Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

hogy István király a bolgár kán elleni hadjárat alkalmával ereklyéket hozott el, melyeket utóbb a királyi kincsekkel együtt őriztek a székesfehérvári bazilikában. Egy Gizella királyné által a fehérvári egyháznak adományozott palást, az úgynevezett koronázási palást pedig mai napig fennmaradt. A XIII. századi krónikás a székesfehérvári káptalan alapításáról elmondottakat ismételte meg a budai káptalanról szóló történetében, de emellett olyan hibákat követett el, amit XI. századi ember nem írhatott le. Mindenekelőtt Óbudát ( Vetus Buda) ír, holott az Óbuda elnevezés hiteles oklevélben először 1261-ben tűnik fel; ez előtt Óbudát Budavárnak vagy egyszerűen Budának nevezték. Azután az az állítás, hogy Szent István a római egyház szabadságával ruházta fel az óbudai káptalant, már csak azért sem lehetséges, mert ilyen kiváltságot csak a pápa adhatott volna.

72 De nem is rendelkezett a budai káptalan ilyen kiváltsággal (exemptióval) soha, viszont a krónikás azzal, hogy ezt bevette művébe, elárulta, hogy mit akart elérni, melyik egyház érdekében írt. Mindez kétségtelenné teszi, hogy a krónika elbeszélése a budai káptalan alapításáról nem érdemel hitelt. Ki volt hát az alapító ? Már Karácsonyi felhívta a figyelmet a gall névtelennek, egy Magyarországon is megfordult Féter király francia szerzetesnek 1113 körül írt lengyel krónikájára, melyben az olvasható, hogy ,,Szent István . . . elhalálozván, Velencei Péter kapta meg a királyságot, aki a bazoari Szent Péter-egyházat elkezdte építeni, de az elkezdett módon mindmáig egy király sem fejezte be". Óbudát, az anonymusi Buduar-t, már a szicíliai arab Idriszi 1153-ban Baduar-nak írja. E névben a latin betűs d az arab ,,zal" betű átírása, mely egy lágy z hangot jelöl; ilyenformán Idriszi névalakja Bazuár-nak ejtendő, ami egyezik a gall krónikás névalakjával. Hozzávéve ehhez, hogy a város olasz és francia elnevezése a XII — XIV. században Baduar, Baduaria, Beduara, Boduaria, és éppen egy olasz lakosságú dalmát város esetében találkozunk olyan jelenséggel, hogy a Jadera (Zára) nevét a XII. században Jazera alakban írják.

73 nem kételkedhetünk benne, hogy a Péter király által elkezdett, de be nem fejezett bazoari Szent Péter-egyház a „budavári" vagy óbudai prépostsággal azonos. Megjegyzendő, hogy Péter király alapítása nincs szükségszerűen ellentétben azzal, hogy a templomot esetleg még István király idejében alapították, Szent István ugyanis még halála előtt, megtört állapotában átruházta a főhatalmat Péterre. Péter tehát akár még 1038 előtt megalapíthatta az építendő óbudai prépostságot. A velencei Péter király két helyen kezdte el névadó szentje, Péter apostol tiszteletére bazilika építését, Pécsett és Óbudán. Alapításaiból arra következtethetünk, hogy ezek voltak azok a helyek, ahol legszívesebben tartózkodott, amelyeket Esztergom és Székesfehérvár mellőzésével állandóbb jellegű királyi székhellyé emelt volna. Pécs város déli fekvése, enyhe éghajlata és romjaiban is felismerhető ókeresztény latin városi múltja vonzhatta, olyannyira, hogy megvakítása után is itt élt haláláig. Ami Óbudát illeti, itt még inkább dominált az antik városkép; az aquincumi katonai tábor és polgárváros romjai, a két amfiteátrum, a vízvezetékek maradványai és számos római felirat. Ez pedig a latin származású ember számára a civitas-t jelentette, amely romjaiban is városi fejlődés lehetőségét rejtette magában. A civitas összekapcsolódása a püspöki 'székhely' fogalommal elsősorban is püspökség alapítását hívta volna ki; István király azonban zárt egyházszervezetet hagyott utódjára, amin Péter nem változtathatott. így a civitas magjában egy prépostságot alapított, melyhez ugyanúgy tartozott egy egyházi testület, a társaskáptalan, mint a püspökséghez a székeskáptalan. A civitas neve Budavár lett. Budavar Hogy Óbuda hogyan jutott a Buda névhez, az biztosan nem állapítható meg. Az kétségtelen, hogy Bleda hun vezér nevéhez nincs köze, és a helynévképzés módja magyar. Magát a Buda személynevet származtatták már a gótból, németből, szlávból, latinból és törökből. Felvetődött az a gondolat is, hogy egy X. századi magyar nemzetségfő neve volt, aki a fejedelmek után itt lakott.

74 Buda nevű embert azonban csak a XI. század elejéről ismerünk, akkor viszont egyszerre több is tűnik fel. Krónikáink szerint Szent István, amikor halálát érezte, Egiruch fiát, Budát küldte Nyitrára a bebörtönzött Vazul kiszabadítására. Megtudva ezt Gizella királyné, a „gonosz" Budával tanácsot tartott, és ennek fiát, Sebest szalajtotta Nyitrára, hogy Vazult vakítsa meg, és fülébe forró ólmot öntsön. A gonosz Buda fia megelőzte a derék Budát, s így Vazult — Endre, Béla és Levente apját — alkalmatlanná tette az uralomra. A gonosz „Szakállas" Buda segítette Pétert uralomra, viszont Aba Sámuel hívei, mikor szóhoz jutottak, Budát és Sebest megölték. Péter második uralkodása végén is feltűnt egy Buda; ő tudósította Pétert az ellene szőtt összeesküvésről.

75 Hogy ebben a nem egykorúan feljegyzett elbeszélésben az eredeti tényeket hogyan torzította el a Péter-ellenes elfogultság és az alakító szóhagyomány, ma már nehezen állapítható meg. Annyi bizonyos, hogy nem egy Budáról van szó, és az is elképzelhető, hogy közülük az egyik, talán Péter híve, akit felkoncoltak, valamilyen tisztet viselt az óbudai udvarhely élén, s róla