Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

'AO. Kétrészes edényégető kemence Békásmegyeren A gellérthegyi oppidum és tabáni elővárosa, valamint a békásmegyeri és a Budaőrsi úti kelta „falvakon" kívül még néhány part menti, síkvidéki kisebb telepet (mint Nagytétény) tarthatunk számon a budai és esetleg a Rákos-patak mentén a pesti oldalon (29. kép). A római foglalást megelőző évtizedekben azonban területünk egészére a gellérthegyi oppidum és szűkebb körzetének műveltsége ütötte rá bélyegét. Ennek a műveltségnek közvetlen előzményei a Dunától északra és északkeletre az I. század első felében felvirágzott Kárpát-medencei kelta kultúrában gyökereznek. Ide vezethetők vissza a gellérthegyi —tabáni lakóházak, valamint az eszközkészlet egyes típusai, továbbá a gellérthegyi műveltségtől magas színvonalra emelt edénygyártás technikája, az égetőkemencék építésének, szürke besimított vagy a vörös sávos festésű edények készít ésének módj a.

109 A báj A gellérthegyi oppidum távolabbi gazdasági-kereskedelmi kapcsolataiban a Duna mellé lekapcsolatok költözött bójok játszhattak az első évtizedekben fontosabb szerepet. Azi. e. 60 táján már fennállott Duna menti bój fejedelemség és ennek Pozsony (Bratislava), Dévény (Devin) körzetéből ismert, valamint a mai Burgenland területén jogosan számon tartható gazdasági-politikai centrumai jelenthették az összekötő kapcsot a Duna-kanyar és a nyugati területek kelta központjai között. A mai Pozsony, Dévény területén fekvő bój központoknak Északkelet-Dunántúllal fennállott kapcsolataira utal többek között a Duna menti bój ezüstérem-verés megindulása. Az első bój nagyezüstök hátlapjai, mint ismeretes, a tótfalusi veretek küllős kerék-ló ábrázolását utánozták. Ugyanakkor a Duna menti bój oppidumok közvetítésével juthattak a morvaországi vagy Passau környéki nyers grafit anyaghoz a grafitos csöbröket készítő gellérthegyi, tabáni műhelyek. Az egyik bajorországi kelta oppidum (Manching) valamelyik műhelyéből származtatható korallpiros, öblös hasú tálat is ebben az összefüggésben említhetjük.

110 Lehetséges, hogy az eraviszkuszokat kezdetben nemcsak gazdasági-kereskedelmi, hanem politikai vonatkozásokban is szorosabb szálak fűzték a bójokhoz. Az utóbbi nép terjeszkedése azonban elsősorban Délnyugat-Szlovákián keresztül vezetett a Nagyalföldre, ahonnan talán már a hatvanas években visszaszorították a dákokat a Tisza mögötti területre. Ekkor kerülhettek az eraviszkuszok korábbi szomszédai, az anartusok is a későbbi Dacia északnyugati határába.

111 A dák A negyvenes évektől kezdve a bójokhoz való igazodást az újból megerősödő dákok szomszédszomszédság sa

g

a és befolyása váltotta fel. A Burebista idejében ismét erőre kapott dákok a bój tauriszkusz évtizedei gz

övetség szétverése után a Duna-kanyartól délre hosszú sávban szomszédjai maradtak az eraviszkuszoknak, amint ez Strabon (7. 3,1. C 295) leírásából is kitűnik. Az eraviszkuszok időnként az új, Duna-völgyi hatalomtól függő viszonyba is kerülhettek. Az eraviszkusz — dák érintkezés emlékanyagaként a Duna-jobbparti sávból már elég sok lelőhelyről (Gellérthegy, Tabán, Békásmegyer, Pomáz, Szentendre, Érd) ismerjük a kézzel formált, durva bütyök-, illetve girlanddíszes kerámiát. Tabánban és Békásmegyeren grafitos csöbrök kíséretében fordultak elő, azonban nem a világosszürke erdélyi, hanem a sötét, feketésszürke anyagból gyúrt korongolt edények társaságában. A dák szomszédság évtizedeiben sem szűntek meg ezek szerint a Duna-jobbparti eraviszkusz telepeknek nyugati kapcsolatai. A negyvenes évek végétől pedig a dák hatalom meg-