Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

és a Honoriától született Csaba vívtak egymással. A Jordanesnél leírt hun belháborút olvasztotta össze itt a szerző a Nibelungok vesztét okozó etzelnburgi mészárlással, ami abból is kiderül, hogy szerinte ezt a szikambriai ütközetet „máig is krimhildi csatának nevezik".

9 A Képes Krónika írója a francia monda irányába tovább ment. A hun történet megtartásával beemelte krónikájába a frank Szikambria-mondát is a XIII. században Franciaországban kigondolt Párizs etimológiával együtt: „Jáfet fia, Gomer; tőle vezetik le a galatákat, azután a gallokat, akiket franciáknak neveznek egy bizonyos Francióról, Paris fiáról, aki Priamus első trójai király fia volt. Ezek Trója pusztulása után Pannoniába jöttek, amelyet hajdan, Nagy Sándor idejében Felső-Görögországnak neveztek. A Sycaan nevű hegy alatt az Iszter folyó körül, melyet a németek Dww-nak neveznek, igen erős várat építettek, és ennek a Syccan hegyről Syccambria nevet adtak, és itt Krisztus születése előtt négyszáz évig maradtak. Végül is félve a keleti népektől nyugatra költöztek, és a Szajna körüli vidéken szálltak meg, amelyet vezérükről, Francióról, Franciaországnak neveztek, fővárosukat pedig Francio apjáról Párizsnak." A Szikán nevű hegyet azonban hiába keresnénk Óbuda határában; ezt az etimológiát a krónikás a VII. századi Isidorustól kölcsönözte, aki a Sicanus névből Szicília nevét eredeztette. A Képes Krónika még Attila halála helyét is Szikambriában jelölte meg.

10 A Szikambria —Óbuda azonosítás a XIV—XV. században annyira elterjedt, hogy az irodalmi Buda neve név a magyar népnyelvbe is behatolt Skambria ~ Skanboria alakban. A humanista irodalom és a XVI. századi népi tudat azonban már nem Óbudát, hanem az aquincumi romokat nevezte e néven; Sicambria wyze pedig az a meleg vizű patak volt, amely a Római fürdő tavától délre folyt, és a mai vasúti töltés előtt keletre fordulva futott a Dunába.

11 Az elmúlt két évszázad régészeti és történeti kutatása során nemcsak az tisztázódott, hogy az óbudai romok nem a képzeletbeli Sicambria, hanem Aquincum maradványai, hanem az is kiderült, hogy Buda nem volt Attila székvárosa, és a Buda névnek semmi köze sincs Attila testvéréhez. Az Attilához küldött Priszkosz rétor úti jelentéséből biztosan megállapítható, hogy Attila székhelye nem a Duna mellett volt, hanem az Alföld síkságán állott; a nemrég előkerült szikáncsi aranypénz lelet nyomán valahol Hódmezővásárhely környékén kereshető.

12 A Bleda vagy a Budli névből pedig nyelvészeti alapon nem vezethető le a Buda név, és Buda névadójának semmi köze nincs a hunokhoz. A Buda név eredetét régebben a szláv buda 'bódé' szóból magyarázták. Ez azonban már csak azért sem lehetséges, mert Aquincum hatalmas kőromjai között egy bódé elvész s nem lehet helységnévadás tárgya. Nyelvészetileg nem igazolható az az ötlet, amely szerint Buda név a szláv voda 'víz' szóból eredne és nem nyert bizonyítást az sem, amely szerint egy török but(a) ~ bud(a) 'ág' szóból származna. Mivel az Árpád-kori Magyarországon a Buda személynév elterjedt, kétségtelen, hogy a város nevét egy Buda nevű férfiről kapta. Maga a Buda személynév ismeretlen eredetű,

13 a névadás módja — helynévként használt személynév — azonban a magyar nyelvre jellemző, és így a honfoglalás utáni időszakból kell eredeztetnünk. 2. HONFOGLALÁS — FEJEDELMI SZÁLLÁSOK A honfoglalás előtt a Duna határvonal volt a frank birodalom dunántúli, szláv lakosságú kerü- A honfoglalást létei és a dunai bolgár érdekkörbe tartozó Nagyalföld között. Mint amolyan határőrvidék, gyéren meg

f

oz5

(k lakott volt. Az Alföldet a nyugatiak avar pusztaságnak, a keletiek pedig tíz napi járóföldre terjedő lakatlan területnek mondták.

14 Nem lehetett sokkal sűrűbben lakott a budai parti sáv sem. Erre mutat, hogy Budapest környékének Árpád-kori víznevei magyar eredetűek. Mindamellett a budai hegyvidék lábánál felbukkan egy-egy olyan helynév is (Csillaghegynél Csernik és Sasadnál Kalacsne), amely szláv eredetű, s így valószínűleg a honfoglalás előtt itt lakott „dunai szlovének" voltak névadói. Figyelemre méltó, hogy Pünkösdfürdőnél, ahol Pócsernik falu feküdt, IX. századi szláv kerámiát találtak.

15 Egykorú kútfők beszélnek arról, hogy 882-től 884-ig és 892-ben a morvák, régi magyar nevükön marótok többször átkeltek a Dunántúlra, és pusztították földjét, tartós morva uralomra azonban már csak azért sem került sor, mert Szvatopluk 894-ben bekövetkezett halála után országa bomlásnak indult.

16 A magyar krónikából tudjuk, hogy az elveszett XI. századi őskrónika, az úgynevezett Gesta A honfoglalás Ungarorum a fehér ló mondájának olyan változatát tartalmazta, amely szerint a honfoglaló kronikáinkm magyarok Marót vezértől vásárolták meg egy fehér ló, nyereg és fék árán az ország vizét, füvét és földjét, majd megütközve vele „egy gyönyörűséges síkon" a Dunába kergették. Hogy a középkori olvasó szeme előtt a Rákos mezeje lebegett, amikor ezt olvasta, azt krónikáink két XIII. századi továbbfejlesztőjének szövegéből következtethetjük. Az a XIII. századi krónikafolytató, aki e történetet átmentette, hellyel-közzel a XIII. századi felfogásnak megfelelően át is alakí-