Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

Ami a két Gellért-legendát illeti, Madzsar a kis legendát XII. századinak, a nagyot pedig XIV. századinak tartotta, amint a legenda utolsó passzusa valóban 1361 évszámot visel, a végén pedig egy 1381-i megjegyzés is van (SRH II. 463 — 470, 506). A nagy legenda eredetiségét és a kis legenda másodlagosságát vitató korábbi nézethez legutóbb Horváth János csatlakozott figyelemre méltó tanulmányában (MTANylOK 1959, 21—82). Horváth Jánosnak sikerült kimutatni, hogy nem csupán a nagy legenda mutat szövegromlásokat a kis legendához képest, hanem a kis legenda szövege is romlott. Emellett valószínűsítette, hogy a nagy legenda összeállítója a gestán kívül korábbi csanádi káptalani feljegyzéseket is használt. Mindez azonban nem jelenti, hogy a nagy legenda volt az előképe a XII. századi kis legendának. Mindenekelőtt felhívom a figyelmet arra, hogy a nagy legendában a magyarországi helynevek és monostornevek többnyire a XIII—XIV. században használatos formában szerepelnek, így de Waradino, de Zaladino, de Monte Pannonié, a XI—XII. században nálunk szokásos de Monte Ferreo, de Insula Zaladiensi és supra Montem vagy in Monte Pannonié helyett. A hangalakok feltűnően későiek, pl. a nagy legendabéli Canysa az oklevelekben 1262-ig Knesa vagy Kenesna néven szerepel, és csak 1335-től Canysa. A hangalakok még lehetnének modernizáltak, de Nogeuz falu nevében a Nagy összetétel 1250 utáni jellegzetesség. Feltűnő a modernizálás a krónikából való átvételnél. Ahol a krónikában Fehérvárról a pesti révhez való menetelről van szó, ott a nagy legenda Fehérvárról „Budára" való irányulást ír, ami csak a XIII. század végétől kezdi á mártíromság színhelyének környékét jelenteni. Ami a két legenda viszonyát illeti, eddig figyelembe nem vett korhatározó vonás a Mária titulusában a XI. és XIII. század között bekövetkezett változás: a XI. században divatos dei genitrix-szel szemben nálunk a XIII. század elején jött divatba a beata virgo; korábban a virgo ilyen összetételben jön elő: dei genitrix semper virgo, Maria virgo. A kis legendában a laudibus sancte dei genitricis-szel szemben a nagy legendabéli propter honorem beaté virginis (SRH II. 473, 496 és egyebütt többször) egyértelműen vallja a nagy legenda késői, másodlagos voltát. A mai kis legenda szövege romlott, és ebből magyarázandók hibái a nagy legendával szemben. így, ahol a Fehérvárról Diósdon át a pesti révhez való út rossz fogalmazásban szerepel, a kis legenda helyesebb szövegét a Lectiones című kis legenda-töredék őrzi, amit Endlicher adott ki (203.), s ez eloszlat minden aggályt a kis legendával szemben, sőt magyarázza az 1240 után divatba jött „Székesfehérvár (Alba Regia, Alba Regalis) helynévalak létrejöttét. A Lectiones-hen de Alba, urbe regia egressus: a romlott kis legendában in Alba Regia urbe remeavit (SRH II. 477.); a nagy legendában ad Albam Regálém . . . egressi sunt de Alba (uo. 501). Eltekintve ilyen szövegromlásoktól, a kis legenda szóhasználata korszerű a kanonizáció utáni évtizedekre is, míg a nagy legendában a legtöbb látszólagos arehaizmus a XIII—XIV. század viszonyai között is megtalálható. Ami Ajtony régiesnek látszó Achtum nevét illeti, ez helynévben 1320: 1366: Ohtun, 1345, 1428: