Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

területén. Északkelet-Dunántúl nem nagyszámú Baierdorf -Velatice-típusú emlékanyaga nem vezethető le a kelet-dunántúli késő halomsíros kultúra belső fejlődéséből. A Duna-kanyartól délre a B D/H A határára keltezhető Csóka (Caka)-Hövej-típusú leletek horizontja mindeddig hiányzik. A széles pengéjű, markolatnyúlványos bronzkardok, valamint a Riegsee-kardokból levezethető Liptó-típusú kardok nem jellemzők egy szűkebb körre. Az emlékanyag útmutatása szerint a kelet-dunántúli urnasíros műveltség nem helyi gyökerű, hanem egyik ágon közvetve vagy közvetlenül a Baierdorf-csoport körébe vezethető vissza.

06 Alsó-Ausztria Burgenland felől elsőnek Északnyugat-Dunántúl kaphatott új telepeseket (Velemszentvid, Mosonszolnok, Sághegy). Majd valamivel később, i.e. 1100 körül, a H,A1 végén, a Dunántúl északnyugati részéből érkezhettek az első urnasíros csoportok Kelet-Dunántúlra és ezen belül Budapestre és körzetébe (Szentendre, Pomáz, Békásmegyer, Érdliget). A régészeti lelőhelyek alapján a bevándorló csoportok útvonalát részben a Duna vonala mentén, részben pedig a Dunántúli-középhegységet átszelő völgyeken keresztül jelölhetjük ki. Az egyik ilyen csoport igen nagy valószínűséggel a bicskei horpadáson keresztül vándorolt be, ahol ez idő tájt rejthették el a tatai és a herceghalmi bronzkincseket.

67 Legalább két-három emberöltőbe tellett, amíg az új környezetbe került telepesek mindennapi élete kialakította az egyik Fejér megyei lelőhely Vál után elnevezett dunántúli urnasíros műveltséget, amelynek helyi jellemvonásait az agyagművesség termékei (urnák, csészék, bögrék, hombárok) őrizték meg számunkra a legjobban. Budapest területén a sashalmi sír( ?)-lelet

C8 turbántekercses tállal kísért több régies edénye példázhatja, hogy az átformálódás folyamata helyenként aránylag milyen lassú ütemű volt, és kitöltötte az i. e. 950 körül záródó H A

2 szakaszt. A Vál e korábbi szakaszát, amely a kialakulás folyamatát (proto-Vál) is magába foglalja, nevezzük a dunántúli urnasíros műveltség korai vagy első szakaszának (Vál I). A következő kétszázötven háromszáz esztendő műveltségét, amely egyrészt a magával hozott Baierdorf— Velatice örökséget, másrészt a belső és külső oldalról kapott ösztönzéseket már szerves egésszé olvasztotta össze, jelöljük a későbbi vagy második szakasz (Vál II) névvel. Az utóbbi nagyjából a Reinecke-féle közép-európai H B szakasszal párhuzamosítható.

69 A kerámia alapján a Vál II jelenleg egy korábbi és egy későbbi csoportra választható szét, de nem éles határvonalakkal. Az átmenet a kettő között az i.e. 850 800 körüli évtizedekben jelölhető ki. Budapest földjén a középső bronzkor időszaka után a Vál-műveltség hagyatéka jelenti az első gazdagabb leletanyagot. Váli telepeket találunk a Duna jobb oldalán, a folyam fő- és mellékágait kísérő dombokon (Békásmegyer, Lágymányos); telepnyomokat a budai folyami átkelőknél (Tabán, Nagytétény), a nagyobb dunai szigeteken (Szentendre, Csepel). A pesti oldalon a Rákospatak völgyét kísérő dombsor a Vál-település legfontosabb sávja. A Válműveltség embere Budapest területén a folyam mindkét partját egyaránt megszállta. A békásmegyeri, talán a Sztregova utcai,

70 s egyik-másik zuglói telep kialakulása visszanyúlik az urnasíros bevándorlás idejére. A nagyobb szigetek korai megszállására is jogosan következtethetünk az ottani temetők anyagának Baierdorf Velatice-típusú edényei alapján. A magaslati telepek, valamint az átkelőhelyek vonalában számon tartott települések fennállására viszont az i. e. IX—Vili. század előtti H A időszakból nincsenek biztos adataink. AHB kori telepek részben még a Vál I lakóhelyekről kirajzó családok, részben újabb bevándorolt csoportok (mint a pünkösdfürdői temető népe) alapításai lehetnek. A magaslati telepek kialakulásánál a társadalom belső rétegződése mellett külső tényezők is szerepet játszhattak. A telepek kiterjedésére és a település sűrűsé- 19 Agyagpadlóhoz rögzített szövőszék helye az gére vonatkozóan még nem rendelkezünk elég egyik bronzkor végi lakóházban Békásmegyeren A Válműveltség A Válműveltség budapesti anyaga Település 5 Budapest története I. 65