Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

BEVEZETÉS A főváros az Árpád-ház kihalása utáni időszakban először gazdasági, majd politikai területen is megszilárdítja vezető szerepét, és ezt kisebb-nagyobb zökkenőkkel 1541-ig megtartja. A XV —XVI. század fordulóján — ha nem is tartozik Európa legnagyobb városai közé — mégis az országhatárokon túl is ismert, jelentős város. Testvérvárosa, Pest a XV. század folyamán közelíti meg gazdaságilag a Duna-jobbparti várost. Ettől kezdve kiegészítik egymást, és joggal tekinthetők gazdasági egységnek. A környékükön egykor önálló települések összeépülnek Budával és Pesttel. A két város környékének fejlődését is a város közelsége határozza meg. Ez lehet sorvasztó (Óbuda, valamint néhány elpusztult falu esetében) és lehet fejlesztő. A környék a város legközvetlenebb piackörzete: innen szerzi be élelmiszer-szükségletének egy részét, és itt tudja áruit a legjobban elhelyezni. Ezt a korszakot három szakaszra oszthatjuk: a kifejlődő, a kialakult és a török hódítást megelőző, hanyatló város korszakára. Pest és még inkább a környékbeli települések fejlődése nem mindig haladt Budáéval párhuzamosan. Szerkesztési szempontból mégis szilárd korszakhatárokkal fogunk dolgozni; az egyes jelenségeket azonban természetesen nem választjuk el mereven. Határévként a legjelentősebb város, Buda politikai történetének eseményeit jelöltük meg, azokat, amelyekben mélyreható változások következtek be a városi szervezetben. Ezek a változások a gazdasági és társadalmi alap megváltozását mutatják. Határévként először 1439-et vehetjük, a budai plebejus felkelést és ennek következményét, a városi tanács magyar —német paritásos megosztását, amikor a város vezetésében a német posztókereskedők mellett más érdekcsoportok is részt vesznek. Gazdasági és társadalmi területen már a XIV. század végétől fokozatos változást figyelhetünk meg, amely azonban csak a XV. század közepétől mutatkozik meg teljes formájában. Pesten a változás valamivel későbbi: az 1400-as évek elején kezdődik, és a hetvenes évek végére érik meg. A következő korszak már rövidebb, és itt külső hatás változtatja meg a felépítményt. Nem 1526-ot, Mohácsot tartjuk határévnek. Ez ugyan jelentős anyagi pusztulással járt, amit azonban a város egy-két év múlva kihevert, 1529 a határ. Budát ekkor hagyja el a közel három évszázadon át itt élő német lakosság többsége, és ekkor válik az ország központjából határvárossá. Ebbe az időhatárolásba nehéz beleszorítani a környék falvainak, a mai Budapest területének történetét, valamint ezeknek és a három városnak helyrajzi fejlődését. A forrásanyag szétszórt, és nem egyenlő arányban maradt fenn. Van falu, vagy akár városi utca, amelyre az egyik, és van olyan, amelyre a másik korszakban maradt fenn több és meghatározó adat. Ezért egyrészt a helyrajzi fejlődést, másrészt a környező települések történetét önálló szakaszban ismertetjük a XIV. század elejétől 1541-ig. Ez azzal az előnnyel is jár, hogy először megismerkedünk a helyrajzi kerettel, amelyben a három város a XIV—XVI. században élt. A három várost olyan szoros szálak fűzték a környékhez, hogy ezekre lépten-nyomon hivatkoznunk kell: hasznos tehát, ha előtte röviden történetüket is megismerjük. Nemcsak az indokolja a városok környéke történetének ismertetését, hogy ezek nagyrészt a mai Budapesthez tartoznak, hanem szoros kapcsolatuk a fővárossal. Foglalkoznunk kell ezért néhány esetben a mai Budapest határán kívül eső falvakkal is, mint például Üröm, Budaörs.