Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

b) Az illír-szkíta időszak A VI. század középső évtizedeitől a kelta foglalásig terjedő időszakban Budapest földjének őstörténetét a dunántúli illírség, valamint a vekerzúgi csoporthoz tartozó népesség békés vagy ellenséges kapcsolatainak alakulása szabta meg. Az utóbbi vezető rétegének alkotóelemeként szkíta műveltségű dél-oroszországi erdős-sztyeppei csoportok vehetők számításba, mely utóbbiak részbeni beköltözésével is jogosan számol kutatásunk.

93 E szkíta műveltségű vezető réteg figyelembevételével a továbbiakban, rövidség kedvéért, Dunavölgyi viszonylatban is szkíta vezető rétegről, szkítákról vagy szkíta korról beszélhetünk, hozzáfűzve a szovjet kutatásnak azt a megállapítását, hogy az említett erdős-sztyeppei vidék szkíta műveltségű törzseinek etnogenezise nem kapcsolható össze az iráni eredetű dél-oroszországi földműves és nomád szkítákkal.

94 Az alföldi Vekerzúg-típusú emlékanyag tápiószentmártoni alcsoportjának lelőhelyei közelítik meg legjobban Budapest területét. Ugyanakkor a pesti oldal szkíta kori emlékanyaga is a tápiószentmártoni alcsoport régészeti hagyatékával mutat igen szoros kapcsolatot. Mindezek az összefüggések feljogosítanak arra, hogy a pesti Duna-balparti sáv birtokbavételét ennek az alcsoportnak a terjeszkedésével kapcsoljuk össze. Legkésőbb a VI. század végére tehető a pesti oldal megszállása. A pesti oldal szkíta kori leletei a kelet-dunántúli Hallstatt színezetű, valamint az Alföldön meghonosodott szkíta műveltségelemek keveredéséről, majd szerves összefonódásáról tanúskodnak. E kevert emlékanyag helyi gyökerű összetevője elárulja, hogy a pesti oldalon, a Duna mellékfolyóit kísérő dombhátakon, a Vál-műveltség időszakában megtelepült földművesállattartó lakosság jelentős része a praeszkíta időszakban is helyén maradt, és megérte a szkíta foglalást. Az őslakosság, valamint a szkíta kori foglalók hagyatéka a IV —

III. évszázadokban azonban már szinte elválaszthatatlanul összeolvadt egymással.

95 A rákospalotai (Mogyoródi úti) szkíta kori temető az óbudai Gázgyár mellett kijelölhető dunai átkelőhely magasságában fekszik. Az utóbbi helyről hordó alakú, bütykös, kis urna tanúskodik a szkíta befolyásról, esetleg jelenlétről. A Gázgyár mögötti síkságról nyílik a Dunántúl belsejébe vezető Solymári völgy. Délebbre ettől a tabáni átkelőhely folytatódik a budai dombvidéket átszelő Ördög-árok völgyében. Az utóbbi útvonal mellől, Budajenő területén került elő a szkíta fegyverzet tipikus tartozéka, egy kereszt alakú, bronz tegezveret (24. kép). Nem alap nélküli tehát annak a felvetése, hogy az Alföld északi részét megszállva tartó szkíta kori csoportok részben A pesti oldal szkíta megszállása 24. Szkíta kori bronz tegezveret Budajenőről A szkíták nyugati portyái 25. Sötétszürke, pecsételt díszű La Tène urna Békásmegyerről