Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

a budai Szent Zsigmond-templomban ünnepélyes misét mondva adta át az érsek a vezéri zászlót Dózsának. Rövid idő alatt sokezres tömeg gyűlt össze a rákosi mezőn a keresztes zászlók alá. Dózsa maga úgy látszik, Pest mellett, Szentfalván szállt meg. A főurak megijedtek a növekvő parasztseregtől, és fel akarták ezt oszlatni. Dózsa ezért május 15-én a sereget az urak és papok ellen fordította. A budai plebejusok, sőt talán a középpolgárság is, együtt érzett a keresztesekkel, Buda és Pest külvárosaiban megtámadta a nemesek házait, sőt néhány napig szinte uralkodott a fővárosban. A városi polgárság viszonya a keresztesekhez nem volt egyértelmű. Fennmaradt egy budai polgár levele a parasztháború kezdetéről, amely tanulságosan jellemzi a gazdagabb polgárság állásfoglalását. Leírja a levélíró, hogy az érsek a két budai kolostor, a ferences Szent János és a domonkos Szent Miklós szerzeteseit bízta meg, hogy hirdessék meg a keresztes hadjárat visszavonását. A nép felzúdult és ezt mondta: „Gazság az egész ! Senki se menjen a keresztesek ellen ! Ha megtudjuk, hogy valaki ezt akarná, magunk verjük agyon. És amit ti, barátok és papok beszéltek, minden hazugság ! Nem hiszünk többé prédikálástoknak, éneklésteknek, nem megyünk többé hozzátok templomba !" Ezután meg is támadták a szószéken a barátokat. A keresztes hadjárat visszavonását, a keresztesek ellen fordulási parancsot a király is kihirdettette, „de senki sem akar ellenük menni, csak a nemesek nincsenek a keresztesekkel". A levél mutatja, hogy noha a budai polgár nem állott a parasztok oldalán, érzelmében a nemesekkel és a papokkal sem tartott. A mozgalom későbbi folytatásában a patríciusok megijedtek, és teljesen szembefordultak a keresztesekkel. Egy egykorú tudósítás elmondja: „Budán akkora volt a zavargás, hogy a polgárok már azon gondolkoztak, hogy elhagyják a várost". Ez annál is inkább érthető, mert Dózsa elvonulva a főváros alól, Pest alatt a gubacsi mezőn sereget hagyott, állítólag Száleresi (Saler? Saleresius) Ambrus, pesti polgár parancsnoksága alatt. Sajnos, az adat késői és Száleresiről egyéb adatok nem maradtak fenn, amelyek bizonyítanák, hogy valóban ő volt-e a sereg vezére. Kétségtelenül éltek hasonló nevű családok mind Budán, mind Pesten. Budán ebben az időben például Saler András vagy Schaller Jakab, míg Pesten az Eisaler patríciuscsalád neve hasonlít Saleresiushoz. Ha Ambrus közülük származott volna, akkor ő is patrícius volt, ez azonban nem nagyon valószínű. Egyáltalán miért csatlakozott városi polgár a mozgalomhoz ? A paraszti célkitűzésekbe ugyanis, saját áruforgalmuk biztosítására, a feudális vámok elleni küzdelmet is beiktatták. Ez megegyezett a polgárok érdekeivel is. Igen fontos ezzel kapcsolatban a gubacsi csata előtt egy átállni készülő paraszt szájába adott és Taurinus által feljegyzett beszéd. A sérelmek között a jobbágyi cenzuson kívül, a vámok és hajó vámok is szerepelnek. Pest polgársága pedig e két utóbbi ellen harcolt évszázadok óta. A Gubacs mellett állomásozó parasztsereg ellen a király a jobbágyi eredetű, de ekkor már nagybirtokos Bornemissza János budai várnagyot küldte. Csapatához csatlakoztak a budai és pesti tanácsok által kiállított gyalogosok is. A várnagy helyettese, Tomori Pál, a később a mohácsi csatában hősi halált halt kalocsai érsek, ekkor még világi katona volt. Bornemissza nem mert azonnal támadni, előtte követet küldött a parasztok vezéréhez és árulásra szólította azt fel. Űgy látszik, hogy Száleresi és seregének egy része valóban nem avatkozott be a csatába és hagyta, hogy a várnagy szétverje a hősiesen harcoló, zömében hajdúkból álló parasztsereget. Borzalmas megtorlás következett ezután. Az elfogott parasztokat embertelen kínzásokkal végezték ki. Száleresinek, amennyiben valóban nem téved a forrás, a haja szála sem görbült meg. Igaz, a polgárság mindig hajlamos volt, hogy elárulja a forradalmi mozgalmakat. Ez később, a német parasztháborúban is megmutatkozott. A tehetősebb polgárok azért csatlakoztak a mozgalomhoz, mert el akarták törölni a feudális vámok rendszerét, és esetleg sértette őket a nagybirtokosoknak az árukereskedelembe való bekapcsolódása. A megtorlástól féltek azonban, és amint büntetlenségüket biztosították, lemondtak a forradalmi harcról. A patríciátus a veszélyben feladta a feudálisokkal való ellentéteit, és így a városi uralkodó osztály szolidárisnak mutatkozott a nagybirtokosokkal. Bornemissza seregének gyalogságát a patrícius tanács által toborzott zsoldosok adták. A két város további fejlődése szempontjából talán mégsem volt teljesen eredménytelen 1514. Említettük az esztergomi káptalannal szembeni vámküzdelmeket. Bár 1516-ban a városok elsősorban azért értek el eredményt a káptalannal szemben, mert a vámperben Szatmári kancellár felhévízj népei is érdekelve voltak, mégis a királyi tanácsban még élénken emlékezhettek a két évvel azelőtti parasztháború követeléseire, amikor elrendelték, hogy a polgárságon elkövetett kártételek miatt foglalják le a káptalan vámhelyét.

74 A Jagelló-kori plebejus mozgalmak a patríciátusnak intő például szolgálhattak. A társadalmi ellentétek fokozódása újabb módszerek kidolgozását tette szükségessé hatalmuk biztosítása végett. Erre Pest esetében találunk példát. Az esztergomi prímási levéltárban található az a tizennégy lapból álló füzet, amelyet Tamás bíboros, pápai legátus állított ki 1524. április 24-én Budán. Eszerint a bíboros előtt megjelentek Nagyrévi Pál felszentelt püspök, a pesti plébánia