Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)
Gerevich László: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁD-KORBAN
totta. így Marót neve helyébe tudákosan Szvatoplukot írt, mint akitől a magyarok a földet megvásárolták, Árpád követének Szvatoplukhoz vezető útját pedig így írta le: ,,M agyarország közepébe érkezett és a Duna mellékére ereszkedett; a helyet gyönyörűségesnek, a folyó vizét és rétjeit kitűnőeknek találta, és tetszett neki." Magyarország közepén 1270 után a Rákos mezőt értették, mint az a fentebb idézett másik krónikahelyen és egy 1299. évi oklevélben áll. Kézai Simon, Kun László krónikása a fehér ló mondát elhagyta, a honfoglalás leírásában mindamellett szerepeltette Pestet, mint azt a helyet, ahol a honfoglaló magyarok átkeltek a Dunán. Emellett a Marót név arra csábította Kézait, hogy a magyarok másik átkelőhelyét a szobi révben jelölje meg, ahol szerinte a magyarok átkelve Marót várát, a mai Pilismarótot is megvívták. 17 Ezeknek a krónikás elbeszéléseknek történeti értékük nincs. Amikor papírra vetették őket, századok óta elhalványodott a honfoglalás emléke; szövegük inkább csak arra használható fel, hogy megismerjük belőle a feljegyzésük idején uralkodó nézetet esetünkben Pest és a Rákos mező központi helyzetét. Nem adhatunk általában hitelt Anonymus magyar honfoglalás-történetének sem, amely az események után háromszáz évvel beszélte el regényes formában, hogy a hét vezér és vitézei hogyan foglalták el az országot, és Árpád vezér miként jutalmazta birtokokkal őket, az Anonymus korában élő főurak őseit. Amit ennek során III. Béla király névtelen jegyzője elmond, az részben a korabeli viszonyok visszavetitése a múltba, mindamellett ott, ahol nemzetségi hagyományokat jegyez fel kortársainak őseiről és birtokviszonyaikról, beleértve az uralkodó nemzetséget, sok esetben hagyományra támaszkodik. Ilyen nemzetségi hagyomány lehet az Árpád nyári udvarhelyéről és temetkezőhelyéről, valamint Árpád vezértársa, Kurszán szálláshelyéről szóló feljegyzés, sőt alighanem ilyen Tétény hadvezérként való szerepeltetése is. A honfoglalás |j a a honfoglalás lezajlását és Pest-Buda kezdeteit hitelt érdemlően akarjuk felidézni, az lezajlása e gy^ ori ^ szűkszavú forrásokból kell kiindulnunk, és a későbbi feljegyzésekből csak azt hasznosíthatjuk, amit más forrás is támogat, Mint említettük, egykorú mohamedán feljegyzés szerint az etelközi magyaroknak két fejedelmük volt, a szakrális főfejedelem, a kende vagy kündü, és a tényleges hatalmat kezében tartó gyula. A honfoglalás előestéjén, 894-ben a bizánci követek az Al-Dunánál két magyar fejedelemmel tárgyaltak, Árpáddal és Kuszánnal. Hogy e két fejedelem közül melyik töltötte be a névleges főkirály és melyik a mindenható alkirály méltóságát, azt a magyar hagyomány árulja el. Anonymus a hét vezér között sorolja fel Cundu fiát, Curzant. 18 A Cundu nevet régebben Kondnak olvasták, és így emlegették a hét vezér között. Ma már tudjuk, hogy a név helyes olvasata kündü, és ez azonos a kendével, a szakrális főkirály méltóságnevével, amelyet a mohamedán földrajzírók jegyeztek fel. Curzan pedig nem más, mint az említett Kuszán, Árpád honfoglalás előtti vezértársa, s az Anonymus feljegyezte név Kurszánnak olvasandó. A név eredetibb Kuszán alakjából úgy vált a magyar nyelvben Kurszán, mint a hás és nyás szóból hárs és nyárs, avagy a piac szóból piarc. Ha pedig a kende méltóságnév Kurszánhoz kapcsolódik, bizonyosra vehetjük, hogy ő töltötte be a honfoglalás idején a szentnek tartott névleges főkirály méltóságát, és Árpád volt a fővezér, aki a tényleges uralmat kezében tartotta. A magyar kettős fejedelemség mindamellett még nem vett olyan szélsőséges fejlődési formát, mint utóbb a kazár birodalomban; a kende még nem volt tehetetlen báb, és minden hatalom nem összpontosult a gyula kezében. A honfoglalás előtt Bölcs Leó követei egyaránt tárgyaltak Árpáddal és Kurszánnal arról, hogy a magyarok támadják meg Bolgárországot. A sikeres bolgár hadjárat után, amelyet Árpád fia, Levente vezetett, a magyar sereg és a katonai segédnépek — úgy látszik Árpád vezetése alatt a Vereckei-hágón át benyomultak az Alföldre. Bizánci és arab forrás egyformán arról tudósít, hogy a besenyők a magyar sereg távollétét felhasználva, megtámadták a magyarok Etelközben maradt nemzetségeit, és nagy veszteséget okozva nekik menekülésre kényszerítették őket, A hét törzs népe Kurszán kündü vezetésével Erdélybe menekült, ahol Árpád apját, Álmost megölték. Ma már nem állapítható meg biztosan, hogy mi volt Álmos megölésének közvetlen oka; aligha tévedünk azonban, hogyha ezt a besenyők okozta vereségben keressük. A magyar törzsek és nemzetségek 895-ben a Duna vonalától keletre eső országrészt foglalták el, 900-ra azonban már egész Pannoniát, azaz a Dunántúlt is birtokba vették. Kétségkívül kiderül ez a frank birodalmi évkönyvek adataiból, mely szerint 900-ban a frankok földjük védelmére felépítették Ennsburgot, és a magyarok kalandozásuk után „Pannóniába" tértek haza. 19 900-ra tehetjük tehát a magyar nemzetségek zömének megtelepedését. Megtelepedés A magyar törzsek és nemzetségek megtelepedésének pontos rajzát ma még nem adhatjuk meg. Ennek okarészben az, hogy a besenyő pusztítás következtében a hét törzs szervezete meglazult, és a honfoglalás után a magyar nemzetségek feletti uralomért megindult a harc, ami egy
