Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

Pest kezdeteire 1. Nagy L., TBM 1934, 7—24. Ami a Pest név eredetét illeti, tudományosan mindeddig Melich fogalmazta meg legvilágosabban a szónak a „kemence " jelentésű pest szóból való származtatását (HkM 137—141 és MNy 1938, 129 — 140). A Pest-Ofen nevek szikla jelentését vitatta Riedl, MNyr 1881, 7—8,241—244; vö. Asbóth cáfolatát uo. 113 —115. Salamon felvetette, hogy pest eredetileg barlangot vagy sziklás hegyet jelentett (II. 63—66), a barlangból való eredeztetést pedig felelevenítette Moór (StudSlav 1963, 288), aki érvelését arra a tévedésre alapozta, hogy Budapest körül nincs égethető mészkő. Érve: a Gellérthegy dolomitból áll. Moór tájékozatlanságból fakadó kijelentése Kniezsát is megtévesztette (Stud Slav 1964, 30—31), aki a feltett „barlang" jelentés alapján a Pest elnevezés eredetét a gellérthegyi barlangokban kereste. Ezek a téves nézetek a névhez fűződő tárgy nem ismerésén alapulnak. A szónak a pek- „sütni" tőből való eredete kétségtelenné teszi, hogy a sütőkemence jelentés az elsődleges, és csak másodlagosan alakult ki a mészkemencéhez használt kő (vö. pestkő, bécskő, bótkő) nevének a kősziklára való átruházása, valamint az elhagyott mészkemencegödrök után a „barlang, gödör, pince" jelentés. A Pécs helynév idevonását valószínűsítette Reuter (JPMEvk. 1960 255—258). Pest sziget jellegére 1. Römer, 8. Kelenföld nevének régi magyarázataira 1. Pesty, 1888, 159—163; Révhelyi, TBM 1936, 46—58; Gárdonyi 1941, 57. Megjegyzendő, hogy csak 1290-ben jelent meg a Kreinfeld név l-es Kleenfeld—Kelenfeld alakja, amely később a magyar Kelenföld névhez vezetett. A név magyar volta ellen szól, hogy 1332-ig sohasem írják -felde alakban, ami a -föld szóval összetett magyar helynevek esetében általánosnak mondható. Ha a név elnevezői XII. századi szászok lehettek is, a név elterjesztői minden bizonnyal azok a nagyszámú bajor telepesek voltak, akik a XIII. század elején Pesten megtelepedtek, és Kelenföldön szőlőt műveltek, s ezért jelentkezett a név korunkban bajor alakban. Az 1148-i oklevél értelmezői gyakran beszélnek kerepesi révről s keresik helyét. Az oklevélben azonban ilyenről nincs szó; a tributum portus Pest et Kerepes kifejezésben a portus szó egyes számban áll, és Pestre vonatkozik; ha Kerepesre is vonatkozna, portuum állna benne. A magyar ősgesta keletkezésének idejére vonatkozó nézetemet megokolom: MTATOK 1969, 224. alatt. Anonymus Gesta Hungarorum című műve olyan sok szállal kapcsolódik III. Béla korához és az utána következő évtizedhez, hogy szerzőjét csak III. Béla valamelyik nótáriusában kereshetjük. Annak kifejtését, hogy III. Béla idejében az óbudai prépostságot királyi nótáriusok nyerték el, és Béla király jegyzőjének helyismerete óbudai egyházfőre mutat 1. Györffy, ITK 1970, 11 —13. Óbudához kapcsolódik mint korhatározó jellegzetesség, a fejedelmi udvarokban folytatott lovagi torna. Ez a XII. század végén Magyarországra került francia és aragon királynék udvartartása révén honosodott meg. Ami II. Endre 1212-i határleírását illeti, e tekintetben jelentős eltérés uralkodik a szerzők között, 1. Salamon, II., 154; Bártfai 1935, 48 —49, 79—82, 122 — 123; Beliczky, TBM 1938, 74—86; Garády, TBM 1939, 83 — 87 és 32. térkép; Gárdonyi, BudRég 1945, 573 — 576. Óbuda kezdeteit illetően felfogásom több tekintetben eltér Fügediéiő] (TBM 1959, 7 — ), ami részben abból adódik, hogy az óbudai hamisítványok körét tágítom, és más hiteles anyagra építek. Óbuda régebbi irodalmát 1. BTB I. 51—52; a