Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

ráfiai vizsgálatára Patay, AetaArehHung 1963, 37. 29 Gödöllő: Hillebrand, ArchErt 1927, 54 —; WPZ 1929, 9—10. 30 A Ludanice kapcsán mondottakhoz vö. Patay Symposium 1967, 321. Kalicz, VMK 1969, 88. A hivatkozott budapesti anyag kiadatlan. A tabánit Kőszegi publikálja a Bud. Topográfia I. kötetében. 31 Legutóbb a kérdést Kalicz, Die Péceler (Badener) Kultur 1963, 77 —, Némejcová—Pavúková, SlovArch 1964, 163 —, és Neustupny, uo. 283. tanulmányozták. 32 Vö. Behrens, AetaArehHung 1963, 33 —; Makkay, ArchErt 1963, 3 —. 33 Az id. leletanyagra: Banner, 68 —, 144. Békásmegyer—

TJny: uo. 70, 186. A kultúrán belül Barmer—Kutzián, AetaArehHung 1961, 1 — egy korai és késői szakaszt, Neustupny, SlovArch 1959, 260 —, öt fokozatot (A —E) különböztet meg. A háromszakaszos beosztásra és a Duna-könyök vidéki ún. Viss-típusú fülekre: Nagy T., Baden (Pécel)-kultúra telepei Budapest területén (Kézirat. 37—115). A bolerázi csoportnak megfelelő dunántúli anyagot legutóbb Torma, VMK 1969, 91 — gyűjtötte össze. 34 A XI. ker. Galvani utcára 1. az előbbi jz.-ben idézett kéziratos munkát és a Bp. műeml. II. 18 adott rövid áttekintést. Állattartás: Bökönyi, Acta ArchHung 1959, 61. 35 Banner—Kutzián, i. m. 1 —; Korek, Acta ArchHung 1968, 37 —; vö. Garaèanin, fentebb a 28. jz.-ben i. m. 37 —; és Banner, L'Europe à la fin de l'âge de pierre 18. 36 A keleti és a déli összetevőkre alapvetőek Childe munkái: Childe 1929, 206 —; Childe 1950, 54 —; Childe 1957, 148 —. A kérdést nálunk Bóna és Kalicz tanulmányozták részleteiben. L. a köv. jegyzetekben id. munkáikat. 37 Gönyű—Somogyvár, egyáltalában a korai bronzkor balkáni—anatóliai összetevőire: Bóna, AnnHistUBp 1961, 3 —; AlbaR 1965, 17 —; A háttérre 1. még Garaèanin, BRGK 1958, 53 —; Zók (Makó) és a sztyeppéi elemekre: Kalicz, 28 —, 33 —; vö. még Gimbutas, 108. 38 A három földrajzi csoport körülhatárolásához a Kalicz, 3. képen közölt lelőhelytérképet és Torma, uo. 80 említett terepbejárásainak eredményeit vettük alapul. A budapesti lelőhelyekre uo. 79, ahol XXII. ker. Kamaraerdő helyett Budaörs, Repülőtér értendő. 39 A Harangedény-műveltség és csoportjai vándorlásának monografikus feldolgozása hiányzik. A kultúra jelentőségét Budapest földje őstörténete szempontjából már Tompa, Bp. története 41. kiemelte. A Duna-könyök vidéke lelőhelyeit legutóbb Patay, ArchErt 1960, 194, állította össze. A szomszédos területek anyagára és megítélésére Pittioni, 251 —; Hájek, Invent. Archőeskosl. 1962. "ArehÉrt 1879, 47 —; Tompa, TBM 1934, 10 —; Kalicz, FA 1955, 45 — és AetaArehHung 1958, 195 — ; Schreiber, MFMÉvk 1966 — 67 (1968), 63 —. Vö. Nagy T., Bp. műeml. II. 21 — 22; Gazdapusztai, MFMÉvk, 1957, 79 —. 41 Schmidt, 15 —. Garasanin, i. m. 45. 42 Budafok: K. Schreiber, BudRég 1963, 223 —. A továbbiakban elsősorban a Mező utcai telep feltárásakor megfigyelt jelenségekre támaszkodunk. 43 Bóna, ArchErt 1963, 295. 43a Patay, ArchErt 1965, 163 —. 4i A kérdéshez: Bóna, AlbaR 1960, 7 —, 1963, 11. Budapesti vonatkozásban a nagy sírszámú és teljes feltárást ígérő békásmegyeri temető publikációja adhat majd választ erre a kérdésre. 45 Mozsolics, ArchHung 1942 — ;Gimbutas, 140 — ; Bóna, AnnHistUBp 1961, 7 — ; Eltérően ítéli meg Kisapostag szerepét Bandi, AlbaR 1966, 21 —, és MFMÉvk 1964-65 (1966), 39 —. 46 Bóna, előbbi jz.-ben i. h. Vatya I—

