Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

A patríciátus csoportjai a családi összeköttetések tükrében a) német távolsági poszt ókereskedök szervezetük : a Krisztus teste-céh eredetük, házasságaik lom változatlanul a patríciátus másik csoportjának a kezeben van, amely a várost a maga távolsági kereskedői szempontjai figyelembevételével kormányozza. Pesten csak két iparos bírót tudunk kimutatni, a valószínűleg építési vállalkozó Kőműves Istvánt és a szűcs Kenéz Andrást. Utóbbi azonban már kereskedővé vált, mint ahogy kereskedő volt Budán, amikor bíróvá választották, Harber Mátyás ötvös is. Igaz, ő a tanácsba is csak nagyon későn, körülbelül hatvanéves korában jutott be: vagy azért, mert vagyona ellenére a távolsági kereskedő-patríciusok rokoni összeköttetés nélkül mint ötvösmestert, nem akarták elfogadni, vagy pedig azért, mert őt magát sem érdekelte az, hogy tanácstag legyen. Magyar részről a szintén kereskedő és amellett királyi tisztviselő: az ugyancsak német nevet viselő Kanczlyr János szintén több mint ötvenéves korában választatta magát először tanácstaggá, majd később bíróvá.

65 Amit a tanácson belüli két rétegről megállapítottunk, azt teljes mértékben alátámasztják a patríciátus családi összeköttetéseire fennmaradt adatok. Ugyancsak bizonyítják a városi társadalmi rétegek kasztszerű elzárkózódását is. A Hunyadi-korra sajnos, főképp annak első felére kevés adat maradt fenn, és így csupán a Jagelló-kori családi kapcsolatokkal foglalkozunk. A tanácsban német részről a távolsági kereskedők, főképp posztómetők voltak a hangadók. A német bírák és a hosszú időn át tanácstag esküdtek zöme közülük került ki. Külön szervezetük, a Krisztus teste-céh továbbra is fennmaradt, és noha elvesztette kizárólagos befolyását a várospolitika irányítására, a legbefolyásosabb testület maradt. Ismert elöljárói a legtekintélyesebb budai kereskedők közé tartoztak: így Mulner Erhard, Harber János, Stenczel Mihály. Évente két céhmestert választottak. A céh elöljáróinak többsége egyben városi tanácstag is volt. Anyagilag nagyon jól állt a céh, tőkéje egy részét nem véletlenül Nürnbergben helyezte el, ahonnan a tagok jelentős hányada származott, és amely várossal kereskedtek. A polgárok, sőt feudális urak is, bőkezűen látták el adományokkal a céhet. Garai nádor a Boldogasszony-templomhoz épített kápolnája gondozását a céhre bízta, és ezért birtokokat ajándékozott neki. A budai kereskedőből főúrrá lett Ernuszt János is tekintélyes összeget hagyott végrendeletében rá. A céh pénzvagyonát kölcsönök formájában is kamatoztatta, és ezáltal is növelte vagyonát, A plébános búcsúengedélyt járt ki számára.

66 A német patríciátus zöme bevándoroltakból, éspedig a hazai városok német polgáraiból, valamint nagyszámú külföldiből tevődött össze. A Jagelló-kor családjai a hatvanas évek végén kezdtek feltűnni a fővárosban. A legkorábban érkezett egy bécsi városi zendülés vezetője: dr. Kirchhaimer és későbbi veje, az erfurti Wild Hingelhart patikárus. Talán szintén a hetvenes évek előtt jöttek még a nürnbergi eredetű Mühlsteinek, míg a hetvenes évekre tehető már a regensburgi (ausztriai ? ) Pemfflingerek, a Sankt-Galleni Vogelweiderek, a pozsonyi Königsfelderek, majd valamivel később a nürnbergi Hallerek beköltözése. A nyolcvanas években érkezett a nürnbergi Mülner család, a többi még később. Főképp azokból a városokból jöttek ezek a (tekintélyes kereskedők ide, amely városokkal Buda üzleti összeköttetésben állott, A beköltöző idegen üzletemberek többsége rövidesen bejutott a tanácsba, és jelentős szerepet játszott a várospolitikában. Ilyen hamar általában azok a kereskedők jutottak társadalmi súlyhoz és befolyáshoz, akik valamely budai patríciuscsaládba nősültek: azaz megörökölték leányágon a patríciusi rangot. A legjobb példa erre Haller Ruprecht beházasodása a Siebenlinder- Münzer atyafiságba. Siebenlinder János unokáját ugyanis Münzer János, a század közepének leggyakrabban bíróságot viselt patríciusa vette felelségül. Másodszor egy Mühlstein lányt vett el és az ebből a házasságból született leánya lett Haller felesége. A pozsonyi Gailsamok ugyancsak a Siebenlinder atyafisággal, de ezenfelül még a szintén bíró viselt Forsterekkel kerültek rokonságba, és így az ő Jagelló-kori budai befolyásuk is könnyen megmagyarázható. A Budán már letelepült német patríciusok házastársakat is ugyanarról a területről választottak, ahonnan a bevándoroltak származtak. Nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a Jagelló-kor teljes nem iparos eredetű, német patríciátusa egymással, valamint az egész délnémet nyelvterület városi patríciátusával atyafiságot tartott. Példák helyett emlékeztetünk kereskedelmi fejezetünkre, ahol ezzel már foglalkoztunk. Megállapítható az is, hogy ez a réteg csak egymással (értve a német nyelvterület kereskedő patríciátusát) házasodott, és még a másik, kézműves eredetű, német patríciuscsoporttal is csak kivételes esetekben, elsősorban .akkor, ha azok már abbahagyva az ipart, szintén távolsági kereskedőkké váltak, létesített rokoni kapcsolatot. A magyar vezetőrétegtől, egy-két esetet leszámítva, teljesen elzárkóztak, ugyancsak elzárkóztak a magyar nemességtől is. Ez érthető, hiszen egy-két kivételtől eltekintve, és nem számítva a városi ingatlanokat (szőlők), földbirtokot nem szereztek, csak rövidebb időre,nyerészkedési célból, zálogként. Ezek a német patríciusok mind a városi uralkodóréteg más csoportjai, mind az alsóbb rétegek irányába zárt egységet alkottak. A már ismertetett megfigyelések megmagyarázzák, hogy miért nem találunk Budán egyetlenegy olyan patríciuscsaládot, amelynek tagjai fiágon két generációnál hosszabb ideig ültek volna a tanácsban. Ezt nem magyarázhatja teljesen az elköltözés sem. Érthető, hogy sokan eltávoztak, hiszen más német városokban éppúgy szerepet játszhattak a