Margitszigetre uo. 52-53, Pestre uo. 53. Újbécs ősét, „Bécsvárat" Beliczky is Pest belvárosában kereste, elgondolása azonban ingatag feltevésekkel kapcsolatos (TBM 1938, 95—96). Pest belső várfalát illetően Jankovich (TGy 1817, X. 57—64) feltevéséhez 1. a köv. fejezet 72. jegyzetét, A Römer által (7, 34—36) feltételezett négyszögletes vár a Vigadó tér déli oldalán nem nyert megerősítést. E helyen inkább számíthatnánk Werner palotájára. A XIII. század elején beköltözött német telepesek lokációját illetően Mályusz Elemér művem vitáján felvetette, hogy olyan tőkés vállalkozó konzorcium alapításáról lehet szó, mint amilyen Rőrig szerint Lübecket és a német kolonizált városok egy részét alapította (1. fentebb . . .). A lübecki példa Pest-Budára való alkalmazása forrásadattal nem támogatható. Az 1244-i kiváltságlevél csak hospes-ekrő\ és az ezek által közösen kapott jogokról beszél. Emellett nem tartjuk valószínűnek, hogy német telepesek kivándoroltak volna Magyarországra olyan feltételek mellett, hogy itt tőkés vállalkozók bérlői legyenek. Uralkodói és nem tőkés vállalkozó telepítésére mutat az is, hogy a plébániatemplom királyi kápolna lett, s nem a patríciusok lettek kegyurai, sőt a Várban a magyar polgároknak külön plébániájuk volt. L. még fentebb . . . A pesti-kispesti dézsmapörökre 1. Pataki, 5 kk. A hazai domonkosok korai történetére 1. Pfeiffer, 29—31 és Harsányi 1938. A domonkos kolostor helyére 1. Rupp, 244; Rómer 54, 70; Csánki, Századok 1893, 12-26, és Gárdonyi 1941, 71. Julianusra és a tatárokra 1. Györffy 1965, irodalmi összeállítással. A tatárjárás budapesti vonatkozásaira 1. BTB I. 324—328. A régi Pilis megyét vázlatosan tárgyalja Pesty, 1880, I. 59—67; Pest és Pilis megye középkori viszonyaira alapvető Csánki, I. 3 — 49; csak nagy kritikával használható: Bárt fai 1938, 429—484, s kivált elhibázott a 475—476. lapon a környékről adott kép. A fejlődésről jó áttekintést ad Makkai, PmMűeml. I. 59 -. A régi egyházi beosztásról 1. Ortvay, I. 101—113, — ahol is elhibázott a szolnoki esperesség Pest megyére helyezése —, s Nagy I. uo. 283—308. A királyi udvarhelyeKhez tartozó kápolnákra 1. Balics, II. 106—112. A királyi plébániák jogviszonyaira Gárdonyi, Károlyi Emlékkönyv 163—182; a Buda környéki plébániák és a királyi kápolnák lényegében helyes és_ gondolatébresztő, de részleteiben hibás tárgyalását 1. Jankovich, BudRég 1959, 57 — 98. Fehéregyház — Árpád sírja irodalmát 1. Banner—Jakabffy, 519 — 520; BTB I. 234—236 és Berlász, BudRég 1958, 601 — 607, melyhez vö. Györffy, Századok 1962, 250. Az egyes nemzetségekre és birtokaikra 1. Wertner, I—II. és Karácsonyi 1901, I—

III. alapvető műveit, míg a nemzetség fogalomra 1. Györffy 1959, 10 — . Az óbudai prépostság irodalmához 1. BTB I. 406—408; további irodalmát és felmérési rajzát 1. Bp. műeml. II. 400 — 401. Kiemelendő ebből Garády, TBM 1939, 70—. Az Anonymus Gallus Badoar adatára vonatkozó lengyel irodalmat ismerteti és elfogadhatatlan azonosítással próbálkozik: Labuda, Századok 1970. 173—177. Nem tudni honnét merítette Timon Epitome chronologia című művének azon 1151 évnél írt adatát, amely Szerint II. Géza Óbudán Szűz Mária-egyházat alapított. Ez a XVIII. században mint a prépostságra vonatkozó adat szerepelt (uo. 77, 90 és BTB I. 230 — 31). A Péter-kori történetre a legfontosabb forráscsoport a pogány lázadást ieíró krónika és a két Gellért-legenda, amely egymással is szövegszerű egyezést tüntet fel. E források hitelességének kérdése felett hosszú idő óta vita folyik. 19 Budapest története I. 289