hanem ítélőszék is volt. Jogrendje