Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

Nem meggyőző Simonyi Dezső magyarázati kísérlete Quingue ecclesiae (Péc3) és Fenékpuszta állítólagos római nevéről (AntTan 1959, 87—103; 1962, 13—30; vö. Sági, Veszprém topográfiája I. 1966, 80, 83), de nem lehet kontinuitásra következtetni Keszthely, Kesztölc helyneveinkből sem (Pais Dezső: A római castellum szláv—magyar folytatásai. MNy 1949, 107 —115, 1951, 84—86), mert a Kostel helynevek Pannóniában csakúgy előfordulnak, mint Cseh- és Lengyelországban, és nem jelentenek többet, mint hogy a helynév szláv szóból származik, mely végső fokon latin eredetű. A nyugati várostörténeti irodalomban teljes tájékozatlanság uralkodik a magyar városfejlődés kezdeteiről. Planitz Schünemann nyomán csupán Esztergom fejlődését vázolja, azt állítva, hogy csak 1200 körül indult városi fejlődésnek, amikor a Wik-et fallal vették körül (i. m. 158), Ennen pedig Magyarországon a nyugati és az ázsiai városkultúra találkozóhelyét látja, s az utóbbit Nagykőrösben látja megtestesülve (i. m. 303 — 304). Még Schünemann ig sem jutott el E. Egli várososztályozásában, aki a „szláv város" csoportjába nyilván a nyelvi eltérés miatt be nem osztott magyar várost a román és bizánci várossal fogta egy csokorba StudGen 1963, 351. Az irodalom kitűnő ismeretében adott képet a délkelet-európai országok városkutatásáról Zágráb XI—XIV. századi történetével kapcsolatban Grothusen 1967. A munkamegosztás és az árucsere kezdeteire a magyar társadalomban 1. Molnár 1945, 55 — 63, 186—192, 205—209; 1949. 11 — 25 kk.; Bartha 154-157. Tudományosan megalapozatlanok Moór Elemér különböző nyelvészeti folyóiratokban közreadott ötletei (legutóbb pl. MNy 1967, 169 kk.), melyben az arab forrásokkal, a bolgár—török jövevényszavakkal és a Levédia területén folytatott ásatások eredményeivel ellentétben a honfoglaló magyarság termelőmódját tiszta nomádnak próbálja feltüntetni, és a magyar nyelv szláv jövevényszavainak átvételi idejét, mely az óorosz érintkezés korszakától kezdve napjainkig tart, a honfoglalás utáni évtizedekre akarja összesűríteni. Az a kísérlete, hogy a megtelepült életmódra utaló szavak zömét honfoglalás kori szlováknak magyarázza, már csak azért sem fogadható el, mert a X. században a szlovák nép és nyelv még nem alakult ki. Vö. Györffy, Arch. Ért. 1968. 111-112; Bartha, MNy. 1969. 14-25; Hadrovics, Nyelvtud. Közi. 169. 93-94. A magyar törzs- és népnevekre 1. Németh. A magyar társadalom nemzetségi szervezetére és a magyar állam kezdeteire 1. Györffy 1959. Felfogásunk régészeti és történeti alátámasztását 1. Dienes, FA 1962, 106, uo. 1964, 81 és 1966; Bakay 1965; Bartha, ActaHistHung 1963, 333 kk, és 1968. Molnár felfogása szerint a magyar állam idegen, közelebbről pannonszláv átvétel révén jött létre (1945, 101). A nemzetségnek vármegyévé alakulásának folyamatát ugyan elismeri, de csak a szlávoknál, ahol szerinte már a magyar honfoglalás előtt ,,a megyék élén az ispánok (zsupánok) állottak . . . akik a király tiszt viselőjeként megmaradtak a megyében összefoglalt nemzetségük élén" (Uo. 102). Hasonló álláspontot foglal el, bár a belső feltételeket inkább hangsúlyozza Elekes 1964, 53 kk. Valójában a szláv törzsi és nemzetségi szervezet átállítása egy várszervezeten és fejedelmi udvari szervezeten felépülő államszervezetté Cseh-, Lengyel- és Oroszországban a X. század második felében következett be, párhuzamosan a magyar fejlődéssel. Korai távolsági kereskedelmünkre 1. Pleidell, Századok 1934, 296 — 313. A magyar központalakulásra 1. Gárdonyi, Századok 1944, 219—231; Bónis, Székesfehérvár évszázadai 1967, 49 — 61; Kumorovitz, TBM, 1971. 