Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

Ezeket a személyeket körülbelül kétszer olyan hosszú időn át választották a tanácsba (időnkénti kihagyásokkal), mint akár a bíróviselt egyéneket. A többség itt is kereskedő. Az iparos tanácstagok Tegzes kivételével a gazdagabb céhekhez tartoztak, és ezért valószínűnek vehetjük, hogy Tegzes már nem volt iparos, hanem kereskedő, s ezért jutott be a tanácsba. A mészáros céhnek úgy látszik intézményesen biztosítottak egy állandó tanácstagi helyet. A fennmaradt néhány tanácslistában, az 1475-ös kivételével, mindig kimutatható egy mészáros. Egymás után következtek: Hertauff János, Meixner Tamás, Schaur Tamás és Bodó János. Meg kell jegyeznünk még, hogy elég nagy az aránya az olyan tanácstagoknak, akik csak egy-két évig ültek benn a város vezetőségében. Lehet, hogy itt nem csupán arról van szó, hogy nem maradt adat rájuk, hanem az is megeshetett, hogy időnként valamely tekintélyes polgárt a patríciusok tanácstagsággal szereltek le. Ezek úgy látszik, főként iparosok voltak. A város tényleges irányítását mégis azok végezték, akik hosszú éveken, esetleg évtizedeken át tartoztak a tanácstagi csoporthoz. Ennek a csoportnak közel a felét, ha nem többet, a bíróviselt személyek tették ki.

61 A leghosszabb ideig, a tizenhat—harminc évig a tanácsban kimutatható személyek között körülbelül egyforma arányban szerepeltek magyarok és németek, és általában egyforma hosszú időn át tartoztak a városi vezetőréteghez. A város életében az 1440-es év valóban nagy határvonal volt. Bár az új vezetőségbe javarészt olyan személyek jutottak be, akik a várospolitikában már korábban is részt vettek, de úgy látszik, hogy nem voltak a tanács tagjai. Az eddigi német vezetőréteg szinte eltűnt, és az ő részükről is a tanácsban addig nem szereplő egyének jutottak be. Mindössze két régi városbíró: Gündelwein Konrád és Onwein Péter, valamint a magyar Máté deák képviselték a jogfolytonosságot. Onwein — nevét a magyar Bornemisszára változtatva — újra bíró is lett. A német vezetőréteg kicserélődéséhez ugyan hozzájárult az is, hogy egyesek — Habsburg-pártiak lévén 1440-ben — I. Ulászló királlyá választásakor elmenekültek a városból. Később azonban, ha nem is ugyanazok a személyek, az addig még ki nem halt Zsigmond-kori német patríciusi családok sarjaiból többen újra bejutottak a tanácsba. így a bíróvá is megválasztott Weissenstein Márton, továbbá Rauczan Miklós és Reichel Egyed. A Mátyás-kor folyamán azonban ők is eltűnnek. Azt sajnos, nem tudjuk megállapítani, hogy évente változott-e és milyen mértékben a tanács, ugyanis két egymást követő tanácslistánk nem maradt fenn. Mindenesetre úgy látszik, hogy a tanácsnak most nem cserélődött ki nagyobb része, mint legfeljebb egyharmada.

62 Pesten 1440 és 1478 között jelentős változások zajlottak le a városi tanács szerkezetében, 1443 és 1457 között most már kimutatható a hat esküdtből álló tanács. Majd 1469 és 1478 között pedig a város elérte egyenjogúságát Budával, a bíró mellé tizenkét esküdtet választottak. Ez természetesen módosította a patríciátus helyzetét, hiszen ezentúl kétszer annyi tanácstagot választottak, mint addig, tehát sokkal több személy juthatott be a város vezetőségébe. Már előtte is gondoltak arra, hogy a gazdag polgárokból többen jussanak szóhoz. Sajnos, csak az 1468-as és 1469-es tanácstagi évből ismerjük két egymást követő tanács tagjait. A bíróval együtt öten voltak 1469-ben olyanok, akik az előző évben nem voltak tanácstagok és mindössze ketten ültek már akkor is a város vezetőségében (28,6 százalék). Mégis — noha nagyon kevés adatunk van a korábbi pesti tanácsokról — az öt ,,új" tanácstag közül csak kettőre nincs adatunk, hogy korábban esküdt lett volna. Úgyhogy nyugodtan állíthatjuk azt, hogy a tanácsot állandóan ugyanabból a rétegből választották, azonban évente felváltva, más személyeket. Meg kell jegyeznünk, hogy Pesten sokkal nehezebb helyzetben vagyunk, mint Budán. Kevesebb személy foglalkozását ismerjük. A nagy állat- és borkereskedőkről amúgy is kevesebb adat maradt, mint a német városokkal kapcsolatot tartó posztókereskedőkről, akiknek működéséről írásbeli lecsapódás maradt, A teljes tanács behozataláig, az 1470-es évekig, huszonhárom személyt tudunk kimutatni a pesti tanácsban. Közülük hárman, Ferenci Gergely és Gyarmati Miklós bírák, valamint^Péter deák 1440 előtt is tanácstagok voltak, míg négyen: Kelenföldi Pál, Kosdi Nagy András, Ujudvari Mihály és Váci Gál 1478 után is azok maradtak. (Nyilván még többen is voltak ilyenek, de az 1469-es és 1478-as tanácsi évek között nem maradt fenn tanácslista.) Csak Ferenci Gergely kereskedő mivoltát igazolhatjuk, de az előző kor adatai alapján nyugodtan feltételezhetjük, hogy a többség most is kereskedőkből állott. Négyen voltak iparosok: egy-egy kovács, túgyártó, szűcs és mészáros, összesen 17,4 százalék. Ugyanennyien voltak a deákok is. Kérdés, hogy milyen változást hozott a teljes tizenkét tagú tanács behozatala. Elég sok tanácstagra maradt adatunk, mert több tanácslistát ismerünk, mint Budán, viszont kevesebb forrás maradt fenn a bírák személyére. Mindössze huszonkét év bíráját ismerjük, tizenegy személyt. Rajtuk kívül ötven esküdt nevére maradt adat. A hatvanhét bíró és esküdt közül kilencen királyi tisztviselők (kamaraispánok) és deákok. Ez utóbbiak — úgy látszik — hivatásos ügyvédek lehettek, legalábbis Bodméri Mihály és Győri Pál deákok azok voltak, az összes tanácstagok Magyarok és németek a tanácsban A tanácstagi helyek kicserélődése A pesti tanács tagjainak A pesti tanács tagjai az 1470-es évekig A pesti tanács tagjai 1478 után. Iparosok a tanácsban