Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

II. ROMAI KOR 1. AZ AQUINCUMI HATÁRSÁV TELEPEINEK ÉS TÁRSADALMÁNAK TÖRTÉNETI KERETE AZ IDŐSZÁMÍTÁSUNK I-IV. SZÁZADÁBAN A) A római foglalás és a katonai kormányzás időszaka Az i. e. I. század második felében a hol erősbödő, hol gyengülő dák nyomás alól a római foglalás szabadította fel Északkelet-Dunántúlt. A foglalás előzményei még i. e. 35-re nyúlnak vissza, amikor Octavianus Caesar a japudok meghódoltatása után benyomult a háborúra semmi okot sem szolgáltató pannonok földjére, és egy hónapig tartó nehéz ostrom után elfoglalta a segestabeliek Kulpa torkolatánál fekvő erődített telepét (oppidum), amelyet forrásaink Segestiké, Segesté, Segesta, illetőleg Siscia néven említenek. Siscia eleste után a szomszédos pannon törzsek egy része is meghódolt.

1 A Száva völgyének Sisciáig történő birtokbavétele i. e. 35-ben természetesen nem válthatott ki lényegesebb eltolódást a Duna-medence politikai erőviszonyaiban. Művelődési vonatkozásban viszont a Száva völgye középső szakaszára szorítkozó római foglalás is éreztette rövidesen hatását. Ettől az időtől kezdve számítható ugyanis a római hadművészet, valamint a latin nyelv és írás elterjedése a szomszédos dél-pannon törzsek körében. E katonai veretű romanizmus kisugárzása áttételesen a Drávától északra fekvő területet is érhette. Az újabb kutatás ezzel hozza kapcsolatba az eraviszkuszok római pénzlábat követő latin betűs éremverését.

2 Magunk részéről a Noricum területével korábban fennállott kapcsolatokat sem zárnánk ki. Octavianus hadjáratát követően az egyeduralomért M. Antonius-szal vívott polgárháború, majd Italia és a keleti meg a nyugati tartományok ügyeinek rendezése közel két évtizedre elvonta a belháborúkban győztes Octavianus Caesar (i. e. 27-től: Imperator Caesar Augustus) figyelmét a birodalom északi határterületeiről. így csak i. e. 16 után kerülhetett sor az Alpok és a Duna vidéke római érdekeknek megfelelő rendezésére, amit Augustus kormányzata a birodalom határainak a Dunáig való előretolásával kívánt megvalósítani. Az antik forrásokból is kihámozható jól átgondolt, nagyobb átfogó terv keretében került sor először az Alpok északi előterepének, majd ezt követően a Szávától északra a Dunáig húzódó területnek, a későbbi Pannoniának meghódítására.

3 Az Italia szomszédságában élt illír és kelta törzsek betörései a határok céltudatos kiterjesztésére csupán ürügyül szolgáltak. Elsőnek a mai Tirol és Voralberg, valamint Svájc keleti részét és Dél-Bajorországot, tehát a későbbi Raetia tartomány területét foglalták el i. e. 15-ben a Caesar Augustus mostoha fiaitól, Ti. Nero és Drusustól vezette légiók. Az Alpok északi előterében ezáltal egészen a Dunáig terjedt a római birodalom politikai határa. Az elfoglalt területekkel kelet felől szomszédos noricumi fejedelemség (regnum Noricum), amely régóta, az i. e. II. századtól kezdve Róma vazallusának számított, ugyancsak ekkor, kevésbé valószínű, hogy már egy évvel korábban vagy később, került római fennhatóság alá.

4 így most már i. e. 15 után csak a keleti Alpoktól a Dunáig terjedő részek birtokba vételére volt szükség, hogy az előnyösnek tartott folyamhatárt a birodalom ezen a szakaszon is elérje. A dél-pannon törzsek i. e. 16. évi betörésére, valamint az i. e. 14-ben kirobbant lázadásukra való hivatkozással i. e. 13-ban meg is kezdődött Pannónia meghódítása, amelyet Velleius Pater culus (II. 96,2) „nagy és kegyetlen háború"-nak (bellum magnum atroxque) jellemez. A háború első évében a consularis rangú M. Viniciusnak sikerült a Dráva —Száva közének nyugati felét birtokba venni. Ti. Néróra bízták i. e. 12-ben a háború vezetését. A hadműveletek ekkor már a folyamköz keleti részén, a Duna—Dráva —Száva szögletében lakó törzsek, a breukusok meg az amantinusok területén folytak. Tiberiusnak a szövetséges szkordiszkuszok részvételével az év végére sikerült az említett pannon törzseket súlyos harcok után meghódoltatni. Tiberius és a római sereg nagyobb részének eltávozásával a pannonok és a dalmaták egy része újból fellázadt; i. e. 11-ben megint csak Tiberiust küldték a helyszínre, hogy leverje a bennszülöttek szabadságharcát.

5 Legkésőbb a háborúnak ebben a szakaszában, i. e. 11-ben foglalták el a rómaiak a Drávától északra fekvő dunántúli részeket is. A foglalás a Dunántúlon sem történt nagyobb harcok nélkül. Rufius Festus, IV. századi történetíró egyik adatának helyes értelmezése szerint a Drávától északra lakó törzsek ellenállásának utolsó gócpontja ÉszakkeletDunántúlon kereshető.

6 Ezt figyelembe véve nem állítható, hogy Budapest földjét harcok nélkül foglalták el a római seregek. A Száva völgye nyugati részének birtokbavétele Pannónia meghódítása Budapest földjének megszállása 0* 83