Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)
Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)
Budán, az 1520-as évek közepén újra pattanásig feszült a helyzet. A város gazdasági helyzeté- Budai zavarben már előbb, mint láttuk, rosszabbulás következett be, az 152l-es pénzromlás is hatott és így be kellett következnie a plebejusréteg életszínvonala csökkenésének. A gazdasági helyzet változása és a feudális zűrzavar a középpolgárságot is érintette. Nyilván a patríciusok helyzetében is módosulás következett be. Nem véletlen, hogy az éppen ebben az időben kezdődő lutheri reformáció — oly hamar — megfelelő táptalajhoz jutott Budán. A feszültség a lutherizmus terjedésétől függetlenül is több ízben kirobbant, azonban a patríciusoknak minden alkalommal sikerült az elégedetlenséget maguktól elterelni, annak más irányt szabni. A pénzromlás nem csupán a polgárság, hanem az uralkodó osztály egy részének a helyzetét is rontotta, és mivel Szerencsés Imrét tartották az ,,új pénz" alkotójának, az ő fejét követelték. Az 1525. év tavaszán tartott pesti országgyűlésről május 13-án a rendek hatvan személyt küldtek a királyhoz, kérve, ,,hogy őfelsége égettesse el Szerencsés Imrét, a zsidóból lett keresztényt". Az országgyűlés 5. törvénycikke hivatalvesztését és ezenfelül megbüntetését mondta ki. A király kénytelen volt tanácsosát börtönbe vettetni, azonban csakhamar, még júniusban, kiengedte. Az elkeseredett tömeg, amely különösen az országgyűlés határozata óta — Szerencsésben látta minden baj kútfejét, megtámadta házát. Szerencsés és vendégei, akikkel éppen kiszabadulását ünnepelte meg, csak a várfalon leengedett kötél segítségével menekülhettek el, házát természetesen kirabolták. A .király és az urak nem mertek beavatkozni. Másnap a nép Szálkai esztergomi érsek házát támadta meg. Ezt és Brandenburgi György őrgróf szomszédos házát fegyveresek védték, sőt az őrgróf emberei ágyút is állítottak fel. így azután ezen a napon nem történt komolyabb rendbontás. A harmadik napon a budai mozgalmak leszerelésére a megszokott módon, akár 1496-ban, a Zsidó utcára irányították a tömeget. A rendet végül Zápolyai György, az erdélyi vajda öccse, állította helyre familiárisaival. Szerencsés azután június 24-én a Fuggerekre irányította a népet, mint ahogy már előbb elmondottuk. Közvetlenül Mohács előtt, 1526 tavaszán, a városban újabb zavargás tört ki. Márciusban A cseh Adam z Hradce (von Neuhaus) cseh kancellár járt Budán II. Lajosnál, aki Csehország királya kance } lar , i-,-,/ / i „, 1 / , , / . -. T i -i / / -1' megtámadása is volt, Bar az eseményekről ket szemtanú leírása is fennmaradt, ezek lezajlása nem egeszén vila- 1526-ban gos. Huszonkét tele szekérrel utazott, ami felkelthette a polgárok irigységét. Zavaros a kormányhivatalok és a budai bíró: Freiberger Wolfgang szerepe is. Bezáratták ugyanis a kapukat és a Szent György téren leállíttatták a szekereket, amelyeket a városbeli „haszontalan csőcselék" (a Fugger-ügyvivő Dernschwam megjegyzése) kirabolt. Csak két szekérnek sikerült a palotába visszamenekülnie. A botrány nagy volt, és mintegy az ország becsületét is érintette, ezért az 1526 : 19. törvénycikk elrendelte az ügy kivizsgálását, a vétkesek megbüntetését és a csehek kárpótlását, A pápai követ még egy fél év múlva is példaként emlegette a budai közállapotokat, hogy ilyen dolog, béke idején, a király jelenlétében, előfordulhatott a város piacán anélkül, hogy megtorolták volna. (Noha ezt a törvény megkövetelte.) Valószínű tehát, hogy itt a német patríciátus (esetleg összejátszva Szálkai érsek magyar kancellárral, Szerencsés pártfogójával), az újból növekvő feszültség láttára bűnbakot keresett, és a nép haragját a cseh kancellárra irányította. 76 D) Feudális tulajdon a városban. Papság Már láttuk, hogy a városban sok háza volt a feudális uraknak, a királyi tisztviselőknek. Ezek a A világi háztulajdonosok komoly nehézséget jelentettek a városnak azért, mert a nemesség adómentes- fe lldáhsoJJ • 7 o J 1 o hazai sége címén mentességet követelhetett, ha házat vett a városban, a város által kivetett adó alól is. Korábban, mint láttuk, a főurak is — amennyiben háztulajdonosok voltak — polgárjogot szereztek, és fizették az adót. Korszakunkban ez már nem fordult elő. A város ezért arra törekedett, hogy nemes ne szerezzen ingatlant Budán, vagy ha mégis, akkor kötelezze magát a városi adó megfizetésére. Erre a XV. század végétől kezdve még inkább szükség volt, mert az 1492:105. törvénycikk kimondotta, hogy a nemesek házai Budán is adómentesek. Ezért a purkrecht-szerződésekben is kikötötte a város, hogy az egyházi testület, amelyik a járadékot élvezte, csak polgárnak engedje meg a ház eladását. Volt olyan eset, hogy még püspök-háztulajdonosnál is elérte a város, hogy az vállalta az adó megfizetését, 77 Az egyház befolyása a városon belül korszakunkban — ha lehet — csak növekedett, és ez is Templomok hozzájárult a társadalmi feszültséghez, valamint később a reformáció terjedéséhez. Nem csupán a régebbi templomok és vallásos társulatok gyarapodtak vagyonban a hívőktől kapott végrendeleti adományok által, hanem újabb templomok, kápolnák is épültek, bár jóval kisebb számban, mint korábban. (Szent Anna-kápolna a külvárosban.) Ezeken felül a meglevő templomok újabb kápolnákat, oltárokat kaptak, és ezzel együtt újabb javadalmakat. Noha a papság vagyona nőtt, a városi tanács — különösen Budán egyre kevésbé érvényesít- A Nagyhette befolyását a papságra. A Nagyboldogasszony-templom, a németek plébániatemploma, az boldogasszony 1439-es kompromisszum után végleg elvesztette azt a lehetőséget, hogy alávesse a többi plébá- v a