7-57. A földrajzi adottságokra 1. Györffy : Tört. földr. I. és a készülő II. kötet megyebevezetéseit. A településtörténeti előzményekre 1. fentebb a kontinuitás irodalmát. Az Árpád-kori telepítések irodalmát összeállította Szabó I. 1941, 250—253; Kosáry, I. 81—85. A vallonokra 1. még Györffy és Székely, Székesfehérvár évszázadai II. 1972. 37 — 72. Vásáraink kezdeteit Major Jenő tárgyalja figyelemre méltó tanulmányában (TelepüléstK 1966, 48—90). Földrajzi szemléletű feldolgozásában a történeti anyag és szemléletmód nem érvényesül eléggé. A heti vásárokat őrző helyneveknek X. századi etnikai vásárhelyekként való feltételezése nem csak azért nem igazolható, mert ilyenek néhol a XII. századig lakatlan gyepűvidéken tűnnek fel, így Vas megyében és Csíkban, hanem azért is, mert a hasonló lengyel jelenség az államszervezés nyomán alakult ki. A keleti analógiák szerint X. századi vásárhelyeink elsősorban fejedelmi, törzsfői udvarhelyek mellett keresendők (mint Tasvására). Értékesek a vásárhelyből lett városok alaprajzára vonatkozó megfigyelései. A hazai városfejlődést elindító földváraink felkutatása a jövő feladata. A magyarországi „égetett" falú földvárak kutatásával Nováki Gyula foglalkozott behatóan (AetaArehHung 1964, 99—149). Ilyennek írja Doboka várát Crettier (KözlEm 1943, 196—208.). Sopronra 1. Holl, ArehÉrt 1967, 160 kk. Kőváraink építészetére és irodalmára 1. Gerő. 1955. A városi kiváltságokra 1. Fügedi, TBM 1961, 17— 107. A városképre a fentebb említett egykorú leírások mellett (Freisingi Ottó, Idriszi) az alaprajzra vonatkozó vizsgálatokból és a történeti földrajzi adatokból következtettünk. JEGYZETEK 1 Vö. SRH II. 383, 385; Górka, 48; Fejér, VII. 2. 55; SRH I. 245; MGH. SS XI. 74, XX. 713, XXI. 171; Wyngaert, I. 213; vö. Györffy, 1965. 147; PRT X. 519; SRH II. 561; Mon. Strig. II. 688; Du Gange, II. 458; 1. Gárdonyi, Századok 78 (1944) 219—; Hodinka, 50-51, vö. hozzá Gombos, I. 430; Kumorovitz, TBM 1971. 7-57. 2 Mor, Ville I. 297—317; Franchini, Uo. 324, 336; Timbal, Uo. 343—369; Du Gange, VIL 64; Tafel—

Thomas, III. 83; Haberkern—Wallach, 483, 513; eltérő szerepben 1. Planitz, 108, 126, 136; Zágrábra 1. Fejér, IV. 3, 337; Wenzel, XL 562; IX. 128; Zenggre Fejér, V. 2. 554; Budára 1. alább. 3 Györffy, 1965, 96, 138, 146-147, 149, 210212, 243; ArehÉrt. 1970. 191 — 242; Brockelmann, 235. 4 ZekiValidiTogan, 56,63-64,68—69,80—82,. 84. 5 Györffy 1965, 191. 6 TBM 1961, 20-22. 7 Gombos, II. 1767. Átvonulásának körülményeire 1. SRH I. 453—458; Pauler 1899, I. 258—265. Bár III. Konrád seregének útvonalát többen a Balatontól délre képzelték el, ez a Dunától nagyon távol nem lehetett, mert a sereg tartozékait dunai hajók szállították. A Duna vonalát nagyjából követő francia sereg útjának leírásában Odo de Deuil egy helyen utal arra, hogy a folyókon azokat a hidakat használták, amelyeket a németek készítettek elő. Itt a Lajta, Rába, Sárvíz, Krassó (Karasica) és Valkó (Vuka) hídjairól lehet szó. III. Konrád útvonala a Lajta és a Fertő tó között, a Rába mellett, Árpás körül (Győrt, ligy látszik, nem érintették), valamint a Sárvíz partján hosszú szakaszon olyan területen haladt át, amelj^ besenyő