III és negyediknek még egy Vatya-halomsíros szakaszt különböztet meg. F. Petres—Bandi, ArchErt 1969, 170 — korai, klasszikus és késői szakaszra osztják a Vatya-műveltség anyagát. Budapesti viszonylatban a Mező utcai telep sztratigráfiáját tartjuk jelenleg irányadónak. A csupán hozzávetőleges időhatárokat eltérően ítélik meg Mozsolics, Acta ArchHung 1957, 140, 145 és Bronzefunde, 119, 123, 126, illetve Bóna, Acta ArchHung 1958, 226, 223 (táblázat) és MFMÉvk. 1964/5, 1966, 25 —. Az abszolút időhatárok szempontjából figyelmet érdemlő a Mende—Leányvári késő-Vatya telepanyagról közölt radiocarbon- (C 14) adat: 1300 + 65 (Kovács T., ArchErt 1969, 166). A későVatya ezek szerint az 1460 és 1200 körüli évek közötti időszakon belül helyezkedne el, annak egy részét foglalná el. A Vatya késői szakaszát záró koszideri (Budapest és környékén: Rákospalota— Solymár) kincslelet-horizont nagyjából az R BB, illetőleg a Holste-féle Bj végével párhuzamosítható [Mozsolics, Kőszegi. A terminológiára 1. W. Torbrügge, 40. BRGK. 1959 (1960), 1 — ]. A szóban forgó kincsleletek földbekerülésének közelebbi időpontja igen vitatott (Bóna: a 13. sz. vége. Mozsolics: 1300 vagy valamivel később. Kőszegi: 1400 körül). Minthogy az R BD/H A átmenetnél alig valamivel korábbi Late Helladic III B/C átmenet az 1230 (Furumark), ill. az 1180 (Strubbing), tehát középértékként a hagyományos 1200 körüli évekre keltezhető, az R BB végén földbe került kincsleletek 13. századi keltezése túl késői. A kincsleletek elrejtését kiváltó események az 1350—1300 közötti évtizedeknél később aligha játszódhattak le. A Vatya középső szakaszát záró Százhalombatta— Kel ebia-típusú depot-leletek horizontja nagyjából az R BA

2 szakasz végével párhuzamosítható. Az utóbbi abszolút időhatára a hosszabb vagy rövidebb időértékekkel dolgozó mediterrán kronológiák valamelyikének elfogadásától függően vagy a 16. sz. második, vagy a 15. sz. első felének évtizedeire keltezhető. A magunk részéről a rövidebb kronológiát képviselő rendszereket valamivel megalapozottabbaknak látjuk. Az R BA

2 indulása a rövidebb kronológia szerint az 1650, míg a hosszabb kronológia szerint az 1700 körüli évekre tehető. Homer L. Thomas, Actes CISPP I. 1970, 603 —. Nagyjából a jelzett időhatárok egyikétől számíthatjuk a Vatya középső szakaszát. 47 Szmárnov, SzA 1961, 46 —; Bandi, ArchErt 1963, 46 —. A bronzsarlókra: Mozsolics, 66. 48 A Hajdusámson-típusú (Vatya-körben Kelebia—Százhalombattainak nevezhető) bronzleletekre és elterjedésük idejére: Mozsolics, 121, aki uo. 130 csak a két nyéltetős bronzcsákányt ítéli depot-lelethez tartozónak. Nem vonja kétségbe a Hampel, ArchErt 1902, 423 közölt leletek összetartozását Bóna, AetaArehHung 1958, 226. 49 Kőszegi, Rákospal. Múz. Évk. 1. 1964, 9 —; .ZV/ozsoltcs 1X X 50

Cowen, BRGK 1955—1956, 59 —; FoUiny, A JA 1964, 247 —; Mozsolics, ArchErt 1968, 61 —. 51 Lomborg, AA 1960, 51 —, kül. 65 —; A Valsömagle-típusú kardok kialakulására 1. még: Hachmann, Die frühe Bronzezeit 1957, 89. 52 Bóna, fentebb a 45. jz.-ben idézett mű. 53 Patek, leletmentése 1951. 54 Kiadatlanok, a BTM gyűjteményében. 55 Hatvan: Kalicz, 110 — ; Tokod: Bandi, Musaica. 1963, 23 —. Az idézett budapesti lelőhelyekre Nagy T., Bp. műeml. II. 26. Áe Süttő: Mozsolics, 118. Maié Kosihy: Tocik, Kommission Nitra. 1958—1961, 17 —; Rákospalota: K. Schreiber, ArchErt 1967 48 —; Bodrogszerdahely: Kemenczei, uo. 1963, 169 —; Gellérthegy: B. Kutzián, AntHung 1948, 5 —; Tabán,