Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

lenkező széltébe kisebb, illetőleg keskenyebb épületet húztak nemegyszer a fiatalabb pár, a cselédség és a nyári konyha, vagy különálló műhely céljából. Ez a háromtengelyes aszimmetrikus közép-kapualjas rendszer kiindulása és földszinti sémája. Városban túlnyomórészt egy-, illetőleg kétemeletessé fejlesztve látjuk ugyanezt a rendszert.

151 A budai házakra vonatkozó első, még XIII. századi oklevélemlítés az őstípus kialakulása folyamatának előbb vázolt feltevését támasztja alá. Péter vászonkereskedő eladja budai házát Gergely budai polgárnak azzal a feltétellel, hogy az eladott háznak az ő maradék telke felé eső falára támaszkodó bármilyen épületet emelni joga legyen. A leírásokból úgy tűnik ki, hogy a két szomszédos telket szabadon álló kőfal határolta. A normál méreteket tekintetbe véve, az utcára merőleges ház mellett beépítetlen, az előbbi ház harmad telke húzódhatott. Péter vászonkereskedő viszont ezt beépíteni szándékozta. Különben ehhez a Mária Magdolna-plébániához tartozó házsorról maradtak fenn a legkorábbi oklevéladatok 1314-ből és 1318-ból.

152 Ebből kiderül, hogy a vászonkereskedő úgy építette be házát, hogy portája — így nevezték a kapufolyosót nem maradt, mert külön a ki- és bejárást biztosító porta jogát nem tartotta volna meg. Wosk fia Gergely leszármazottja, János házában lehetett a közös porta. A ház másik oldalán Lőrinc comes palotája állott legalább háromtengelyes alaprajzzal. Kimutatható tehát, hogy a XIII. században a legnagyobb háztípus is megjelenik. Ugyancsak ilyen korai viszonyokat tükröz még egy 1322-ből származó oklevél, mely szerint a pesti Vörös Albert fiának, Jekulinusnak a Szombat piac közelében fekvő fél udvarházát Hatvani János késesmesternek húsz ezüstmárkáért eladta.

153 A ház egyik oldalán Márkus szabó, a másik oldalán Dénes lakott. E jellegzetes megosztás azért volt kényelmes, mert a kapufolyosó, a porta felezte a házat, és a megosztásban a fél porta is szerepelt. Ha összehasonlítjuk a négy évvel korábbi, a tíz ezüstmárka vételárral, amelyet egy traktus szélességű házért fizettek, feltehető, hogy ebben az esetben a húsz ezüstmárka vételár egy nagy frontú ház felére, harminclábnyi homlokzatú házrészre vonatkozott. Ebből is következik, különösen az eredeti települési viszonyok fennállásának idején, hogy az örökhagyást, a bért, az eladást és a kölcsönt a ,,Burgrecht"-et leegyszerűsítette a telkek, illetőleg a házak egységekből történő összetétele. A kezdetleges vagyoni kimutatások miatt a kereskedelmi forgalom fenntarthatóságát, illetőleg megindítását csak ez tette lehetővé. A telekegység országos érvényét mutatja, hogy az adóalap és az oklevelek mint egységről, fél és negyedes épületekkel beépített telkekről beszélnek. Magát a háztípust is a beépítendő telek szélessége határozza meg. A telkeknek, illetőleg azok osztott voltának, vagy többszörösüknek említése az oklevelekben, bírói eljárásokban, nem hagy kétséget afelől, hogy mindenki által ismert egységről van szó. Ez az egység kifejezésre jut a házrészekből típusosán összeállítható alaprajzon, amit a mai napig megfigyelhetünk a magyar falusi házaknál, még a telkek tizennyolc-húsz méteres utcafrontja is méretegyezéseket mutat a középkori városi telek utcafrontjával.

154 Nem kétséges, hogy a középkori polgárház alaprajzát és felépítését, tehát bizonyos fokig művészi megfogalmazását is általános érvényű gazdasági-társadalmi tényezőre vezethetjük vissza. Akárcsak az épületek alapjait, a telket is kötelekkel mérték ki, valószínűleg a városházán tartott egységes méretet biztosító köteleket használták erre a célra, és úgy látszik, az egész középkoron keresztül. Ennek az eljárásnak további bizonyítékát nyújtja a soproni, 1379-ből származó, telekkönyv szerepét betöltő házösszeíró ,,

Seilmassbuch" is, amely megőrizte a régi magyar tízes egységeket. Ez a rendszer tehát nemcsak a háztípus, az utca és városkép szempontjából értékelhető, hanem a település idejére és körülményeire nézve is. A telek és háztípus a falvakban, úgy látszik, sok évszázadon keresztül változatlan maradt, 2

42. Albertfalva északi határán részlegesen feltárt és alakónak a földhöz fűződő nem birtok-, ha- várfallal övezett nemzetségi vár alaprajza