Ahthun etc. (Csánki, V. 326.). A nagy legenda eddig is számon tartott kései jegyeihez csatolnunk kell azt a korszerűtlen passzust, ahol a hét esperes (archidiaconus) Gellért-kori kinevezéséről van szó. Esperes nálunk csak a XI. század végén tűnik fel, s akkor is archipresbyter a latin neve egy ideig. Amikor a nagy legenda XIV. századi szerkesztését kétségtelennek tartjuk, elfogadjuk Horváth János azon megállapítását, amely szerint a legendaszerkesztő korai, a XI. századra visszanyúló feljegyzéseket is felhasznált, emellett forrása lehetett egy 1083 előtt írt, de elveszett legenda (Györffy, Somogy Évk. 1970. 24). Más kérdés, hogy ezeket a régi feljegyzéseket hogyan építette be a legendába. Szó szerinti átvételek mellett ugyanis a költésnek is tág tere nyílt. Vö. még Csóka 263 — 328. Szent Gellért irodalmához 1, BTB I. 404—406, melyből azonban a legfontosabbak hiányzanak, így Karácsonyi 1887; Pauler Gy., Századok 1888, 59—64; Madzsar, SRH II. 463 kk. és Horváth J. i. m. A XIII. század eleji székhellyé alakulásra 1. Kumorovitz TBM. 1971. 7 — 57. JEGYZETEK 1 Leletkataszter. StudAreh 1962, 25—26. 2 Németh, Attila 265. kk; Györffy 1948, 126 -; 1959, 68—69. 3 Eckhardt, 1.: Németh, Attila 174-, 311; a Völsungasaga idevonatkozó motívumaira Helmut Rosenfeld professzor hívta fel figyelmemet. 4 Gombos, I. 296, 305; Bártfai 1935, 92. 5 SRH I. 339. 141 v. jegyz.; Pais, 22 = MEH 97; SRH I. 35. 6 Mollay, 45, 132. 7 Eckhardt, Minerva 1927, 157—201; Eckhardt, 11—51. 8 Mommsen, MGHAA V. 1. 105. 9 SRH I. 156 = 268—9; 149 = 259; 161—2 = 277—8. 10 SRH I. 244—245, 283. 11 Pesty 1878, 16—18; Eckhardt 1943, 42—49. 12 Vö. Banner—Jakabffy, 433; Bíróné. 13 Gombocz—Melich, I. 548 — 550; Pais, MNy. 1954. 508. 14 MGSS I. 600; MHK 170—171; vö. Györffy, Ethn 1965, 412. 15 L. Nagy Tibor: Budapest története (e kötetben). A Csernik helynév az ószláv cnm 'fekete' szó képzett alakja (Miklosich 1874, 14); a Kalachnewlgye, a mai szűk Farkasvölgy, az ószláv kolnbéb 'útszoros' származéka lehet, vö. szlovén Klanónica, lengyel KloÓno (Smilauer 91). 18 MGH. SS. rer. Germ. Annales Fuldenses 110—113, 121, 125. 17 SRH I. 288—9; Györffy 1948, 20; ArehÉrt 1965, 44; SRH I. 165. 18 MHK 106, 167, 400; MEH 1958. 52, 70, 101; Györffy 1959, 141-. 19 Moravcsik, 167, 173, 177; Marquart, 62, vö. Györffy 1959, 8; Gombos, I. 133. A 900-as évszámot igazolja Liudprand is, aki az Arnulf halálát (899) követő évre teszi a bajor határvidék elfoglalását, Gombos, II. 1469. 20 Pais, 77—78 = MEH 126; SRH I. 88—89. 21 Gombocz—Melich, I. 945—6; Németh, MNy 1933, 11—12; Benkő, MNy 1966, 134—146, 292 — 305. 22 PRT VII. 494. Bár az oklevél hamis, a benne található összeírás XI. század végi lehet; 1. alább. 23 Pais 82—83 = MEH 128—129; SRH I. 93 — 95. 2i

Zeki Validi Togan, 31 — 32, 34. 25 Anjou-kori II. 636; Bártfai 1935, 88; 1938, 289. 28 Györffy 1959, 152. 27 László Gy., Bp. története 1/2. 798; Nagy L., TBM 1934, 1*2; Nagy T., 1. fentebb. 28 Mon. Strig. I. 557, II. 206. 29 Az eredetibb névalakokat Ungari, Bauguarii, Chússal) őrző Annales Alamannici a 904. év alatt közli Kússzál fejedelem halálát (MGHSS I. 54, hasonlóan az Annales Heremi: Uo. III. 140; hibásan: Gombos, I. 91, 140); a másodlagos névalakokat (Agareni, Baioarii, ^Chussol) közlő Annales San-